MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 240. nap
A
pátriárka ekkor Beérsebában lakott. Jólét és megbecsülés vette körül. Gazdag
volt, és az ország urai tekintélyes nagyurat tiszteltek benne. Juhok és
szarvasmarhák ezrei legeltek a táborán túl elterülő síkságokon. Mindenfelé
kíséretének sátrai álltak, ahol hűséges szolgák százai laktak. Az ígéret fia
férfivá serdült Ábrahám mellett. Minden azt mutatta, hogy a menny áldásával
koronázta a remények megvalósulásának késését türelmesen viselő áldozatos
életet.
Ábrahám
egykor hitben engedelmeskedve elhagyta szülőföldjét - búcsút vett atyái
sírjától és rokonsága hazájától. Idegenként járta be öröksége földjét. Sokáig
várt a megígért örökös születésére. Isten parancsára elküldte fiát, Ismáelt.
Most pedig, amikor az oly régóta vágyott gyermek férfikorba lépett, és a
pátriárka láthatta reményei megvalósulását, minden eddiginél nagyobb próba várt
rá.
A
parancs hallatára fájdalom szorította össze az apa szívét: "[...] Vedd a
te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz [...] és áldozd meg ott
égőáldozatul" (1Móz 22:2). Izsák volt otthonának fénye, öregségének
vigasza, és legfőképpen a megígért áldás örököse. Ha egy ilyen fiút baleset
vagy betegség által kellene elvesztenie, az is összetörné a szerető apa szívét;
ősz fejét fájdalommal hajtaná meg; de a parancs úgy szólt, hogy saját kezével
ontsa vérét fiának. Úgy érezte, hogy ezt lehetetlen megtennie.
Sátán
ott volt a közelben azt sugallva: biztosan téved. Hiszen Isten törvénye ezt
parancsolja: "Ne ölj!" és Isten nem kíván olyat, amit egyszer
megtiltott. Ábrahám kiment sátrából, felnézett a békésen ragyogó, felhőtlen
égre, és felidézte a majdnem ötven évvel ezelőtt kapott ígéretet: magva éppúgy
számtalan lesz, mint a csillagok. Ha ennek az ígéretnek Izsák által kell
teljesülnie, hogy ölhetné meg őt? Sátán el akarta hitetni Ábrahámmal, hogy ez érzéki
csalódás lehet. Kétségek és kínok között a földre borult, és úgy imádkozott,
ahogy még soha. Kérte, hogy Isten tegye bizonyossá a parancsot, ha végre kell
hajtania ezt a rettenetes feladatot. Eszébe jutottak az angyalok, akiket Isten
küldött, hogy elmondják neki, mi Isten szándéka Sodomával - hogy el akarja
pusztítani, és akik erről a fiúról, az Izsákról szóló ígéretet vitték neki.
Ábrahám elment arra a helyre, ahol több ízben találkozott a mennyei követekkel,
azt remélve, hogy újra találkozik velük, és további eligazítást kap. De senki
sem jött, hogy enyhülést hozzon. Sötétség vette körül, de Isten parancsa a
fülében csengett: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit
szeretsz". A parancsnak engedelmeskedni kell, és Ábrahám nem mert késlekedni.
Közelgett a nappal, és el kellett indulnia.
Sátrához
visszatérve elment oda, ahol Izsák aludt, az ifjúság és ártatlanság zavartalan,
mély álmában. Egy percig nézte fia kedves arcát, majd remegve elfordult.
Odament Sárához, aki szintén aludt. Felébressze, hogy még egyszer átölelhesse
gyermekét? Elmondja neki Isten kívánságát? Szeretett volna könnyíteni szívén,
és szerette volna megosztani Sárával ezt a rettenetes felelősséget, de félt,
hogy Sára akadályozza tettét. Izsák volt Sára öröme és büszkesége; élete össze
volt kötve az övével. Az anyai szeretet nem engedné meg az áldozatot.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 5
A filiszteusok elrabolták a frigyládát, és azt
mondták: „a mi isteneink a legnagyobbak.” Isten jobban szerette volna,
ha Izrael népén keresztül mutathatta volna be önmagát, de a hitetlenségük
miatt ez lehetetlenné vált. Isten tehát annak az ismeretnek alapján
bizonyította önmagát a filiszteusoknak, amivel ők rendelkeztek. A frigyládát
Asdódból Gáthba, majd Ekronba vitték. Mindenhol megismerték Izrael Istenének
mindenek felett való hatalmát. A filiszteusok gyakran beszéltek az
„istenekről”, akik csapással sújtották az egyiptomiakat, és most a csapást
saját magukon tapasztalták meg. Kétségbeesésükben elhatározták, hogy
visszaviszik a frigyládát a saját helyére, és ezt meg is tették.
Az Úr nekünk adott tanácsai között ezt találjuk:
"Isten a megadott áldások által beszél népéhez és ha azokat nem értékelik,
az áldások visszavonásával figyelmezteti őket." (Pátriárkák és Próféták,
440. oldal). Világunk egyre szaporodó problémái az áldások visszavonásának a
jelei. Most van annak az ideje, hogy belekapaszkodjunk Isten erejébe és hitben
és engedelmességben közelebb húzódjunk hozzá.
David
Manzano
Nyugdíjas lelkész
Fordította: Rajki Dávid
32. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 13.
fejezetéhez (márc 6-12).
Isten keresi az
útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé
teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a
percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig
üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.
25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy
elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki.
Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta.
Ábrahám azért hitt, mert látott.
Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek
végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során
az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy
legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja
szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten
majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert
hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja,
hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.
Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely
csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük
Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a
legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert
hiszünk?
Kenley Hall
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése