2020. november 13., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 13 - PÉNTEK - Jeremiás 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 12. fejezet 1948. nap

AZ ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK

Olyanok lesznek,
"mint az Úrtól való harmat"

12. fejezet (6. rész) – A munkanélküliek és hajléktalanok megsegítése  

Az élet legjobb dolgai

Az ember aligha érti igazán az élet célját. Az vonzza őt, ami csillog és látványos. Világi kiválóságra vágyik. Erre áldozza fel az élet igazi céljait. Az élet legjobb dolgai - egyszerűség, becsületesség, megbízhatóság, erkölcsi tisztaság, tisztesség - meg nem vehetők és el nem adhatók. Ezeket éppúgy megszerezheti a tudatlan, mint a művelt, az egyszerű munkás, mint a köztiszteletben álló államférfi. Isten mindenki számára gondoskodott olyan örömökről, amelyeket a gazdag és a szegény egyaránt élvezhet - a gondolatok tisztaságában és a cselekedetek önzetlenségében talált öröm, az együttérző szavakból és kedves cselekedetekből fakadó öröm. Azoktól, akik ilyen szolgálatot teljesítenek, Krisztus világossága fénylik, hogy megvilágítsa az árnyaktól elsötétült életeket.

Miközben mulandó dolgokban segítetek a szegényeknek, mindig tartsátok szem előtt lelki szükségleteiket. Saját életetek tegyen bizonyságot a Megváltó megtartó hatalmáról. Jellemetek mutassa meg, milyen magas az a mérce, amelyet mindenki megüthet. Tanítsátok az evangéliumot egyszerű példákkal. Mindaz, amivel dolgotok van, legyen tanítás a jellemépítésre.

A kemény munka egyhangú körforgásában a leggyengébb, a legegyszerűbb emberek Isten munkatársai lehetnek, részesülhetnek jelenlétének vigaszában és fenntartó kegyelmében. Ne merítsék ki magukat lázas aggodalmaskodással és szükségtelen óvatossággal! Dolgozzanak napról napra, és végezzék el lelkiismeretesen azt a feladatot, amelyet a gondviselő Isten nekik kijelölt! És Ő gondot fog viselni róluk. Ezt mondja:

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4:6-7).

Az Úr gondot visel minden teremtményéről. Szereti mindnyájukat, és nem tesz különbséget, kivéve, hogy azok iránt viseltetik a leggyengédebb szánalommal, akiknek az élet legsúlyosabb terheit kell hordaniuk. Isten gyermekeinek nehézségekkel és próbákkal kell megküzdeniük. De fogadják el sorsukat jókedvvel! Gondoljanak arra, hogy amit a világ elmulaszt nekik megadni, azért maga Isten fogja őket a legkedvezőbben kárpótolni.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2018&version=NT-HU

Amikor beléptem az Andrews Egyetem Művészeti karán egy műterembe, barátomat, Jim Twedellt láttam, amint a fazekaskorongnál ült. A korong forgott, és Jim tehetséges kezei épp egy tálat formáztak. Pontosan a megfelelő mennyiségű vizet adta hozzá az agyaghoz, és felejthetetlen látványt nyújtott, ahogy vízcseppek és agyagdarabok potyogtak le, miközben a tál alakot öltött. Később láttam a kész művet is, gyönyörű volt. Sosem fogom elfelejteni az abban rejlő kreativitást, amikor egy darab agyag egy gyönyörű tállá alakul át. Viszont láttam őt olyan agyagon is dolgozni, ami elsőre nem reagált ennyire jól. Ekkor megállította korongot, fogta a félig megformált agyagdarabot, újra egy tömbbé gyúrta, majd visszahelyezte a korongra, és kezdte elölről.

Isten különleges népe Jeremiás idejében azonban valahogy mégis megfordította a dolgokat. Bár a Fazekasmester alkotásai voltak, ők akarták megmondani Neki, hogy működnek a dolgok, és nem akartak olyanná alakulni, amilyenné a Mester szerette volna formálni őket. Ők akarták a fazekas dolgát végezni ahelyett, hogy az edény lettek volna, amit a fazekas eredetileg készített.

Isten egy erőteljes üzenetet küldött népének Jeremiáson keresztül. Emlékezteti őket, hogy Ő a fazekas, megvan a joga és lehetősége arra, hogy elvesse az agyagot, vagy valami a mostanitól eltérőt formáljon belőle.

Az üzenet a következő: Ha elfordultok a gonosz utatokról, megmenekültök. Ha azonban a jelenlegi úton mentek tovább, annak szörnyű eredménye lesz. Isten könyörög népéhez. Ők elutasítják kérését. Aztán jön a kérdés: „El tudod hinni, mit tesz a népem? Elfelejtették Teremtőjüket, és hitvány bálványokat imádnak. Saját maguk a botlásuk okozói. Nem hagynak nekem más megoldást, el kell fordulnom tőlük.”

Ha neked kellene ilyen nyílt, Istentől kapott üzeneteket egy lázadó népnek közvetítened, biztonságban éreznéd magad? Az embereknek elegük volt Jeremiás próféciáiból, amikkel őket és az életstílusukat kritizálta. Először is arra szőttek tervet, hogy szóban támadjanak rá és hatástalanná tegyék Isten általa közvetített üzenetét. Majd arra esküdtek össze, hogy elvegyék az életét is.

Jeremiás üzenetének volt egy tisztán hallható, prófétikus csengése, nem volt kétség afelől, hogy Istentől származott. Viszont a gonosznak mindig is az volt a terve, hogy aláássa és hatásától megfossza Isten Igéjét. És mikor a szív szándéka gonosz, nagyon nehezen vesszük, ha rámutatnak, hogy helytelenül cselekszünk. Még a hírnököt és megpróbáljuk megölni, csak hogy az üzenettől megszabaduljunk. Milyen szörnyű dolog ez!

Neked és nekem fel kell ébrednünk és Isten üzenetét szívünkre kell vennünk!

„Drága Atyám!

Formálj meg, és készíts belőlem olyan edényt, aki megbecsülést szerez Neked, a Fazekasmesternek! Átadom magam, hogy a Te kezeid újraformálhassanak! Ámen.”                                                      

Dan Houghton 

275. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   12. fejezetéhez (november 8-14.).

Egy olyan csoporthoz tartozom, amit „szegénynek” tartanak az Amerikai Egyesült Államokban. Rokkant, idős asszony vagyok, alacsony, rendszeres jövedelemmel, és megtanultam, milyen nehéz szegénynek lenni Amerikában. Mégis, kényelmesen megélek többnyire, Isten gondviselésének köszönhetően. Csodálatos számomra, hogy mennyi ember, akik nem is vallásosak, törődik a szegényekkel és a rokkantakkal, és segíti őket, semmiféle viszonzást nem várva, ugyanakkor a vallásosak gyakran kötelezettségüknek érzik, hogy segítsenek, ők úgy érzik, mindannyian megérdemeljük, hogy ne legyen pénzünk, valahogyan kiérdemeltük, hogy szegények legyünk, és el kell fogadnunk a használt dolgokat és a kidobott ételt.

Ha az állampolgárok legszegényebb csoportjához tartozik valaki, rájön, hogyan lehet segíteni rajtuk, gondoskodni felőlük, megtanulni szeretni őket, ahogyan Jézus tette. Ő sosem várta el senkitől, hogy pénzgazdálkodási órákat vegyen, hogy megkapja Krisztus segítségét, vagy annál kevesebbet fogadjon el, mint a számára legjobb gyógyulás vagy megbocsátás, mert szegény vagy problémás. Tömérdek büszkeséget kell félretenni, hogy elfogadd a segítséget olyan emberektől, akik lenéznek téged. Krisztus a testet és a lelket is meggyógyította. A megbocsátás és a szeretet volt az Ő szolgálatának hajtóereje. Hajléktalan lettem, és azért vagyok ott, ahol most vagyok, mert azt kértem Istentől, hogy legyen meg az Ő akarata az életemben, és tegyen oda, ahol legjobban szolgálhatom az Ő művét.

Barbara Gardner
Berrien Springs, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: