MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet 236. nap
Régen az
apa volt a család ura és papja, és hatalmat gyakorolt gyermekei felett akkor
is, amikor már nekik is saját családjuk volt. Leszármazottait arra tanította,
hogy mind vallási, mind világi ügyekben őt tekintsék felettesüknek. Ábrahám
megpróbálta fenntartani ezt a pátriárkális irányítási rendszert, mert ez
alkalmas volt Isten ismeretének megőrzésére. Össze kellett tartania a család
tagjait, hogy megvédje őket az elterjedt és mélyen gyökerező bálványimádástól.
Ábrahám minden lehető eszközzel igyekezett tábora lakóit megőrizni a
pogányokkal való összekeveredéstől és bálványisteneik használatától, mert
tudta, hogy ha kapcsolatba kerülnek a rosszal, észrevétlenül megromlanak
elveik. A legnagyobb gonddal elzárta előlük a hamis vallás minden formáját, és
lelkükbe véste, hogy az élő Isten fenséges volta legyen imádatuk igazi tárgya.
Bölcs
intézkedés volt, amelyet maga Isten hozott, hogy - amennyire lehetett - elzárta
népét a pogányoktól, és oly néppé tette, amely nem tartozik a nemzetek közé.
Azért választotta el Ábrahámot bálványimádó rokonságától, hogy a pátriárka
azoktól a csábító hatásoktól távol képezhesse és nevelhesse családját, amelyek
körülvették volna őket Mezopotámiában, és, hogy leszármazottai tisztán
őrizhessék meg az igaz hitet nemzedékről nemzedékre.
Ábrahámot
a gyermekei és házanépe iránti szeretet késztette vallásos hitük őrzésére,
megosztva velük a mennyei szabályok ismeretét, amit legdrágább örökségként
nekik és rajtuk keresztül a világnak átadhatott. Mindenkit megtanított arra,
hogy a menny Istenének hatalma alatt állnak. A szülőknek tilos volt
zsarnokoskodni, a gyermekeknek pedig engedetlenkedni. Isten törvénye
mindenkinek megszabta kötelességét, és csak e törvény iránti engedelmesség
biztosíthatott számukra boldogságot és jólétet.
Ábrahám példája,
mindennapi életének csendes befolyása állandó tanítás volt. Az otthonát
jellemző rendíthetetlen becsületesség, jóindulat és önzetlen udvariasság
királyok csodálatát is kivívta. Élete jóillatként hatott, jelleme nemes és
szeretetre méltó volt, bizonyítva mindenkinek, hogy kapcsolatban áll a mennyel.
Legegyszerűbb szolgájának lelki életét sem hanyagolta el. Házában nem volt
külön törvénye a gazdának és külön a szolgának; királyi út a gazdagnak és egy
másik a szegénynek. Igazságosan és könyörülettel bánt mindenkivel, mint akik
örököstársai az élet ajándékában. "[...] megparancsolja [...] az ő
házanépének" (1Móz 18:19). Fékezte gyermekei rossz hajlamait. Nem hunyt
szemet bűnös hanyagsággal a hibák felett. Nem volt nála gyenge, oktalan, engedékeny
kivételezés. Tudta, hogy mi gyermekei kötelessége, és nem áldozta fel ezt a
meggyőződést a rosszul értelmezett szeretet oltárán. Ábrahám nemcsak helyes
útmutatást adott, de megőrizte az igaz és igazságos törvények tekintélyét is.
Milyen
kevesen követik ma ezt a példát! Nagyon sok szülőnél helytelenül szeretetnek
nevezett vak és önző érzelgősség figyelhető meg, ami megnyilvánul kialakulatlan
ítéletű és fegyelmezetlen gyermekeik életében. Ez a legnagyobb kegyetlenség az
ifjúsággal szemben, és nagyon rosszat tesz a világnak. A szülők engedékenysége
zűrzavart okoz a családban és a társadalomban. A fiatalokban megerősíti
hajlamaik követése iránti vágyukat ahelyett, hogy Isten kívánalmainak
engedelmeskednének. Fenőnek úgy, hogy vonakodnak Isten akaratát cselekedni, és vallástalan,
engedetlen lelkületüket átörökítik gyermekeikre és azok gyermekeire. A
szülőknek irányítani kellene családjukat, úgy ahogy Ábrahám tette. Tanítsák és
követeljék meg a szülők iránti engedelmességet, az Isten iránti engedelmesség
első lépéseként!
Az a
tiszteletlenség, ahogy Isten törvényét még vallási vezetők is kezelik, nagy
kárt okoz. Annak a nagyon elterjedt tanításnak, hogy Isten törvényei már nem
kötelezőek az emberre, a bálványimádással azonos hatása van az emberek erkölcsi
felfogására. Azok, akik megkísérlik Isten szent törvényének követelményeit
kisebbíteni, éppen a családok és nemzetek irányításának alapjait támadják meg.
Azok a vallásos szülők, akik mellőzik Isten törvényét, nem parancsolják meg
házuk népének az Úr útjának megőrzését: nem teszik Isten törvényét az élet
szabályává. Gyermekeik, amikor megalapítják saját otthonukat, nem érzik
szükségességét, hogy megtanítsák gyermekeiket arra, amire őket sem tanították
meg. Ezért van olyan sok hitetlen család, ezért olyan mélyre ható és elterjedt
a romlottság.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 1
Az első fejezet szomorú képet fest Isten népéről. A
hitehagyás széles körben elterjedt volt, és „mindenki azt tette, amire bűnös
vágyai vezették”. Amikor Éli, Isten főpapja, hallotta Anna imáját, azt
gondolta: már megint valaki, aki túl sok bort ivott. Így hát odament, hogy
beszéljen Annával, de hamar rájött, hogy ő komoly hívő, aki gyermekáldásért
imádkozik. Bizonyára azt gondolta magában: „Uram bocsáss meg nekem”. Aztán az
Úr arra indította, hogy biztosítsa Annát, kérése teljesülni fog.
Éli kegyes ember volt, de mint vezető hiányzott belőle
az erkölcsi bátorság. Az Úrnak olyan emberre lett volna szüksége, aki
határozottan vezet, és nem fél megtenni bizonyos szükséges lépéseket. A
változás egy asszonnyal kezdődött, akinek nem lehetett gyermeke, de az emiatt
átélt szégyen nem fordította el őt Istentől. Az Úrba vetette bizodalmát, és
tudta, hogy Ő válaszol az imáira. A férje Elkána lévita volt, aki Efraim
törzsénél telepedett le. Olyan ember volt, aki hűséges Istenhez, és megtartja a
parancsolatait. Mindazonáltal, hogy gyermeket nemzhessen, másodfeleséget vett,
ami akkoriban gyakorinak számított. Ez csak tetézte Anna gyermektelenségének
szégyenét. Az év egyik ünnepén Silóban történt, hogy Anna kiöntötte bánatát és
vágyát egy fiúgyermek iránt. Megígérte, ha az Úr megáldja őt vele, visszaadja
Neki a fiút egész életére.
Ilyen anyát keresett Isten. Nem sokkal ezután
életet adott a kis Sámuelnek, és mindent megtett ima és példamutatás által,
hogy felkészítse őt az Úrnak való szolgálatra. Nem volt számára egyszerű
elvinni Sámuelt Silóba, és otthagyni őt, ahogyan azt az Úrnak megígérte. Nem
kétséges, hogy a kisfiú mindig az eszében és szívében volt. Látszik ez a
felöltőkből is, amiket Anna évente készített Sámuelnek, ahogyan ifjúvá
cseperedett. Az Istenben való hitet a kis Sámuel először az anyjában láthatta.
Bár a Biblia nem mond semmit Sámuel anyja iránt érzett szeretetéről, bizonyára
nagyon erős volt. Az évenkénti találkozások, amikor a család Silóba ment, hogy
Istent dicsőítse, nagyon különleges alkalmak lehettek mindannyiuk számára.
David
Manzano
31. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 12.
fejezetéhez (feb. 28- márc 5).
Ebben a fejezetben
Ábrahám Isten vezetését kezdi követni, elhagyja a kultúráját és szülővárosát,
és ismeretlen irányba vándorol. Ő nem igazán utazó evangélista. Nem kapott
hatalmas üzenetet, hogy hirdesse, mint ahogyan Jónás kapott. Viszont ami
elkezdődik, az egy lassú személyes átváltozás – jóllehet a régi, „légy óvatos
önmagaddal’” viselkedés alkalmanként visszatér.
Vajon melyik része a legszembeszökőbb a 100
éves karakter átalakulásának ebben a fejezetben? Ha figyelembe vesszük, hogy
„Minden bűn az önzés.” (The Workers’ Bulletin, 1902. szeptember 9.), jobb, ha
megértjük Ábrahám szívének átalakulását. Cseréljük ki néhány szóban az „ön”-t
„én”-re, hogy az „ön” természetét bemutathassuk: az Ábrahám és Lót életében
fellépő incidens során „Ábrahám nemes, [én]zetlen lelkülete nyilvánult meg ez
alkalommal is.” „Az [én]felmagasztalás szelleme Sátán lelkülete; azonban az a
szív, amelyben Krisztus szeretete él, irgalmat gyakorol és nem keresi a maga
hasznát.”
Azt a folyamatot, ahogyan mi is mindannyian
átalakulhatunk, ahogyan Ábrahám, mint valóságos, kibányászásra való kincset
megtaláljuk ebben a fejezetben. „Amíg
Krisztus lakozik a szívben, lehetetlen jelenlétének fényét elfedezni, vagy
világosságát elhalványítani. Ellenkezőleg, napról napra jobban és jobban
sugárzik; az [én]zés és bűn lelkét körülvevő homálya pedig eltűnik az igazság
napjának fénylő ragyogása előtt.”
Kathy Beagles
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése