Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 10. fejezet 1937. nap
AZ
ORVOS-MISSZIONÁRIUSOK ÉS MUNKÁJUK
10. fejezet (2. rész) – Segíts a megkísértetteknek!
A megvetett, kiközösített vámszedők és bűnösök voltak azok, akiket Krisztus hívott; kegyelmével és szeretetével késztette őket arra, hogy hozzá forduljanak. Csak azokat nem támogatta soha, akik gőgösen távol tartva magukat lenéztek másokat.
"Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit - parancsolja nekünk Krisztus -, hogy megteljék az én házam". E szavaknak engedelmeskedve menjünk el a közelünkben élő pogányokhoz, és a távol lévőkhöz is. "A vámszedőknek és paráznáknak" meg kell hallaniuk a Megváltó hívását. Követeinek kedvessége és hosszútűrése által a meghívás kényszerítő hatalommá lesz, hogy felemelje azokat, akik a legmélyebbre süllyedtek a bűnben.
A keresztény indítékok arra köteleznek, hogy megfelelő céltudatossággal, lankadatlan érdeklődéssel, egyre sürgetőbben munkálkodjunk a Sátán csapdájába esett lelkekért. Semmi se hűtse le az elveszettek üdvösségéért való buzgólkodást.
Figyeljük meg, hogy Isten szavából végig kiérződik a Krisztus keresésére késztető sürgetés. Ragadjunk meg minden alkalmat, személyesen és nyilvánosan is, soroljunk elő minden érvet, helyezzünk hatalmas súlyt minden indokra, hogy az embereket a Megváltóhoz vezessük. Minden erőnkkel serkentsük őket arra, hogy tekintsenek Jézusra, és fogadják el önmegtagadó, áldozatos életét. Fejezzük ki azt a reményünket, hogy minden tőle kapott képességükkel meg fogják dicsőíteni nevét, és hogy ezzel örömet fognak szerezni Krisztusnak.
A reménység megtart
Isten "székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
Ő alkotta mindnyájuk szívét" (Zsolt 33:14-15).
Arra kér, hogy amikor megkísértett és tévelygő emberekkel
foglalkozol, ügyelj "magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is"
(Gal 6:1). Saját gyengeségünk tudatában legyünk könyörületesek mások
gyengeségei iránt!
"Kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál?" (1Kor 4:7). "Egy a ti Mesteretek: ...ti pedig mindnyájan testvérek vagytok?" (Mt 23:8). "Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát?" (Róm 14:10). "Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást" (Róm 14:13).
Az embert mindig megalázza, ha rámutatnak a hibáira. Senki se tegye ezt a tapasztalatot szükségtelen korholással még keservesebbé! Soha senkit sem lehetett megnyerni feddő szavakkal, de eltaszítani igen, és minden bizonygatással szemben kemény ellenállást váltani ki belőle. Tapintatos, barátságos, megnyerő viselkedés megmentheti a tévelygőt, és eltakarja bűnök sokaságát.
Pál apostol szükségesnek tartotta megdorgálni a rosszat, de milyen óvatosan igyekezett megmutatni, hogy barátja a vétkezőknek! Milyen vigyázva magyarázta meg nekik tettének okát! Meg akarta értetni velük, hogy fájó szívvel okoz fájdalmat nekik. Bizalmat és megértést tanúsított a győzelemért harcolók iránt.
"Sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könnyhullatással, nem, hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem" (2Kor 2:4). "Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam: ...Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg... Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett tibennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban... Annakokáért megvigasztalódtunk" (2Kor 7:8-13).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%207&version=NT-HU
Egyik reggel lassan felébredtem és korábban kezdtem magamhoz térni, mint általában. Próbáltam kitalálni, mennyi lehet az idő. A moszkvai lakásom hálószobájában még sötét volt. Nem hallatszott madarak vagy a szomszédok hangja. Végül ránéztem a karórámra, hajnali 4:10 volt. Sóhajtottam. Miért ébredek fel ennyire korán – és érzem magam ennyire kipihentnek – amikor még két órát alhattam volna? Aztán arra gondoltam, talán Isten adott nekem esélyt, hogy egy kis plusz időt töltsek Vele.
Az egyik kedvenc igeversem Ézs 50:4, ezt mondja: „fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.” Tetszik az elgondolás, hogy Isten finoman felébreszt, hogy időt töltsek Vele, és tanítson.
De mi van, ha mi nem figyelünk? Isten megdorgálta az izraelitákat, amiért elutasították a Vele töltött időt. Azt mondja a 13. versben: „szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek”. Mivel az izraeliták kitartottak bűnös cselekedeteikben, Isten azt mondta, elveti őket a színe elől (15. vers).
Összefüggés van az Istennel töltött idő és a gonosz elkerülése között. Több idő Istennel, és kevesebb jut a bűn fontolgatására és az „ellenséggel” való kapcsolatra. Megvannak az alvás előnyei, de az alvás semmi, összehasonlítva a Teremtővel, Mennyei Atyánkkal töltött minőségi idővel.
Imádságom: „Drága Istenem, ébressz fel minden reggel, hogy plusz időt töltsek Veled. Talán időnként álmos vagy nyűgös leszek, de tudom, hogy néhány ráadás perc Veled megváltoztatja ezt. Ámen.”
Andrew McChesney
274. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 10-11. fejezeteihez (november 1-7.).
„Akarsz-e meggyógyulni?” kérdezte Jézus. A Bethesda tavi férfi 38 hosszú évet várt a csodára. Nyaktól lefelé le volt bénulva, és senki nem segített neki, így sosem tudott volna győzni a vetélkedésben, hogy elérje a Bethesda tavat, amely állítólagos gyógyító erővel bírt. A keserű felismerés, hogy az ő saját bűnnel teli élete vitte erre a nyomorúságos helyre (János 5:14), segítség és remény nélkülinek, értéktelennek mutatta saját magát az ő és mások szemében. Jézus meglátta őt, „és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van”. Majd megkérdezte: „Akarsz-e meggyógyulni?” (6. vers) Milyen hihetetlen dolog is, ha felfigyelnek ránk! Micsoda kérdés! Szeretnéd-e megtapasztalni a lehetetlent? A férfinak nem volt elegendő hite, hogy válaszoljon, csak a panaszait sorolta. Jézus meggyógyította őt. Krisztus azonban tudta, hogy a szívének legnagyobb terhe az volt, hogy megszabaduljon a bűn kötelékeitől. A testi gyengeségből való meggyógyulás annak a bizonyítéka, hogy a nagyobb csoda megtörtént, hiszen ez a kereső ember meggyógyult, illetve megmenekült a bűntől, a kétségbeeséstől és az örök kárhozattól. Később Jézus találkozott ezzel az emberrel a templomban, és figyelmeztette: „többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!”
Mi lehetne rosszabb, mint lebénulva lenni nyaktól lefelé, minden segítség nélkül? Lebénulva lenni „nyaktól felfelé” és nem akarni a segítséget. Nézz fel Jézusra, és határozd el, hogy igent mondasz az Ő gyógyító érintésére!
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés