2016. március 7., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - HÉTFŐ - 1 Sámuel 4

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 13. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 239. nap

Izsák születése élethosszig tartó várakozás után legdrágább reményeik beteljesülését hozta, örömmel töltve be Ábrahám és Sára sátrát. De ezzel az eseménnyel Hágár szeretve dédelgetett reményei hiúsultak meg. A már ifjúvá serdült Ismáelt eddig az egész tábor Ábrahám vagyona és az ivadékainak megígért áldások örökösének tartotta. A fiú hirtelen háttérbe szorult, és a csalódott anya és fia meggyűlölte Sára gyermekét. Az általános örvendezés fokozta féltékenységüket annyira, hogy Ismáel nyíltan gúnyolni merte Isten ígéretének örökösét. Ismáel féktelen természetében Sára a viszály kiapadhatatlan forrását látta, és Ábrahámot arra unszolta: küldje el a táborból Hágárt és Ismáelt. A pátriárka mélységesen elszomorodott. Hogyan űzhetné el Ismáelt, fiát, akit még mindig nagyon szeretett? Tanácstalanságában mennyei eligazításért könyörgött. Az Úr szent angyal útján üzente neki, teljesítse Sára kívánságát. Sem Ismáel, sem Hágár iránti szeretete ne álljon az útba, mert csak így tudja helyreállítani családja harmóniáját és békéjét. Az angyal közölte vele azt a vigasztaló ígéretet, hogy Ismáelt, bár elszakad atyja otthonától, Isten nem hagyja el; életét megőrzi, és a fiú nagy nemzet atyjává lesz. Ábrahám sajgó fájdalommal engedelmeskedett az angyal szavának. Atyai szívére kimondhatatlan bánat nehezedett, amikor elküldte fiát és Hágárt.

Az Ábrahámnak adott parancs, amely a házasság szentségét érintette, szolgáljon tanulságul minden kor számára. Ez kimondja, hogy a házasság jogaira és boldogságára még nagy áldozat árán is gondosan kell ügyelni. Sára volt Ábrahám egyetlen igazi felesége. Jogaiban mint feleség és anya senki sem osztozhatott. Sára tisztelte férjét, és az Újtestamentom ebben követendő példaként mutatja be. De ő nem akarta, hogy Ábrahám mást szeressen, és az Úr nem rótta meg azért, hogy vetélytársa elűzését követelte. Mind Ábrahám, mind Sára kételkedett Isten hatalmában, és ez a hiba vezetett a Hágárral kötött házassághoz.

Isten a hívők atyjává hívta el Ábrahámot, akinek hitével példát kellett mutatnia az eljövendő nemzedékek számára. De Ábrahám hite nem volt még tökéletes. Nem bízott Istenben, amikor eltitkolta, hogy Sára a felesége, és amikor feleségül vette Hágárt. Azért, hogy elérje a legmagasabb szintet, Isten másik próba elé állította, a legsúlyosabb elé, amelyet embernek valaha is ki kellett állnia. Isten éjszakai látomásban megparancsolta neki, hogy menjen el Mórija földjére, és ott egy hegyen, amelyet mutat néki, áldozza fel fiát égőáldozatként.

Ábrahám százhúsz éves volt, amikor ezt a parancsot kapta. Saját nemzedéke is öregnek tartotta már. Ifjú korában volt ereje a nehézségek és a veszélyek elviselésére, de ifjúságának tüze már elhamvadt. Férfikora teljében az ember bátrabban szembenéz olyan nehézségekkel és csapásokkal, amelyek későbbi éveiben - amikor lába a sír felé botladozik - megviselik szívét. Ám Isten akkorra tartogatta Ábrahám utolsó és legsúlyosabb próbáját, amikor az évek terhe már megviselte, és aggodalom, küzdés nélküli nyugalomra vágyott.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 4

Amikor az emberek visszautasítják a bűnbocsánatot, és továbbra is bűnben élnek, akkor milyen messze mennek el? A negyedik fejezet tragikus beszámolója feltárja, hogy nem csak Hofni és Fineás, de Izráel vezetői is bármit megtettek azért, hogy folytathassák büszke, bűnös útjaikat. Meg sem kísérelték, hogy megfontolják Isten akaratát, inkább háborúba indultak. Tetteik azt bizonyították, hogy hitük szerint „Isten választott népének" lenni annyit jelent, hogy nem tudnak rosszat tenni, és csakis győzhetnek.

Ezek az események sok bölcs gondolatot juttatnak eszünkbe Isten Igéjéből.  „Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen." „Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel." Aki nem figyel és továbbra is makacskodik, az elpusztul. „Saját gonoszságod ver meg." (2Pét. 3:9; Préd. 8:11; Péld. 29:1; Jer. 2:19 – új prot. ford.) Izráel elvesztette a háborút, a filiszteusok megszerezték a frigyládát. Éli 98 éves volt akkor, mikor ezt meghallotta. Hátraesett a székéből és meghalt. Mikor pedig a menye meghallotta ezt, idő előtt megszülte fiát, és meghalt. De előtte még elnevezte a fiát, akinek a neve Ikábód lett, ami azt jelenti: „odalett Izráel dicsősége."

Később Saul inkább megbízott Ahijában, Ikábód testvérének a fiában, aki vászon efódot viselt és papnak adta ki magát, mint Sámuel prófétában.

Sosem lehet nagy hitünk, ha nem hallgatunk Isten prófétáira, nem engedelmeskedünk szavuknak, és nem maradunk hűségesek a kis dolgokban. Kívánom, hogy Ikábód jelentését,
 „odalett Izráel dicsősége"soha ne kelljen ránk alkalmazni!

David Manzano
Retired Pastor
Fordította: Rajki Dávid

32. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezetéhez (márc 6-12).

Isten keresi az útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.

25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki. Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta. Ábrahám azért hitt, mert látott.

Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja, hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.

Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert hiszünk?

Kenley Hall
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése