MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 244. nap
Isten
egyrészt Ábrahám lelkébe akarta vésni, hogy az evangélium valóság, másrészt
próbára akarta tenni hitét a paranccsal, hogy ölje meg fiát. Azért kellett
elviselnie a lelki gyötrelmet e félelmes próba sötét napjaiban, hogy saját
tapasztalata által felfogjon valamit abból a hatalmas áldozatból, amelyet a
végtelen Isten hoz az ember megváltásáért. Semmi más próba nem gyötörhette
volna meg úgy Ábrahám lelkét, mint fia feláldozása. Isten gyötrelmes és
gyalázatos halálra adta Fiát. Az angyalok, akik Isten Fia megaláztatásának és
lelki gyötrelmének tanúi voltak, nem léphettek közbe, mint ahogy Izsák esetében
megtehették. Nem hangzott el ilyen kiáltás: "Elég!" A dicsőség
Királya feláldozta életét, hogy megváltsa az elbukott emberiséget. Mivel
bizonyíthatná Isten jobban végtelen könyörületét és szeretetét? "Aki az ő
tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne
ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róm 8:32).
Ábrahámnak
nemcsak a saját érdekében kellett meghoznia az áldozatot, és nem is kizárólag
az utána jövő nemzedékekért, hanem a menny és más világok bűntelen értelmes
lényeinek okulásáért is. A Krisztus és Sátán közötti küzdelem csatatere - a
föld, ahol a megváltás terve megvalósult - a világegyetem tankönyve. Mivel
Ábrahám korábban kételkedett Isten ígéreteiben, Sátán azzal vádolta az angyalok
és Isten előtt, hogy nem teljesítette a szövetség feltételeit, és ezért
méltatlan annak áldásaira. Isten az egész menny előtt bizonyítani akarta
szolgája hűségét; be akarta mutatni, hogy nem fogadhat el kevesebbet, csak a
tökéletes engedelmességet, és jobban fel akarta tárni előttük a megváltás
tervét.
Ábrahám
hitének és Izsák engedelmességének próbájában mennyei lények voltak a
szemtanúk. A próba sokkal keményebb volt, mint ami elé Isten Ádámot állította.
Az ősszüleinknek szóló tiltó parancs iránti engedelmesség nem járt
szenvedéssel, de az Ábrahámnak szóló parancs a legfájdalmasabb áldozatot
követelte. Az egész menny csodálkozva és csodálattal figyelte Ábrahám
rendíthetetlen engedelmességét. Az egész menny ujjongott Ábrahám hűsége láttán.
Sátán vádja hamisnak bizonyult. Isten kijelentette szolgájának: "[...]
most már tudom, hogy istenfélő vagy" (Sátán vádjai ellenére) "és nem
kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem" (1Móz 22:12).
Isten szövetsége, amelyet más világok értelmes lényei előtt esküvel erősített
meg Ábrahámnak, azt tanúsította, hogy az engedelmesség jutalmat kap.
Az
angyaloknak is nehéz volt megérteni a megváltás titkát - felfogni, hogy a bűnös
emberért a menny Királyának, Isten Fiának meg kell halnia. Az Ábrahámnak szóló
parancs, amely fia feláldozását követelte, felkeltette az egész menny
érdeklődését. A mennyei lények feszülten figyelték a parancs teljesítésének
minden mozzanatát. Amikor Izsák "hol van az égőáldozatra való
bárány?" kérdésére Ábrahám így válaszolt: "Az Isten majd gondoskodik
[...] bárányról", amikor az angyal visszafogta az atya kezét, amely
már-már megölte fiát, és Izsák helyett Isten gondoskodása folytán a kos lett az
áldozat - fény derült a megváltás titkára, és az angyalok is jobban megértették
azt a csodálatos tervet, amellyel Isten gondoskodott az ember megváltásáról
(1Pt 1:12).
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 9
A nép vénei hazatértek, és a hír bejárta az egész
országot. De ki lesz a király? Ki lesz az, akinek a személyéről Izrael 12
törzse egyetértésre juthat? Biztosak lehetünk abban, hogy a véneknek, akik
királyt kértek, volt javaslatuk arra nézve, hogy ki lenne a legalkalmasabb
személy, természetesen a saját törzsükből való férfi. Ahogy Sámuel Isten
vezetéséért könyörgött, és várta az Úr útmutatását, hite által már el is
fogadta azt a személyt, akit majd Isten kiválaszt.
Voltak, akik szerint az egyik lehetséges jelölt Saul volt, aki egy igen tekintélyes családból származott.
Az Úr mindennapi események egymásutánját használta fel arra, hogy létrehozza a találkozást Saul és Sámuel között. Saul egyre több emberrel ismerkedett meg, ahogy szolgájával az elkallódott szamarak után kutatva az országot járta. Hatalmas termete miatt sokan felfigyeltek rá. Jólöltözött volt, derék, nemes, egyenes tartású, és egy szolgája is vele tartott. Mindez arra utalt, hogy fontos ember volt, nem csupán egy egyszerű földműves. Magától értetődő volt, hogy az emberek, akik a külső alapján ítélnek, azt gondolták róla: „Ilyen ember kell nekünk királynak.”
Amikor Isten tudtára adta Sámuelnek, hogy a következő napon találkozni fog Izrael jövendőbeli királyával, Saulnak mindez meg sem fordult a fejében. „Csak egyszerűen megtörtént, ami történt.” Isten a leggyakrabban így munkálkodik.
Azt láthatjuk meg mindebben, hogy Isten mindennapi dolgokat használ fel annak érdekében, hogy gondviselése által célját véghezvigye. A hit emberei – ha visszatekintenek a múltba –, felismerik ezt az igazságot. Köszönjük meg az Úrnak, hogy „minden együttmunkálkodik azok javára, akik Istent szeretik, akik azt tűzik ki életük céljául, hogy az Ő akaratát vigyék véghez". Az Őt szeretőknek még a megpróbáltatások is a javukra szolgálnak!
David Manzano
Nyugalmazott lelkipásztor
Fordította: Liebhardt László
32. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 13.
fejezetéhez (márc 6-12).
Isten keresi az
útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé
teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a
percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig
üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.
25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy
elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki.
Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta.
Ábrahám azért hitt, mert látott.
Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek
végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során
az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy
legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja
szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten
majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert
hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja,
hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.
Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely
csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük
Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a
legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert
hiszünk?
Kenley Hall
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése