MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet 250. nap
János, a
próféta látta az utolsó napok vallásos világának romlottságát és hitetlenségét
abban a látomásában, amelyet Babilonról kapott, "a nagy város"-ról
"amelynek királysága van a földnek királyain" (Jel 17:18). Babilon
pusztulása előtt így hangzik a mennyei szózat: "Fussatok ki belőle én
népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő
csapásaiból" (Jel 18:4). Noé és Lót napjaihoz hasonlóan, most is
határozottan el kell különülni a bűntől és a bűnösöktől. Nem lehet egyezség
Isten és a világ között. Nem fordulhatunk hátra, hogy földi kincseket
szerezzünk. "[...] Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Mt 6:24).
Siddim
völgyének lakóihoz hasonlóan az emberek most is jólétről és békéről álmodnak.
"Mentsd meg a te életedet" - hangzik Isten angyalainak
figyelmeztetése; de más hangok is hallatszanak: "Ne nyugtalankodj, semmi
ok a riadalomra!" A tömegek így kiáltanak: "Béke és biztonság",
miközben a menny azt hirdeti, hogy gyorsan közeleg a törvényszegő pusztulása. A
síkság városai szórakozásba merültek a pusztulás előtti éjszakán, és nevettek
Isten követének aggodalmain és intésein; de a csúfolódók elpusztultak a lángok
között. Azon az éjszakán a kegyelem ajtaja örökre bezárult Sodoma gonosz,
könnyelmű lakói előtt. Istent nem lehet mindig gúnyolni; nem lehet vele sokáig
tréfálkozni. "Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt
haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse
arról" (Ésa 13:9). A világ nagy többsége elutasítja Isten kegyelmét, és
gyorsan, visszafordíthatatlanul elpusztulnak. Azok pedig, akik megfogadják az
intést, "[...] a Felségesnek rejtekében" lakoznak, és "a Mindenhatónak
árnyékában" nyugosznak. Igazsága pajzsuk és páncéljuk lesz. Nekik szól az
ígéret: "Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én
szabadításomat" (Zsolt 91:1.4.16).
Lót csak
rövid ideig lakott Czóárban. Az a város olyan romlott volt, mint Sodoma. Attól
félve, hogy a város elpusztul, elment onnan. Ahogy Isten már korábban is
elhatározta, elpusztította e várost. Lót a hegyek közé ment, és barlangban
lakott, elvesztve mindazt, amivel kitette családját a gonosz város
befolyásának. De Sodoma átka még ide is elkísérte. Lányainak bűnös
viselkedésében, a gonosz hely rossz társaságának befolyása érvényesült. A város
erkölcsi romlottsága annyira áthatotta jellemüket, hogy nem tudtak különbséget
tenni a jó és rossz között. Lót utódai, a moábiták és az ammoniták Isten ellen
lázadó, gonosz, bálványimádó törzsek, Isten népének elkeseredett ellenségei
voltak.
Milyen
nagy különbség volt Ábrahám és Lót élete között! Valamikor társak voltak, egy
oltárnál áldoztak Istennek, egymás mellett laktak zarándoklásuk sátraiban, de
milyen messze kerültek egymástól! Lót Sodomát választotta gyönyöréért és
előnyeiért. Elhagyva Ábrahám oltárát és az élő Istennek hozott mindennapi
áldozatot, hagyta, hogy gyermekei összevegyüljenek a romlott és bálványimádó
néppel. De megőrizte szívében az istenfélelmet, mert a Szentírás azt mondja
róla, hogy "igaz" ember volt. Lót igaz lelkét felkavarta a gonosz
beszéd, amelyet naponta hallott, és a sok bűncselekmény, amelyeket nem tudott
meggátolni. Végül "[...] tűzből kikapott üszög"-ként megmenekült (Zak
3:2), de megfosztva javaitól, feleségétől és gyermekeitől, meggyalázva idős
korában, barlangban lakott, mint a vadállatok. A világnak nem igaz emberekből
álló népet adott, hanem két bálványimádó nemzetet, akik Isten ellenségei voltak,
és harcban álltak Isten népével, amíg gonoszságuk pohara be nem telt, és Isten
pusztulásra ítélte őket. Milyen rettenetes következményekkel járt egyetlen
oktalan lépés!
Ezt
mondja bölcs Salamon: "Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez
ilyen testi eszességedtől szűnjél meg!" "Megháborítja az ő házát, aki
követi a telhetetlenséget; aki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az" (Péld
23:4; 15:27). Pál apostol pedig kijelenti: "Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek,
amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik" (1Tim 6:9 új prot.
ford.).
Amikor
Lót Sodomába költözött, komolyan elhatározta, hogy távol tartja magát a
gonoszságtól, és ugyanezt megparancsolja családjának is. De teljes kudarcot
vallott. Környezetének romboló befolyása hatást gyakorolt hitére, és
gyermekeinek Sodoma lakóival való kapcsolata által érdekei bizonyos mértékig
közösek lettek a sodomabeliekével. A következményeket ismerjük.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 15
Bár Saul rövid ideje
uralkodott királyként, máris vakmerő tettre vetemedett. Vétkezett azzal, hogy
olyan áldozatot mutatott be az Úrnak, amit csak a papok mutathattak be (1Sám
13); és azzal is, amilyen parancsot a seregének adott. Isten azonban hosszútűrő,
és a 15. fejezetben azt látjuk, hogy az Úr egy másik esélyt ad Saulnak, hogy
bizonyítsa: az Ő hangjára hallgat, vagy saját hirtelen természete uralja. Az
izraeliták ellen (akik Jákób leszármazottai) az amálekiták (Ézsau
leszármazottai – 1Móz 36:12) indítottak először háborút a Kánaán felé vezető
úton (2Móz 17:8). Ez nagyon lényeges tény! Isten egykor kihívta népét
Egyiptomból, hogy vonuljon be a fizikai Kánaánba, s bennünket éppen úgy hív,
hogy menjünk be a lelki Kánaánba. Az első akadály azonban, ami az ígéret földje
felé vezető úton elénk áll: a bűneink akadálya. Az amálekiták ezt jelképezik,
és nekünk efelett kell győznünk!
Akkor régen az Úr
halálos ítéletet mondott ki az amálekiták felett bálványimádásuk és Izrael
ellen folytatott háborújuk miatt. „...
mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól” (2Móz 17:14). Most, 400
évvel később még mindig üldözik Isten népét, és Saul megkapja Istentől a végső
feladatot és próbát: „Most azért menj el
és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét!” (1Sám 15:3). Ez nagyon
kegyetlennek tűnik, ha arra gondolunk, hogy a parancs a kisbabáját karjában
tartó anyára is vonatkozott. Isten azonban tudta, hogy ha ezt a gonosz
nemzetet életben hagyja (akár a legkisebb gyermeket is), akkor végül úgy
megerősödik, hogy letörli a föld színéről is az Ő népét és imádatát. Sajnos
Saul elbukott a próbában, és saját szívének indítékait követte Isten parancsai
helyett. Miközben azt állította, hogy Isten parancsainak engedelmeskedik, nem
csak az állatok legjavát kíméli meg – mondván, hogy áldozatként akarja azokat
bemutatni, de az amálekiták királyának életét is, mint „fogoly-trófeát”. Isten
azonban nem értékelte Saul tettetett szolgálatát akkor, és nem értékeli a
miénket sem ma, ha színből tesszük csupán. Mégis hányszor fordul elő, hogy úgy
teszünk, mintha Istent szolgálnánk,ám közben valami önző bűnnek hódolunk, vagy
földi dicsőséget hajszolunk, mint Saul?
Gyakran mondják, hogy
ha nem győzünk a bűn felett, akkor az fog legyőzni minket. Igen, sajnos amit
Saul nem győzött le, az legyőzte őt. Néhány fejezettel később azt olvassuk
(2Sám 1:8-10), hogy egy fiatalember járul Dávid elé, hogy Saul halálhírét
bejelentse neki. Ki volt ez az ifjú? Egy amálekita! Örült Dávid a hírnek? Nem!
Éppen úgy sírt, ahogy Isten is gyászol, amikor látja, hogy "bűneink
amálekitái" legyőznek bennünket. Amikor befejezzük ennek a fejezetnek a
tanulmányozását, kutassuk át imával szívünket! Milyen "amálekitákat"
nem vagyunk hajlandók elpusztítani?
Melodius
Echo Mason
ARME Biblia Tábor Szolgálatok
33. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 14.
fejezetéhez (márc 13-19).
„[Lót] példájának
befolyása megmentette volna feleségét is attól a bűntől, amely megpecsételte
sorsát.” (161. o.) Amikor a családunk Michiganbe költözött, a lányom, Olivia
három éves volt. Én mint az új lelkész, alig vártam, hogy tanítványi
csoportokat indíthassak. Az általam választott tananyag nagyon intenzív volt,
és hozzátartozott, hogy a Biblia 74%-át elolvassuk 34 hét alatt. Nekem magamnak
is oda kellett szánnom magamat az olvasnivalóm érdekében. Reggelenként Olivia
bebújt hozzám az ágyba, és tudta, hogy nyugodtan nézegetheti saját kis
könyvecskéjét vagy csendben befészkelheti magát, amíg anyu a „tanítványi” házi
feladatával van elfoglalva.
A születésnapom reggelén úgy döntöttem,
kivételesen megengedem magamnak, hogy úgy kezdem a napot, hogy azt a könyvet
olvasom, amit néhány hónapja vettem meg. Ennek semmi köze nem volt a szakmai
kötelezettségemhez, és nem is volt kimondottan lelki tartalmú. Hamarosan a kis
álmos Olivia tántorgott be a szobába, és bújt be mellém az ágyba. Pár perccel
később csodálkozva nézett a könyv borítójára, és tanácstalanul komoly hangon
kérdezte: „Anyu, nem kéne neked tanítványnak lenned?”
Körülnéztem és az ágyon ott volt a tanítványi
házi feladatom, mint amivel nem törődnek. Aznap reggel rossz döntést hoztam.
Szerencsére a lányomra tett korábbi jó befolyás oda vezetett, hogy feltette a
kérdését, amivel viszont ő tett jó befolyást rám.
Ma te fogsz másokat befolyásolni – hogy
miképp, az csak rajtad múlik. Emlékezz Lótra.
Esther Ramharacksingh
Knott
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése