Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 26. fejezet 313. nap
Áron és
Húr ezzel megmutatták az izraelitáknak, hogy nekik is kötelességük lenne Mózes
mellé állni és munkájában támogatni őt, miközben az Istentől átvett parancsot
számukra továbbítja. Mózes cselekedete jelentőségteljes, mert világossá tette
népe előtt, hogy sorsukat Isten tartotta kezében. Amíg a nép Istenbe veti
bizalmát, addig Isten is harcol érettük és legyőzi ellenségeiket. Amikor
azonban elfordulnak Istentől és nem ragaszkodnak hozzá, hanem csak saját
erejükben bíznak, akkor még az Istent nem ismerőknél is gyengébbek lesznek és
ilyenkor ellenségeik győzedelmeskednek felettük.
A
héberek akkor diadalmaskodtak, amikor Mózes a kezeit az ég felé tárta és
érettük imádkozott. Isten Izraele is akkor győzedelmeskedik, amikor hittel
megragadja hatalmas segítője erejét. Ezt az isteni erőt azonban egyesíteni kell
az emberi erőfeszítéssel. Mózes nem hitte azt, hogy Isten akkor is legyőzi majd
ellenségeiket, ha Izrael tétlen marad. Mialatt Izráel nagy vezetője az Úrhoz
kiáltott, azalatt Józsué és bátor társai nagy erőfeszítéseket fejtettek ki az
ellenség visszaveréséért.
Az
amálekiták veresége után Isten ezt az utasítást adta Mózesnek: "Írd meg
ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm
Amálek emlékezetét az ég alól" (2Móz 17:14). Közvetlenül halála előtt,
nagy vezetőjük, Mózes ezt az ünnepélyes, komoly megbízást adta át népének:
"Megemlékezzél arról, amit Amálek cselekedett rajtad az úton, amikor
Egyiptomból kijöttetek: Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó
részét, mind az erőtleneket, akik hátul valának, amikor magad is fáradt és
lankadt voltál, és nem félte az Istent [...] töröld el Amálek emlékezetét az ég
alól; el ne felejtsd!" (5Móz 25:17-19). Erről az istentelen népről Isten
még ezt jelentette ki: "Megesküdött az Úr, hogy harca lesz az Úrnak Amálek
ellen nemzetségről nemzetségre" (2Móz 17:16).
Az
amálekiták előtt nem volt ismeretlen Isten jelleme vagy korlátlan uralma, de
ahelyett, hogy félelemmel és tisztelettel viselkedtek volna előtte,
elhatározták, hogy dacolnak erejével. Azokat a csodákat, amelyeket Mózes
Egyiptomban cselekedett, a gúny tárgyává tették, és a körülöttük élő népek
félelmét kinevették. Esküt tettek isteneikre, hogy a hébereket elpusztítják
úgy, hogy egy sem marad meg közülük. Azzal dicsekedtek, hogy Izrael Istene
erőtlen lesz arra, hogy ellenálljon nekik. Pedig az izraeliták nem bántották
meg és nem is fenyegették meg őket. Az amálekiták támadásukat minden kihívás
nélkül indították meg. Isten iránti gyűlöletüket és akaratával szembeni
ellenszegülésüket akarták kinyilvánítani azzal, hogy igyekeztek megsemmisíteni
Isten népét. Az amálekiták már régóta fennhéjázó bűnösök voltak. Bűneik
bosszúért kiáltottak az égre. Isten irgalmassága azonban még mindig bűnbánatra
szólította fel őket. Amikor az amálekiták Izrael népe elfáradt, védtelen
soraira támadtak, megpecsételték nemzetük sorsát. Isten gondviselése
mindenekelőtt leggyengébb gyermekeire terjed ki. A kegyetlenség vagy az
elnyomás egyetlen egy cselekedete sem marad figyelmen kívül a mennyben. Isten
keze védőpajzsként tárul ki szeretett gyermekei előtt. Az emberek óvakodjanak
attól, hogy rácsapjanak vagy megüssék ezt a kezet, mert az igazság kardját is
ez a kéz forgatja.
Az
izraeliták táborhelyétől nem messze feküdt Jethrónak, Mózes apósának otthona.
Jethró hallott a héberek kiszabadításáról és most felkerekedett, hogy
meglátogassa őket és visszaadja Mózesnek feleségét és két fiát. Izrael nagy
vezérét a hírnökök értesítették Jethróék közeledéséről és Mózes kiment eléjük,
hogy örömmel találkozzék velük. A viszontlátás első örömei után sátorába
vezette őket. Amikor Mózes rájött, hogy Izrael kivezetése Egyiptomból komoly
veszélyekkel jár, visszaküldte családját apósához. Most azonban örülhetett
társaságuknak. Jethrónak beszámolt arról, hogy Isten milyen csodálatos dolgot
cselekedett Izraellel. Jethró, a pátriárka örvendezett és áldotta az Urat.
Mózessel és a vénekkel együtt áldozatot mutatott be az Úrnak, és ünnepet
szenteltek Isten irgalmasságának emlékezetére.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 1
Üdvözöllek a Királyok
második könyvében! A Királyok első könyvének folytatása közel háromszáz éven
keresztül követi nyomon Izrael és Júda fokozatos hanyatlását. A hitehagyás
éveiben még mindig találhatunk itt-ott néhány jó királyt és Isten kegyelmének
megannyi csodáját.
A Királyok második könyvének 1. fejezetben láthatjuk Akháb büszke fiát Akháziát, aki követeket küldött, hogy érdeklődjenek a filiszteus Istentől, az ekroni Baálzebubtól. Akházia komolyan megsérült egy zuhanásban, és a beteg király arra vágyott, hogy meggyógyuljon. De ahelyett, hogy a mennyek Istenét kérdezte volna meg, Akházia a követeit egy pogány istenséghez küldte tanácsért. Mert ő biztosan jobban tudja. Hiába tapasztalta meg már korábban Jehova hatalmát Illés prófétán keresztül, de a szíve valószínűleg megkeményedett az Úr ellen hírhedt anyja, Jézabel bűnös befolyása miatt.
Ahhoz, hogy Samáriából eljussanak Ekronba, a hírnököknek el kellett haladnia Illés lakhelye és Jeruzsálem mellett is. Mi megfeledkezünk néha Istenről, amikor a világ népszerű bölcseihez futunk tanácsért? Amikor Akházia hírnökei visszajönnek Illés hírével, Akházia ahelyett, hogy megalázkodna, mint ahogy apja, Akháb tette, inkább megpróbálja elfogatni a hatalmas prófétát. Rossz ötlet. Az első két főember és az embereik elégtek abban a tűzben, amit Illés hívott le a mennyből a földre. A makacs királyt ez sem hatja meg, hanem elküld még ötven embert, hogy elfogják Illést. Elődei parázsló maradványai mellett, a harmadik főembernek és az embereinek már több esze van. Megalázzák magukat Illés előtt és így kegyelmet kapnak. Megfeledkeznek a bilincsről és Illés önként követi őket a fiatal királyhoz és személyesen is elmondja, hogy a király meg fog halni, mert megvetette Isten szavát. Makacs és büszke kerülőutaink Isten körül mindig véget érnek, és nem vezetnek sehova.
Szerető Istenünk, kérünk bocsáss meg nekünk azért, mert sokszor megfeledkezünk rólad, amikor közel vagy, és rossz helyen keressük a válaszokat. Kérünk segíts emlékezni arra, hogy hozzád imádkozzunk, eléd vigyük kérdéseinket, ha észrevesszük, hogy rossz úton járunk, és segíts nekünk, hogy meg tudjunk alázkodni, és meg tudjunk fordulni! Ámen!
Doug Batchelor
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet
vezető lelkész
Sacramento, központi gyülekezet
42. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 26. fejezetéhez
(máj. 15-21.).
Ez a fejezet az
alábbi gyerekdalra emlékeztet: „Morgolódva vagy utálattal teli, vagy alázatosan
vagy hálával teli? Melyik a te hozzáállásod? Morgolódsz és sóhajtozol, vagy elismered
és hálás vagy mindazért, amit Isten tett érted?”
Hogyan reagálunk a nehézségekre, kihívásokra,
kényelmetlenségekre a bűnnek ezen a terméketlen világán? Istenre nézünk-e
bizalommal és örvendezve, hisz neki ezer útja van arra, hogy gondoskodjon rólunk?
Vagy a vezetésünket hibáztatjuk a megpróbáltatásokért? Megtanultunk-e már
hinni, hogy még a nehézségek idején is, Ő a keresztény hitünket növeli és Ő
gondoskodni fog rólunk?
Amikor ebben a terméketlen pusztaságban
megszomjazunk, kortyolunk-e mélyen az Élet vizéből, felismervén, hogy csak
Krisztus olthatja a szomjunkat? Vagy megelégszünk a világ keserű, szennyezett
vizével?
Éhezünk-e mannára – Isten szavára? Vagy
morgolódunk és panaszkodunk, mert Egyiptom húsosfazekait dédelgetjük?
Az Egyiptomból a Sínai-félszigetig vezető
útra való reflektálás arra emlékeztet, hogy többet imádkozzam, kevesebbet
kritizáljak, és naponta egyek és igyak Krisztus életéből. Hittel akarom keresni
az Ő gondviselését, és bízni akarok az ő megmentő kegyelmében és irgalmasságában
az élet száraz időszakai alatt.
„Drága Atyám, bocsásd meg, hogy siránkoztam
és panaszkodtam a sivatagban. Bocsásd meg, hogy elfelejtettem, hogy Te vagy az,
aki vezet. Adj, kérlek, hálás és hittel teli szívet. Ámen.”
Jan White
Associate Pastor
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése