MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet 249. nap
Így
szólt a Hű Tanúbizonyság az efézusi gyülekezethez: "az a mondásom ellened,
hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és
térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök
ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz"
(Jel 2:4-5). A Megváltó nagyobb könyörülettel várja a felkínált szeretetére és
bocsánatára adott választ, mint amilyen szeretettel földi szülő bocsát meg
önfejű, bajba jutott fiának. Így szól a tévelygőkhöz: "Térjetek hozzám, és
én is hozzátok térek" (Mal 3:7). De végül a vétkező magára marad a
sötétben, ha következetesen ellenáll annak, aki szánakozva és meleg szeretettel
hívja. A bűn megkeményíti azt a szívet, amely sokáig semmibe veszi Isten
kegyelmét; és a kegyelem nem tud többé hatni rá. Félelmetes lesz a sorsa annak,
akiről a közbenjáró Megváltó végül kijelenti: "Bálványokkal szövetkezett
[...] hagyd hát magára!" (Hós 4:17). Elviselhetőbb lesz az ítélet napján a
síkság városainak sorsa, mint azoknak, akik megismerték Krisztus szeretetét, de
elfordultak tőle, és a bűnös világ gyönyöreit választották.
Te, aki
semmibe veszed a felkínált kegyelmet, gondolj azokra a feljegyzésekre,
amelyeket rólad a mennyei könyvekben vezetnek; mert azokban a nemzetek,
családok és egyének bűnei vannak. Isten hosszan tűr, amíg a jelentés készül.
Megtérésre szólít és bocsánatot kínál. De eljön az idő, amikor a lista betelik;
amikor az ember döntött, és saját választása alapján sorsa végleg eldőlt. Isten
ekkor jelt ad az ítélet végrehajtására.
Ma okkal
tartjuk riasztónak a vallásos világ állapotát. Játszanak Isten irgalmával. A
tömegek érvénytelennek tartják Jahve törvényét, mert "[...] oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mt 15:9).
Egyházi körökben a hitetlenség érvényesül, - nem a Biblia nyílt megtagadása -,
hanem a keresztény mezbe öltözött hitetlenség, amely aláássa a Bibliába mint
Isten kinyilatkoztatásába vetett hitet. Üres formalizmus váltotta fel a
buzgóság és az élő istenfélelem helyét. Ennek következménye a hitehagyás és
érzékiség elterjedése. Krisztus kijelentette: "[...] mint a Lót napjaiban
is lett [...] ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia
megjelenik" (Lk 17:28.30). A mindennapi események tanúsítják Isten
szavának teljesedését. A világ rohamosan érik a pusztulásra. Isten ítélete
nemsokára megemészti a bűnt és a bűnösöket.
Ezt
mondja a Megváltó: "Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne
nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg
mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak" - mindenkit, akinek az
érdeklődése erre a világra összpontosul. "Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34-36).
Sodoma
pusztulása előtt Isten ezt üzente Lótnak: "[...] Mentsd meg a te életedet,
hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne vessz"
(1Móz 19:17). Ugyanezt a figyelmeztető hangot hallották Krisztus tanítványai
Jeruzsálem pusztulása előtt: "Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet
hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő
elpusztulása. Akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre" (Lk
21:20-21). Ne késlekedjenek javaik megmentése érdekében, hanem ragadjanak meg
minden alkalmat a menekülésre.
Ki
kellett onnan jönniük, teljesen el kellett különülniük a gonoszoktól, menteni
életüket. Így volt Noé napjaiban is, és Lót korában is; a tanítványokkal is
Jeruzsálem pusztulása előtt; és így lesz az utolsó napokban is. Most is
hallható Isten hangja, figyelmeztető üzenetben kérve népét, hogy különüljön el
az eluralkodó gonoszságtól.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 14
A filiszteusok közelgő támadása idején Saul
fia, Jonatán azt mondta fiatal fegyverhordozójának: „Jer, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van” (1. vers). De az apjának nem szólt erről. A filiszteus előőrs
erejét akarta próbára tenni.
Így hát ő és ifjú fegyverhordozója
a filiszteus előőrs felé vették útjukat a sziklás völgyben, és megmutatták
magukat a ellenségnek. Jonatán így szólt barátjához: „Ha azt mondják nékünk: Várjatok meg, míg odaérkezünk ti hozzátok, akkor
álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájuk; Ha pedig azt mondják: Jertek
fel mihozzánk, akkor menjünk fel, mert az Úr kezünkbe adta őket. És ez legyen
nékünk a jel” (9-10. vers). Amikor hallották, hogy a filiszteusok azt kiáltják: „Gyertek fel!”, a két
ifjú felmászott, és a harc elkezdődött. Jonatán és szolgája megölt húsz
filiszteust és hirtelen megremegett a föld az Úr keze által. A filiszteusok
között félelem támadt, és szétszóródtak minden irányba.
Amikor Saul őrei
látták ezt, és jelentették Saulnak, ő azonnal elrendelte, hogy vegyék számba a
csapatokat, hogy lássa, ki van vele. Ekkor kiderült, hogy Jonatán és a
fegyverhordozója hiányzik. Ezután Saul Ahiját, a papot hívatta, hogy
imádkozzon, és kérje Isten segítségét. Amíg beszéltek, a filiszteusok táborában
egyre erősebb lett a pánik. Saul azonnal megparancsolta embereinek, hogy
támadjanak, és ahogy odaértek az ellenség táborának közelébe, azt látták, a
pánik és zűrzavar akkora, hogy egymást ölik. Azon a napon Isten megszabadította
Izrael fiait az ellenség kezéből.
Ekkor Saul valami
meggondolatlan dolgot cselekedett. Megeskette a népet, hogy nem állnak meg, és
nem esznek semmit, hanem tovább üldözik a filiszteusokat. Jonatán nem tudott
erről. Így amikor az erdőben mézet talált, evett belőle, hogy erőt nyerjen.
Amikor szóltak neki az esküről, így válaszolt: „Apám bajba viszi az
országot”. Estére az emberek annyira megéheztek, hogy levágtak néhány borjút,
és megették hússal, vérrel és mindennel együtt, amit nem lett volna szabad.
Majd Saul azt mondta az ifjú papnak, hogy imádkozzon és kérdezze meg Istent,
hogy tovább kell-e üldözniük az ellenséget éjjel is; de az Úr nem válaszolt.
Saul megállapította, hogy az esküt bizonyára megszegték, majd amikor kiderült,
hogy a saját fia tette, felelősségre vonta őt, és Jonatán beismerte, hogy evett
egy kevés mézet. Saul elhatározta, hogy Jonatánnak meg kell halnia tettéért, de
a sereg a fiú védelmére kelt, és így szólt Saulhoz: „Jonatán haljon meg, aki
ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő Úrra
mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével
vitte ezt véghez a mai napon” (45.
vers - új prot. ford.). Így mentette meg a nép Jonatánt a haláltól.
Mivel a győzelemért járó
megtiszteltetést nem tudhatta magáénak, Saul remélte, hogy legalább azért
értékelik majd, hogy az eskü szentségéhez mindenáron ragaszkodik. Ezek után
azonban Saul azt kezdte érezni, hogy fia elsőbbséget élvez vele szemben, mind a
nép, mind Isten szemében. Így nem folytatta a filiszteusok üldözését, hanem rosszkedvűen
és elégedetlenül hazatért.
Saulhoz hasonlóan azok, akik
a leghajlamosabbak önmagukat igazolni, és a bűnből kimenteni, gyakran a legszigorúbbak,
ha a mások feletti ítéletről vagy elmarasztalásról van szó. Sokszor azok, akik
a saját felemelkedésüket keresik, olyan helyzetbe kerülnek, ahol lelepleződik
igazi természetük. Az Úr nagyon türelmes az ilyen emberekkel, és lehetőségeket
ad nekik a megtérésre; és bár úgy tűnhet, hogy Isten áldásaival halmozza el
azokat, akik semmibe veszik akaratát, a maga idejében le fogja leplezni
bűneiket. (Lásd: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993. Advent Kiadó.
581-582. oldal.)
Jack J.
Blanco
33. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 14.
fejezetéhez (márc 13-19).
„[Lót] példájának
befolyása megmentette volna feleségét is attól a bűntől, amely megpecsételte
sorsát.” (161. o.) Amikor a családunk Michiganbe költözött, a lányom, Olivia
három éves volt. Én mint az új lelkész, alig vártam, hogy tanítványi
csoportokat indíthassak. Az általam választott tananyag nagyon intenzív volt,
és hozzátartozott, hogy a Biblia 74%-át elolvassuk 34 hét alatt. Nekem magamnak
is oda kellett szánnom magamat az olvasnivalóm érdekében. Reggelenként Olivia
bebújt hozzám az ágyba, és tudta, hogy nyugodtan nézegetheti saját kis
könyvecskéjét vagy csendben befészkelheti magát, amíg anyu a „tanítványi” házi
feladatával van elfoglalva.
A születésnapom reggelén úgy döntöttem, kivételesen
megengedem magamnak, hogy úgy kezdem a napot, hogy azt a könyvet olvasom, amit
néhány hónapja vettem meg. Ennek semmi köze nem volt a szakmai
kötelezettségemhez, és nem is volt kimondottan lelki tartalmú. Hamarosan a kis
álmos Olivia tántorgott be a szobába, és bújt be mellém az ágyba. Pár perccel
később csodálkozva nézett a könyv borítójára, és tanácstalanul komoly hangon
kérdezte: „Anyu, nem kéne neked tanítványnak lenned?”
Körülnéztem és az ágyon ott volt a tanítványi
házi feladatom, mint amivel nem törődnek. Aznap reggel rossz döntést hoztam.
Szerencsére a lányomra tett korábbi jó befolyás oda vezetett, hogy feltette a
kérdését, amivel viszont ő tett jó befolyást rám.
Ma te fogsz másokat befolyásolni – hogy
miképp, az csak rajtad múlik. Emlékezz Lótra.
Esther Ramharacksingh
Knott
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése