Higgyetek az Ő prófétáinak - március 16 - SZERDA - 1 Sámuel 13

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet 248. nap

Az ünnepélyes parancs újra felhangzott, hogy siettesse őket, mert a tüzes vihart nem lehetett már sokáig visszatartani. De az egyik menekülő megkockáztatta, hogy hátra tekintsen a pusztulásra ítélt városra, és Isten ítéletének emlékművévé változott. Ha maga Lót tétovázás nélkül engedelmeskedett volna az angyalok figyelmeztetésének, és egyetlen ellenvetés vagy tiltakozó szó nélkül határozott léptekkel a hegyek közé menekült volna, felesége is megmenekül. Példájának befolyása megóvta volna a végzetét megpecsételő bűntől. De Lót tétovázása és késlekedése miatt felesége könnyen vette a mennyei figyelmeztetést. Testileg a síkságon volt, de szíve Sodomához tapadt és vele együtt pusztult el. Fellázadt Isten ellen, mert ítélete elpusztította javait és gyermekeit. Bár Isten megtisztelte és kihívta a gonosz városból, úgy érezte, hogy szigorúan bánt vele, mert éveken át gyűjtött vagyonát ott kellett hagynia a pusztulásnak. Ahelyett, hogy hálásan elfogadta volna a szabadítást, vakmerően visszanézett, irigyelve azok életét, akik elvetették Isten figyelmeztetését. Bűne tanúsította: nem méltó az életre, arra az oltalomra, amely iránt nem sok hálát érzett.

Vigyázzunk, nehogy könnyen vegyük Isten üdvösségünkről való kegyelmes gondoskodását! Vannak olyan keresztények, akik ezt mondják: "Nem akarok üdvözülni, ha társam és gyermekeim nem üdvözülnek velem együtt". Úgy érzik, hogy a menny nem is lenne menny a számukra szeretteik nélkül. De vajon azoknak, akik ilyen érzéseket táplálnak magukban, helyes fogalmaik vannak-e az Istenhez való viszonyukról és az ő irántuk tanúsított nagy jóságáról és kegyelméről? Elfelejtették-e vajon, hogy a szeretet, tisztelet és hűség legerősebb kötelékei kötik őket Teremtőjük és Megváltójuk szolgálatához? Mindenkinek szól az irgalmas meghívás; és mivel barátaink elutasítják a Megváltó közbenjáró szeretetét, forduljunk el mi is tőle? Drága dolog a megváltás! Krisztus végtelen árat fizetett üdvösségünkért, és aki értékeli ezt a nagy áldozatot, és felméri az emberi lélek értékét, nem utasítja el Isten felkínált kegyelmét azért, mert mások ezt teszik. Igyekezzünk inkább megdicsőíteni Istent, pontosan azért, mert mások nem vesznek tudomást Isten jogos követelményeiről, és akit csak tudunk, befolyásoljunk arra, hogy fogadja el Isten szeretetét.

"A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére (1Móz 19:23). Mintha a reggeli nap fényes sugarai csak jólétről és békéről beszéltek volna a síkság városainak. Az élet mozgása elkezdődött az utcákon; az emberek dolgukra indultak, vagy a napot élvezték. Lót vejei tréfát űztek a "gyengeelméjű" öregember félelméből és figyelmeztetéséből. Hirtelen és váratlanul, mint derült égből a villámcsapás, kitört a vihar. az Úr kénkövet és tüzet bocsátott az égből a városokra és a termékeny síkságra, palotáira és templomaira, fényűző lakóházaira, kertjeire és szőlőire és a vidám, szórakozni vágyó tömeget, amely még előző éjjel sértegette a menny követeit, tűz emésztette meg. A tűzvész füstje, mint egy nagy kemence füstje szállt fel. A gyönyörű Siddim-völgy elnéptelenedett, hogy soha fel ne épüljön és soha ne lakják - tanúságul minden nemzedéknek, hogy Isten kétségtelenül megítéli a törvénytelenséget.

A síkság városait megemésztő lángok még a mi korunkra is intő fényt vetnek. Tanulnunk kell a félelmetes és ünnepélyes leckéből - hogy amíg az irgalmas Isten hosszan tűr a törvényszegőkkel szemben, türelmének határa van, amelyet az ember nem léphet át bűneivel. Amikor eléri ezt a határt, Isten visszavonja a felkínált kegyelmet, és elkezdődik az ítélet. A világ Megváltója kijelenti, hogy vannak nagyobb bűnök is azoknál, amelyek miatt Sodoma és Gomora elpusztult. Akik hallják az evangélium bűnösöket megtérésre szólító hívását, de nem figyelnek rá, bűnösebbek Isten előtt, mint Siddim völgyének lakói voltak. Még nagyobb a bűnük azoknak, akik azt állítják, hogy ismerik Istent és megtartják parancsolatait, de jellemük és mindennapi életük megtagadja Krisztust. A Megváltó intésének fényénél Sodoma sorsa komoly figyelmeztetés nemcsak azoknak, akik látványos bűnöket követnek el, hanem mindenkinek, aki játszik a menny által adott világossággal és kiváltságokkal.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 13

Saul mintegy harminc esztendős volt, amikor uralkodni kezdett Izrael felett. Egy vagy két évvel később háborúba keveredett a filiszteusokkal. Sok ezren gyűltek egybe Izrael minden részéről az ország védelmére, de belőlük Saul mindössze háromezret választott ki, a többieket hazaküldte. Ezer férfit fia, Jonathán parancsnoksága alá rendelt, kétezer embert pedig saját magának tartott fent a király. A filiszteus sereg azonban háromezer harci szekérrel, hatezer lovassal, és egy elképzelhetetlenül nagy létszámú gyalogsággal jött ellene. Látva ezt Izrael férfiai rögtön felmérték, micsoda veszélyt jelen ilyen óriási túlerővel szemben harcba szállni. Azok az emberek, aki az országnak azon a területén éltek, barlangokban és a föld üregeiben rejtőztek el.

Sámuel tudatta Saullal, hogy hét nap múlva eljön, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak, és imádkozzék érte. Saul azonban egyre türelmetlenebb lett, és a hetedik nap reggelén úgy döntött, hogy maga mutatja be az áldozatot. Isten gondviselése által Sámuel kissé késleltetve érkezett, de épp’ amikor Saul „elvégezte az égőáldozatot, megérkezett Sámuel, és Saul elément, hogy köszöntse őt.”

Így szólt Sámuel Saulhoz: „Mit tettél?!” Saul így válaszolt: „Amikor láttam, hogy az embereim milyen rémültek, és hogy a nép kezd elszéledni mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a filiszteusok pedig összegyűltek már Mikmásban, azt gondoltam magamban: mindjárt ránk törnek a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkoztam; így vettem a bátorságot, hogy én mutassam be az égőáldozatot. Ekkor azt mondta Sámuel Saulnak: „Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet parancsolt neked; pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt neked” (13-14. vers). Ezzel Sámuel hazafelé vette az útját. Ekkor Saul megszámolta, hogy hány embere maradt, kiderült, hogy csak mintegy hatszázan tartottak ki mellette.

Volt egy másik gond is, amivel Saulnak szembesülnie kellett: nem voltak kovács mesterek Izraelben, akik kardot és dárdát készíthettek volna a hadsereg számára. Az izraeliták még a mezőgazdasági eszközeiket is a filiszteusokkal készíttették és éleztették. Így a csata napján nem volt egy szál kardjuk vagy dárdájuk sem, leszámítva Saul és Jonathán fegyvereit. Isten megengedte, hogy a sok nehézség válságba torkolljék, így feddte meg Saul makacsságát és önhitt engedetlenségét, a népet pedig alázatosságra és hitre nevelte.

„… engedelmeskedjünk Isten akaratának, járjunk egyenesen parancsolatai szerint minden körülmények között. Az ilyen cselekedetek következményeiért az Úr felel. Iránta való hűséggel bebizonyíthatjuk az emberek és az angyalok előtt, hogy nehéz időkben is alkalmas eszközök vagyunk akaratának teljesítésére, nevének felmagasztalására.” (Ellen G. White:  Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó.  578. oldal. - részlet a "Saul vakmerősége" c. fejezetből.)

Jack J. Blanco

33. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezetéhez (márc 13-19).

„[Lót] példájának befolyása megmentette volna feleségét is attól a bűntől, amely megpecsételte sorsát.” (161. o.) Amikor a családunk Michiganbe költözött, a lányom, Olivia három éves volt. Én mint az új lelkész, alig vártam, hogy tanítványi csoportokat indíthassak. Az általam választott tananyag nagyon intenzív volt, és hozzátartozott, hogy a Biblia 74%-át elolvassuk 34 hét alatt. Nekem magamnak is oda kellett szánnom magamat az olvasnivalóm érdekében. Reggelenként Olivia bebújt hozzám az ágyba, és tudta, hogy nyugodtan nézegetheti saját kis könyvecskéjét vagy csendben befészkelheti magát, amíg anyu a „tanítványi” házi feladatával van elfoglalva.

A születésnapom reggelén úgy döntöttem, kivételesen megengedem magamnak, hogy úgy kezdem a napot, hogy azt a könyvet olvasom, amit néhány hónapja vettem meg. Ennek semmi köze nem volt a szakmai kötelezettségemhez, és nem is volt kimondottan lelki tartalmú. Hamarosan a kis álmos Olivia tántorgott be a szobába, és bújt be mellém az ágyba. Pár perccel később csodálkozva nézett a könyv borítójára, és tanácstalanul komoly hangon kérdezte: „Anyu, nem kéne neked tanítványnak lenned?”

Körülnéztem és az ágyon ott volt a tanítványi házi feladatom, mint amivel nem törődnek. Aznap reggel rossz döntést hoztam. Szerencsére a lányomra tett korábbi jó befolyás oda vezetett, hogy feltette a kérdését, amivel viszont ő tett jó befolyást rám.

Ma te fogsz másokat befolyásolni – hogy miképp, az csak rajtad múlik. Emlékezz Lótra.

Esther Ramharacksingh Knott

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba