MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 13. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 239. nap
Izsák
születése élethosszig tartó várakozás után legdrágább reményeik beteljesülését
hozta, örömmel töltve be Ábrahám és Sára sátrát. De ezzel az eseménnyel Hágár
szeretve dédelgetett reményei hiúsultak meg. A már ifjúvá serdült Ismáelt eddig
az egész tábor Ábrahám vagyona és az ivadékainak megígért áldások örökösének
tartotta. A fiú hirtelen háttérbe szorult, és a csalódott anya és fia
meggyűlölte Sára gyermekét. Az általános örvendezés fokozta féltékenységüket
annyira, hogy Ismáel nyíltan gúnyolni merte Isten ígéretének örökösét. Ismáel
féktelen természetében Sára a viszály kiapadhatatlan forrását látta, és
Ábrahámot arra unszolta: küldje el a táborból Hágárt és Ismáelt. A pátriárka
mélységesen elszomorodott. Hogyan űzhetné el Ismáelt, fiát, akit még mindig
nagyon szeretett? Tanácstalanságában mennyei eligazításért könyörgött. Az Úr
szent angyal útján üzente neki, teljesítse Sára kívánságát. Sem Ismáel, sem
Hágár iránti szeretete ne álljon az útba, mert csak így tudja helyreállítani
családja harmóniáját és békéjét. Az angyal közölte vele azt a vigasztaló
ígéretet, hogy Ismáelt, bár elszakad atyja otthonától, Isten nem hagyja el;
életét megőrzi, és a fiú nagy nemzet atyjává lesz. Ábrahám sajgó fájdalommal
engedelmeskedett az angyal szavának. Atyai szívére kimondhatatlan bánat
nehezedett, amikor elküldte fiát és Hágárt.
Az
Ábrahámnak adott parancs, amely a házasság szentségét érintette, szolgáljon
tanulságul minden kor számára. Ez kimondja, hogy a házasság jogaira és
boldogságára még nagy áldozat árán is gondosan kell ügyelni. Sára volt Ábrahám
egyetlen igazi felesége. Jogaiban mint feleség és anya senki sem osztozhatott.
Sára tisztelte férjét, és az Újtestamentom ebben követendő példaként mutatja
be. De ő nem akarta, hogy Ábrahám mást szeressen, és az Úr nem rótta meg azért,
hogy vetélytársa elűzését követelte. Mind Ábrahám, mind Sára kételkedett Isten
hatalmában, és ez a hiba vezetett a Hágárral kötött házassághoz.
Isten a
hívők atyjává hívta el Ábrahámot, akinek hitével példát kellett mutatnia az
eljövendő nemzedékek számára. De Ábrahám hite nem volt még tökéletes. Nem
bízott Istenben, amikor eltitkolta, hogy Sára a felesége, és amikor feleségül
vette Hágárt. Azért, hogy elérje a legmagasabb szintet, Isten másik próba elé
állította, a legsúlyosabb elé, amelyet embernek valaha is ki kellett állnia.
Isten éjszakai látomásban megparancsolta neki, hogy menjen el Mórija földjére,
és ott egy hegyen, amelyet mutat néki, áldozza fel fiát égőáldozatként.
Ábrahám
százhúsz éves volt, amikor ezt a parancsot kapta. Saját nemzedéke is öregnek
tartotta már. Ifjú korában volt ereje a nehézségek és a veszélyek elviselésére,
de ifjúságának tüze már elhamvadt. Férfikora teljében az ember bátrabban
szembenéz olyan nehézségekkel és csapásokkal, amelyek későbbi éveiben - amikor
lába a sír felé botladozik - megviselik szívét. Ám Isten akkorra tartogatta
Ábrahám utolsó és legsúlyosabb próbáját, amikor az évek terhe már megviselte,
és aggodalom, küzdés nélküli nyugalomra vágyott.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 4
Amikor az emberek visszautasítják a bűnbocsánatot, és
továbbra is bűnben élnek, akkor milyen messze mennek el? A negyedik fejezet
tragikus beszámolója feltárja, hogy nem csak Hofni és Fineás, de Izráel vezetői
is bármit megtettek azért, hogy folytathassák büszke, bűnös útjaikat. Meg sem
kísérelték, hogy megfontolják Isten akaratát, inkább háborúba indultak. Tetteik
azt bizonyították, hogy hitük szerint „Isten választott népének" lenni
annyit jelent, hogy nem tudnak rosszat tenni, és csakis győzhetnek.
Ezek az események sok bölcs gondolatot juttatnak
eszünkbe Isten Igéjéből. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem
türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt,
hogy mindenki megtérjen." „Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek
fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz
törekvésekkel." Aki nem figyel és továbbra is makacskodik, az
elpusztul. „Saját gonoszságod ver meg." (2Pét. 3:9; Préd. 8:11; Péld.
29:1; Jer. 2:19 – új prot. ford.) Izráel elvesztette a háborút, a filiszteusok
megszerezték a frigyládát. Éli 98 éves volt akkor, mikor ezt meghallotta.
Hátraesett a székéből és meghalt. Mikor pedig a menye meghallotta ezt, idő
előtt megszülte fiát, és meghalt. De előtte még elnevezte a fiát, akinek a neve
Ikábód lett, ami azt jelenti: „odalett Izráel dicsősége."
Később Saul inkább megbízott Ahijában, Ikábód
testvérének a fiában, aki vászon efódot viselt és papnak adta ki magát, mint
Sámuel prófétában.
Sosem lehet nagy hitünk, ha nem hallgatunk Isten prófétáira, nem engedelmeskedünk szavuknak, és nem maradunk hűségesek a kis dolgokban. Kívánom, hogy Ikábód jelentését, „odalett Izráel dicsősége"soha ne kelljen ránk alkalmazni!
David Manzano
Retired Pastor
Fordította: Rajki Dávid
32. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 13.
fejezetéhez (márc 6-12).
Isten keresi az
útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé
teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a
percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig
üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.
25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy
elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki.
Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta.
Ábrahám azért hitt, mert látott.
Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek
végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során
az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy
legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja
szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten
majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert
hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja,
hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.
Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely
csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük
Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a
legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert
hiszünk?
Kenley Hall
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése