Higgyetek az Ő prófétáinak - március 24 - CSÜTÖRTÖK - 1 Sámuel 21

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 16. fejezet 256. nap

Titkolt vágyódással hallgatta mindazt, amit atyja a lelki elsőszülöttségi jogról mondott; kincsként őrizte azt, amit anyjától megtudott. Éjjel és nappal ez foglalkoztatta, annyira, hogy egész életét betöltő érdeklődéssé vált. Jákób többre értékelte az örök áldásokat, mint a mulandókat, de nem volt tapasztalata Istennel, akit imádott. Szívét nem újította meg Isten kegyelme. Azt hitte, hogy a róla szóló ígéret nem valósulhat meg addig, amíg Ézsaúé az elsőszülöttségi jog. Állandóan azt kutatta, hogyan szerezheti meg azokat az áldásokat, amelyeket bátyja annyira nem becsült, de ami neki olyan értékes volt.

Ézsaú, amikor egy napon a vadászatból lankadtan és fáradtan jött haza, abból az ételből kért, amit Jákób készített. Jákób, akit főként egy gondolat foglalkoztatott, megragadta a kedvező alkalmat, és felkínálta, hogy az elsőszülöttségi jog árán kielégíti bátyja éhségét. "[...] Ímé én halni járok," - kiáltotta a meggondolatlan vadász, aki önmagától semmit sem tagadott meg - "mire való hát nékem az én elsőszülöttségem?" (1Móz 25:32). És egy tál lencséért megvált elsőszülöttségi jogától, esküvel erősítve meg azt. Nem sokkal később kaphatott volna ételt atyja sátraiban, de hogy kielégítse pillanatnyi kívánságát, könnyelműen elcserélte azt a dicső örökséget, amelyet maga Isten ígért atyáinak. Minden érdeklődése a jelenre irányult. Kész volt feláldozni a mennyeit a földiért, felcserélni a jövendő jót egy pillanatnyi élvezetért.

"[...] Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget" (1Móz 25:34). Megkönnyebbült, amikor túladott rajta. Útja most már akadálytalan: azt tehet, ami neki tetszik. Tévesen szabadságnak nevezett vad élvezetért most is hányan adják el elsőszülöttségi jogukat, a tiszta, folt nélküli, a menny örökkévalóságára szóló örökség jogát!

A pusztán külső és földi varázsnak hódoló Ézsaú két feleséget vett Khitteus lányai közül. ők hamis isteneket imádtak, és bálványimádásuk kegyetlenül fájt Izsáknak és Rebekának. Ézsaú megszegte a szövetség egyik feltételét, azt, amely megtiltotta a választott nép és a pogányok közti házasságot. Izsák még mindig kitartott elhatározása mellett, hogy Ézsaúra ruházza az elsőszülöttségi jogot. Rebeka érve - Jákób áldás utáni vágyódása, és Ézsaú közömbössége az elsőszülöttségi jog kötelezettségeivel szemben - nem tudta megváltoztatni az atya szándékát.

Évek múltak el, amíg az öreg és vak Izsák, aki közeli halálára készült, elhatározta, hogy nem vár tovább, hanem megáldja idősebb fiát. Ismerve Rebeka és Jákób ellenvéleményét, titokban akarta elvégezni az ünnepélyes szertartást. Szokás volt ilyen alkalmakkor lakomát készíteni, ezért a pátriárka így szólt Ézsaúhoz: "[...] menj ki a mezőre, és vadássz énnékem vadat. És csinálj nékem kedvem szerint való ételt [...] hogy megáldjon téged az én lelkem, minekelőtte meghalok" (1Móz 27:3-4). Rebeka megsejtette Izsák szándékát. Meg volt győződve arról, hogy az ellentétben van Isten kijelentett akaratával. Félő volt, hogy Izsák magára vonja Isten haragját, és megfosztja fiatalabb fiát attól a feladattól, amelyre Isten elhívta. Rebeka elhatározta, hogy cselhez folyamodik, mivel hiába próbálta érvekkel meggyőzni Izsákot.

Amikor Ézsaú útnak indult, Rebeka azonnal hozzáfogott szándéka megvalósításához. Elmondta Jákóbnak, mi történt, hangsúlyozva, hogy azonnali cselekvésre van szükség, nehogy Ézsaú nyerje el az áldást véglegesen és megmásíthatatlanul. Biztosította fiát arról, hogy ha követi utasításait, ő kaphatja meg azt, ahogy Isten megígérte. Jákób nem szívesen fogadta az anyja által javasolt tervet. Az a gondolat, hogy becsapja atyját, nagyon lehangolta. Úgy érezte, hogy ez a bűn inkább átkot, mint áldást hoz. De az anya eloszlatta fia aggályait, és Jákób hozzáfogott, hogy megvalósítsa anyja indítványát. Nem akart kifejezetten hazudni, de amikor már atyjánál volt, úgy látta, túl messzire ment ahhoz, hogy visszalépjen. És megszerezte csalással a sóvárgott áldást.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 21

Hogy Saul gyilkos féltékenysége elől megszökjön, Dávid Ahimélekhez, a Nóbban lévő szent sátornál szolgáló paphoz menekült. Hirtelen feltűnése meglepte a papot. „Miért vagy egyedül. és miért nincs veled senki?” – kérdezi. Attól tartva, hogy Saul előli szökésére fény derül, Dávid megtévesztéshez folyamodott. Azt mondta Ahimeleknek, hogy a király küldte el egy titkos megbízással, ami miatt gyorsnak kellett lennie.

Ebben a pillanatban elhagyta a hite. Az óriás Góliáttal félelem nélkül szállt szembe, most azonban nem tudta pontosan, mit tegyen. Ha elmondta volna az igazat, Ahimelek tudta volna, hogy mentse meg az életét. Mivel azonban nem akarta késleltetni őt a királytól kapott küldetés teljesítésében, adott neki némi ételt és Góliát kardját, Dávid pedig sietve távozott. Az edómita Dóég, Saul pásztorainak felügyelője azonban jelentette a történteket a királynak, ahogyan azt a következő fejezetben látni fogjuk.

Dávidot másodszor is elhagyta a hite: úgy érezte, nagyobb biztonságban lesz a népe ellenségei között, mint a Saul kormányzása alatti Izraelben. Így Ákishoz, Gát királyához menekült. Amikor azonban Ákis tudomására jutott, hogy az izraelita hős az ő földjére jött, Dávid nagy veszélybe került. Csak úgy menekült meg, hogy bolondnak tettette magát, mivel abban az időben úgy tartották, hogy aki egy bolondot bántalmaz, maga is azzá válhat.

Az Úr nagyon türelmesen és gyengéden bánik megkísértett és megpróbált gyermekeivel, de Dávid élete bemutatja, hogy az, aki Istenben és az Ő gondoskodásában bízik, annak sosem kell becstelenséghez és megtévesztéshez folyamodnia ahhoz, hogy megmeneküljön.

Ralph Neall

34. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. és 16 fejezeteihez (márc 20-26).

A 15. fejezetben Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait elégítse ki a jövő áldásai helyett.

Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák számára.

Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen biztonságos út.

Trevor O’Reggio

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba