Higgyetek az Ő prófétáinak - március 9 - SZERDA - 1 Sámuel 6

MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 241. nap

Ábrahám végül szólította fiát. Elmondta neki a parancsot az áldozatról, amelyet be kell mutatnia egy távoli hegyen. Izsák gyakran elkísérte atyját, amikor istentiszteletet tartott a vándorlásukat jelző oltároknál. Ez a felszólítás nem lepte meg Izsákot. Gyorsan elvégezték az úti előkészületeket. Elkészítették a fát, feltették a szamárra, és két szolgával útnak indultak.

Némán haladt egymás mellett apa és fia. A súlyos titkán töprengő pátriárkának nem volt kedve beszélgetni. A büszke, szerető anyára gondolt, és arra a napra, amikor egyedül kell hazatérnie. Tudta jól, hogy az a kés, amely kioltja fia életét, átszúrja az anya szívét is.

Az a nap - Ábrahám életének leghosszabb napja - lassan, vontatottan telt el. Amíg fia és az ifjak aludtak, ő imában töltötte az éjszakát. Még mindig remélte egy mennyei követ jövetelét, aki azt mondja: a próba véget ért, a fiú sértetlenül visszatérhet anyjához. De senki és semmi nem könnyített meggyötört lelkén. Egy másik hosszú nap, és egy másik éjszaka következett, a megalázkodás és ima éjszakája, miközben a parancs, amely megfosztja gyermekétől, egyre ott csengett a fülében. Sátán kételyt és hitetlenséget súgott, de Ábrahám ellenállt sugallatainak. Amikor a harmadik napon indulni készültek, a pátriárka észak felé tekintve megpillantotta az ígért jelet, a Mórija hegye felett lebegő fényes felhőt. És Ábrahám megbizonyosodott arról, hogy a hang, amely szólt hozzá, a mennyből származott.

Nem zúgolódott most sem Isten ellen, hanem úgy erősítette lelkét, hogy felidézte az Úr jóságának és hűségének bizonyítékait. Ezt a fiút váratlanul kapta; aki ezt a drága ajándékot adta, nincs-e jogában visszavenni azt, ami az övé? A hit ismételgette az ígéretet: "Izsákban neveztetik néked a te magod" - és azt a magot nem lehet megszámolni, miként a tengerparton a homokszemeket sem. Izsák a csoda gyermeke volt, és vajon a neki életet adó hatalom nem tudja visszaadni az életét? Túlnézve a láthatókon, Ábrahám bízott Isten szavában, "úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani" fiát (Zsid 11:19)

Senki más, csak Isten tudta megérteni, milyen nagy áldozat az apának megölni a fiát. Ábrahám azt akarta, hogy Istenen kívül senki se legyen búcsúzásuk tanúja. Szolgáinak meghagyta, hogy maradjanak hátra, mondván: "[...] én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok" (1Móz 22:5). Ábrahám a fát Izsákra, az áldozatra helyezte, ő pedig vette a kést és a tüzet, és elindultak ketten a hegy csúcsa felé. Az ifjú némán tanakodott magában, hogy ilyen messze a nyájtól honnan szereznek áldozatot. Végül megszólalt: "[...] Atyám! [...] Imhol van a tűz és a fa; de hol van az égőáldozatra való bárány?" (1Móz 22:7). Ó! milyen nagy próba volt ez! A kedves szó: "atyám", hogy belehasított Ábrahám szívébe! Nem, most még nem tudta megmondani. "Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam" (1Móz 22:8) - mondta.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 6

Isten leleplezte a filiszteus istenek tehetetlenségét. A filiszteusok nem azért győztek, mert jobbak voltak, hanem Izrael bűnei miatt engedte meg Isten, hogy Izrael vereséget szenvedjen tőlük.

A papok és jövendőmondók az alábbi tanácsot adták a filiszteus fejedelmeknek: "adjatok Izrael Istenének dicsőséget,... ne keményítsétek meg a szíveteket, ahogy az Egyiptomiak tették." Ismerték az igaz Istent, de ez nem késztette őket arra, hogy azt mondják: "Meg kellene tanulnunk Őt szolgálni!" A papok tanácsának a félelem volt az alapja, mert rossz dolgok történtek velük és a bálványaikkal. A félelem késztetheti az embereket, hogy a jót tegyenek, de ez önmagában nem elég az üdvösséghez. A filiszteusok megtapasztalták Izrael Istenének hatalmát, de ahogy megszűnt a büntetése, visszatértek régi életükhöz.

A frigyláda visszajuttatásához készített terv nem volt természetes, de lehetővé tette, hogy Isten egy sokkal erősebb tapasztalatot adjon a filiszteusoknak, mint a csapások, amiket az Egyiptomiak kaptak. A tehenek még nem viseltek igát, és még sohasem hagyták el újszülött borjaikat úgy mint most. És honnan tudták a tehenek, hogy át kell menni a határon Béth-Semes felé, és meg kell állni egy mező közepén?

Mit tett Izráel népe és vezetői a hét hónap alatt, azután, hogy vereséget szenvedtek, és elvesztették a frigyládát? Bűnbánatot gyakoroltak?

Örvendtek amikor a frigyláda visszakerült hozzájuk, és áldozatot mutattak be, de utána "azt tették, ami helyesnek tűnt nekik" és belenéztek. Engedetlenségükért azonnal megfizettek. Ez nem arról szól, hogy mennyit tudunk Istenről és a Bibliáról. "Az igazság szeretetére" van szükségünk, és "hitre, ami szeretet által munkálkodik, és megtisztítja az életünket." Így  Isten tanításának követése által meg fogunk változni.

David Manzano

Nyugdíjas lelkész

Fordította: Rajki Dávid

32. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezetéhez (márc 6-12).

Isten keresi az útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.

25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki. Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta. Ábrahám azért hitt, mert látott.

Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja, hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.

Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert hiszünk?

Kenley Hall

Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba