2016. március 4., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 4 - PÉNTEK - 1 Sámuel 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet 236. nap

Régen az apa volt a család ura és papja, és hatalmat gyakorolt gyermekei felett akkor is, amikor már nekik is saját családjuk volt. Leszármazottait arra tanította, hogy mind vallási, mind világi ügyekben őt tekintsék felettesüknek. Ábrahám megpróbálta fenntartani ezt a pátriárkális irányítási rendszert, mert ez alkalmas volt Isten ismeretének megőrzésére. Össze kellett tartania a család tagjait, hogy megvédje őket az elterjedt és mélyen gyökerező bálványimádástól. Ábrahám minden lehető eszközzel igyekezett tábora lakóit megőrizni a pogányokkal való összekeveredéstől és bálványisteneik használatától, mert tudta, hogy ha kapcsolatba kerülnek a rosszal, észrevétlenül megromlanak elveik. A legnagyobb gonddal elzárta előlük a hamis vallás minden formáját, és lelkükbe véste, hogy az élő Isten fenséges volta legyen imádatuk igazi tárgya.

Bölcs intézkedés volt, amelyet maga Isten hozott, hogy - amennyire lehetett - elzárta népét a pogányoktól, és oly néppé tette, amely nem tartozik a nemzetek közé. Azért választotta el Ábrahámot bálványimádó rokonságától, hogy a pátriárka azoktól a csábító hatásoktól távol képezhesse és nevelhesse családját, amelyek körülvették volna őket Mezopotámiában, és, hogy leszármazottai tisztán őrizhessék meg az igaz hitet nemzedékről nemzedékre.

Ábrahámot a gyermekei és házanépe iránti szeretet késztette vallásos hitük őrzésére, megosztva velük a mennyei szabályok ismeretét, amit legdrágább örökségként nekik és rajtuk keresztül a világnak átadhatott. Mindenkit megtanított arra, hogy a menny Istenének hatalma alatt állnak. A szülőknek tilos volt zsarnokoskodni, a gyermekeknek pedig engedetlenkedni. Isten törvénye mindenkinek megszabta kötelességét, és csak e törvény iránti engedelmesség biztosíthatott számukra boldogságot és jólétet.

Ábrahám példája, mindennapi életének csendes befolyása állandó tanítás volt. Az otthonát jellemző rendíthetetlen becsületesség, jóindulat és önzetlen udvariasság királyok csodálatát is kivívta. Élete jóillatként hatott, jelleme nemes és szeretetre méltó volt, bizonyítva mindenkinek, hogy kapcsolatban áll a mennyel. Legegyszerűbb szolgájának lelki életét sem hanyagolta el. Házában nem volt külön törvénye a gazdának és külön a szolgának; királyi út a gazdagnak és egy másik a szegénynek. Igazságosan és könyörülettel bánt mindenkivel, mint akik örököstársai az élet ajándékában. "[...] megparancsolja [...] az ő házanépének" (1Móz 18:19). Fékezte gyermekei rossz hajlamait. Nem hunyt szemet bűnös hanyagsággal a hibák felett. Nem volt nála gyenge, oktalan, engedékeny kivételezés. Tudta, hogy mi gyermekei kötelessége, és nem áldozta fel ezt a meggyőződést a rosszul értelmezett szeretet oltárán. Ábrahám nemcsak helyes útmutatást adott, de megőrizte az igaz és igazságos törvények tekintélyét is.

Milyen kevesen követik ma ezt a példát! Nagyon sok szülőnél helytelenül szeretetnek nevezett vak és önző érzelgősség figyelhető meg, ami megnyilvánul kialakulatlan ítéletű és fegyelmezetlen gyermekeik életében. Ez a legnagyobb kegyetlenség az ifjúsággal szemben, és nagyon rosszat tesz a világnak. A szülők engedékenysége zűrzavart okoz a családban és a társadalomban. A fiatalokban megerősíti hajlamaik követése iránti vágyukat ahelyett, hogy Isten kívánalmainak engedelmeskednének. Fenőnek úgy, hogy vonakodnak Isten akaratát cselekedni, és vallástalan, engedetlen lelkületüket átörökítik gyermekeikre és azok gyermekeire. A szülőknek irányítani kellene családjukat, úgy ahogy Ábrahám tette. Tanítsák és követeljék meg a szülők iránti engedelmességet, az Isten iránti engedelmesség első lépéseként!

Az a tiszteletlenség, ahogy Isten törvényét még vallási vezetők is kezelik, nagy kárt okoz. Annak a nagyon elterjedt tanításnak, hogy Isten törvényei már nem kötelezőek az emberre, a bálványimádással azonos hatása van az emberek erkölcsi felfogására. Azok, akik megkísérlik Isten szent törvényének követelményeit kisebbíteni, éppen a családok és nemzetek irányításának alapjait támadják meg. Azok a vallásos szülők, akik mellőzik Isten törvényét, nem parancsolják meg házuk népének az Úr útjának megőrzését: nem teszik Isten törvényét az élet szabályává. Gyermekeik, amikor megalapítják saját otthonukat, nem érzik szükségességét, hogy megtanítsák gyermekeiket arra, amire őket sem tanították meg. Ezért van olyan sok hitetlen család, ezért olyan mélyre ható és elterjedt a romlottság.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 1

Az első fejezet szomorú képet fest Isten népéről. A hitehagyás széles körben elterjedt volt, és „mindenki azt tette, amire bűnös vágyai vezették”. Amikor Éli, Isten főpapja, hallotta Anna imáját, azt gondolta: már megint valaki, aki túl sok bort ivott. Így hát odament, hogy beszéljen Annával, de hamar rájött, hogy ő komoly hívő, aki gyermekáldásért imádkozik. Bizonyára azt gondolta magában: „Uram bocsáss meg nekem”. Aztán az Úr arra indította, hogy biztosítsa Annát, kérése teljesülni fog.

Éli kegyes ember volt, de mint vezető hiányzott belőle az erkölcsi bátorság. Az Úrnak olyan emberre lett volna szüksége, aki határozottan vezet, és nem fél megtenni bizonyos szükséges lépéseket. A változás egy asszonnyal kezdődött, akinek nem lehetett gyermeke, de az emiatt átélt szégyen nem fordította el őt Istentől. Az Úrba vetette bizodalmát, és tudta, hogy Ő válaszol az imáira. A férje Elkána lévita volt, aki Efraim törzsénél telepedett le. Olyan ember volt, aki hűséges Istenhez, és megtartja a parancsolatait. Mindazonáltal, hogy gyermeket nemzhessen, másodfeleséget vett, ami akkoriban gyakorinak számított. Ez csak tetézte Anna gyermektelenségének szégyenét. Az év egyik ünnepén Silóban történt, hogy Anna kiöntötte bánatát és vágyát egy fiúgyermek iránt. Megígérte, ha az Úr megáldja őt vele, visszaadja Neki a fiút egész életére.

Ilyen anyát keresett Isten. Nem sokkal ezután életet adott a kis Sámuelnek, és mindent megtett ima és példamutatás által, hogy felkészítse őt az Úrnak való szolgálatra. Nem volt számára egyszerű elvinni Sámuelt Silóba, és otthagyni őt, ahogyan azt az Úrnak megígérte. Nem kétséges, hogy a kisfiú mindig az eszében és szívében volt. Látszik ez a felöltőkből is, amiket Anna évente készített Sámuelnek, ahogyan ifjúvá cseperedett. Az Istenben való hitet a kis Sámuel először az anyjában láthatta. Bár a Biblia nem mond semmit Sámuel anyja iránt érzett szeretetéről, bizonyára nagyon erős volt. Az évenkénti találkozások, amikor a család Silóba ment, hogy Istent dicsőítse, nagyon különleges alkalmak lehettek mindannyiuk számára.

David  Manzano

31. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezetéhez (feb. 28- márc 5).

Ebben a fejezetben Ábrahám Isten vezetését kezdi követni, elhagyja a kultúráját és szülővárosát, és ismeretlen irányba vándorol. Ő nem igazán utazó evangélista. Nem kapott hatalmas üzenetet, hogy hirdesse, mint ahogyan Jónás kapott. Viszont ami elkezdődik, az egy lassú személyes átváltozás – jóllehet a régi, „légy óvatos önmagaddal’” viselkedés alkalmanként visszatér.

Vajon melyik része a legszembeszökőbb a 100 éves karakter átalakulásának ebben a fejezetben? Ha figyelembe vesszük, hogy „Minden bűn az önzés.” (The Workers’ Bulletin, 1902. szeptember 9.), jobb, ha megértjük Ábrahám szívének átalakulását. Cseréljük ki néhány szóban az „ön”-t „én”-re, hogy az „ön” természetét bemutathassuk: az Ábrahám és Lót életében fellépő incidens során „Ábrahám nemes, [én]zetlen lelkülete nyilvánult meg ez alkalommal is.” „Az [én]felmagasztalás szelleme Sátán lelkülete; azonban az a szív, amelyben Krisztus szeretete él, irgalmat gyakorol és nem keresi a maga hasznát.”

Azt a folyamatot, ahogyan mi is mindannyian átalakulhatunk, ahogyan Ábrahám, mint valóságos, kibányászásra való kincset megtaláljuk ebben a fejezetben.  „Amíg Krisztus lakozik a szívben, lehetetlen jelenlétének fényét elfedezni, vagy világosságát elhalványítani. Ellenkezőleg, napról napra jobban és jobban sugárzik; az [én]zés és bűn lelkét körülvevő homálya pedig eltűnik az igazság napjának fénylő ragyogása előtt.”

Kathy Beagles 
Andrews University Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése