Higgyetek az Ő prófétáinak - november 26 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 16. fejezet 1961. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA 

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

16. fejezet (5. rész) – Ima a betegekért  

Ebben a dologban sokszor fennáll a tévedés veszélye. Abban a hitben, hogy imájukra válaszként meggyógyulnak, egyesek félnek bármi olyat is tenni, ami kishitűségre vallhatna. De ügyeiket úgy kell elrendezniük, ahogy szeretnék azokat haláluk esetén hátrahagyni. Se ne féljenek kimondani azokat a bátorító szavakat és tanácsokat, amelyeket a búcsú órájában szeretteiknek kívánnának mondani.

Azoknak, akik ima által akarnak meggyógyulni, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a rendelkezésükre álló gyógyító eszközöket. Nem jelenti a hit megtagadását azoknak a gyógyszereknek az alkalmazása, amelyeket Isten adott a fájdalom enyhítésére és a természet regeneráló munkájának támogatására. Azzal nem tagadják meg hitüket, ha együttműködnek Istennel, és gyógyulásukhoz a legelőnyösebb feltételeket teremtik meg maguknak. Isten lehetőséget ad az élet törvényeinek megismerésére. Ez az ismeret megszerezhető és hasznosítható. Igénybe kell vennünk minden eszközt egészségünk helyreállítására, miközben a természet törvényeivel összhangban minden lehetőséget kihasználunk. Ha imádkoztunk a beteg gyógyulásáért, tegyünk még nagyobb erőfeszítéseket érte, megköszönve Istennek azt a kiváltságot, hogy együttműködhetünk vele, áldását kérve azokra az eszközökre, amelyeket Ő maga adott.

Isten Igéje jóváhagyja a gyógyító eszközök alkalmazását. Ezékiás, Izrael királya beteg volt, és Isten azt üzente neki prófétája által, hogy meg fog halni. Ezékiás az Úrhoz kiáltott, és az Úr meghallgatta szolgáját; azt üzente neki, hogy még tizenöt évig fog élni. Ezékiás Isten egyetlen szavára azonnal meggyógyulhatott volna; de Isten valami különös utasítást adott: "Vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon" (Ésa 38:21).

Egy alkalommal Krisztus bekente egy vak ember szemét sárral, és ezt parancsolta neki: "Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában... Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva" (Jn 9:7). A gyógyulás csak a nagy Gyógyító hatalma által történhetett meg. Jézus mégis használta a természet egyszerű eszközeit. Habár nem helyeselte a gyógyszerek alkalmazását, jóváhagyta az egyszerű természetes gyógymódokat.

Ha imádkoztunk a betegért, bármi is történjék vele, ne veszítsük el Istenbe vetett hitünket! Ha veszteséget kell is elviselnünk, fogadjuk el a keserű poharat, hiszen Atyánk keze tartja azt ajkunkhoz! Ha pedig a beteg meggyógyul, nem szabad elfelejteni, hogy aki e gyógyító kegyelemből részesült, e gyógyulás megújította a Teremtő iránti kötelességeit. Amikor a tíz bélpoklos megtisztult, csak az egyik jött vissza Jézushoz, és adott dicsőséget neki. Egyikünk se hasonlítson a figyelmetlen kilenchez, akiket nem érintett meg Isten könyörületessége. "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2031&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2031&version=NT-HU

Ez a fejezet ugyanarra a témára épül, amiről az előző részben is olvashattunk. Ez a gondolatkör a háború sújtotta, és a megszálló nemzetek által kifosztott föld helyreállítása (4., 11., és 18. vers). Ismét találkozunk a szövetség témakörével. Szemléletes képet találunk itt a babiloni fogságba vezető hosszú és fáradságos gyalogútról, amelyen a fiatalok és a többi fogoly elhaladt Ráma mellett. De a reménység üzenete is megjelenik, amely a jövőbeni jólétre utal, olyan bizonyossággal, hogy az Úr ezt mondja: „kiszabadítom őket a fogságból” (23. vers).

A helyreállítás nem csupán egy esély, hanem bizonyosság. Ilyenek az Úr tervei. Amikor Jézus Máté 24-ben eljövetelének jeleiről beszél, a közelgő nyár hasonlatát használja. Krisztus eljövetele olyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást a maguk idejében.

Akiket Isten ebben a fejezetben megszólít, komoly válsághelyzetben vannak. Megtörték a szövetség feltételeit, amelyeket Isten szabott meg, így hát az Úr megengedte a babiloniaknak, hogy megszállják Izráel földjét. Most pedig meg akarja gyógyítani őket, és haza hozni a népet. Ugyanakkor meg akarja újítani a szövetséget is.  Az egész Ószövetségben először olvashatjuk itt Isten egyszerű és egyértelmű ígéretét: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével - én, az Úr mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi - én, az Úr mondom ezt! Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (31-33 vers – ERV-HU).

Isten nem tett semmit a törvénnyel, nem mozdította el, hanem ígéretet tett, hogy segít Izraelnek, hogy teljes egészében magáévá tegye a törvényt, hogy életük minden egyes területének részévé válhasson. Isten megígérte: „… megbocsátom vétkeiket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (34. vers).

A föld helyreállítása, az ellenség megbüntetése, a nép hazahozatala mind értelmetlen önmagában, a szövetség megújítása nélkül. A külső reformáció önmagában értelmetlen, ha az nem az Istennel való kapcsolat helyreállításával és a jellem átalakulásával párosul.

„Drága Istenem, alakítsd át az életem, és helyezd törvényedet a szívembe. Ámen.”

Michael Sokupa 

277. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   16-17. fejezeteihez (november 22-28.).

„Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról-napra, évről-évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.” (MH 225.1)

Az élet ironikus dolgainak egyike, hogy amikor a dolgok jól mennek, az emberi természetünk hajlamos elfeledkezni az áldás forrásáról.

2016-ot írtunk. Indiában voltam, és egy családdal találkoztam, ahol az apa komoly függőségben szenvedett, ami fizikai fájdalmat okozott neki a karjában. Természetes gyógymódokkal kezdtünk rajta segíteni, azonban azokon a napokon, amikor jobban érezte magát, nem működött velünk együtt. Nem volt más választásunk, mint hogy ráhagytuk. Egy nap, amikor elutasított, és azt mondta, hogy ő most a saját dolgát fogja csinálni, a fájdalom még nagyobb erővel tört rá. Míg a múltban mi kerestük őt, most ő keresett minket, és már meg akarta tenni, amire csak szükség volt, hogy jobb legyen.

Bárcsak megértenénk, hogy nincs szükség arra, hogy az elkeseredettség állapotába kerüljünk. Isten mindig kész és hajlandó segíteni nekünk, ha mi akarjuk.

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba