Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 27. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet 316. nap
Azután
megszűnt a mennydörgés, a kürt sem hallatszott; csendes lett a föld. Ünnepélyes
nyugalom állt be. Az Úr szava hangzott az őt övező sűrű sötétségből, amint
angyaloktól körülvéve ott állott a hegyen. Így ismertette meg törvényét. Mózes
így írta le ezt a jelenetet: "Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből
támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg,
jobbja felől tüzes törvény vala számukra. Bizony szereti ő a népeket! Mind
kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a
te beszédeidet" (5Móz 33:2-3).
Jahve
nemcsak a bíró és a törvényadó félelmetes fenségében jelentette ki magát, hanem
az ő népének irgalmas őrizőjeként is: "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki
kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából" (2Móz 20:2).
Isten, akit ők már vezetőjükként és szabadítójukként ismertek, aki kihozta őket
Egyiptomból, aki utat készített számukra a tengeren át, és aki legyőzte a
fáraót hadseregét, aki így Egyiptom minden istenénél felettébb állónak mutatta
meg magát, itt és most ő volt az, aki kihirdette törvényét előttük.
Isten az
ő törvényét nem kizárólag csak a hébereknek adta. Isten ugyan kitüntette Izrael
népét azzal, hogy őket tette meg törvénye őrizőivé és megtartóivá, de ezt a törvényt
olyan törvénynek kellett tekinteni, mint amely szent megbízatás volt az egész
világ számára. A Tízparancsolat előírásait Isten az egész emberiségre
alkalmazta és minden ember oktatására és kormányzására adta. Ez a tíz rövid,
átfogó és ellentmondást nem tűrő parancs magában foglalja minden ember Isten és
embertársai iránti kötelességeit. Ezek a parancsok a szeretet nagy alapelvén
nyugszanak. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint
magadat" (Lk 10:27. Lásd 5Móz 6:4-5 és 3Móz 19:18). A Tízparancsolat
ezeket az alapelveket külön-külön is részletesen kifejezi és alkalmazhatóvá
teszi az emberek életének feltételeire és körülményeire.
"Ne
legyenek néked idegen isteneid én előttem".
Jahve,
az örökkévaló, az önmagában létező, a nem teremtett Isten, aki maga a forrása
és fenntartója mindennek, aki egyedül jogosult arra, hogy őt illesse meg a
legnagyobb tisztelet és imádat. Ezért az embernek tilos, hogy érzelmeiben vagy
szolgálataiban az első helyet valaki vagy valami másnak adja, mert mindaz
bálvány, ami az Isten iránti köteles szeretetünket csökkenti. Másik istent
alkotunk magunknak, ha olyan szolgálatot végzünk, amely egyedül őt illeti.
"Ne
csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az
égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt
vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat" (2Móz 20:4-5).
A
második parancsolat megtiltja, hogy az igaz Istent képekben vagy szobrokban
imádjuk. A pogány népek közül sokan azt állították, hogy az ő képmásaik csupán
csak alakok és jelképek, amelyek segítségével könnyebben tudják imádni
istenségüket; de Isten az ilyen istenimádatot bűnnek jelentette ki. Az
örökkévaló Isten anyagi tárgyakkal való ábrázolásának kísérletével
lealacsonyítjuk Istenről alkotott fogalmunkat. Elménk elfordul, eltér Jahve
végtelen tökéletességétől és inkább a teremtmény gyakorol ránk vonzást, mint
maga a Teremtő. Amilyen mértékben süllyed Istenről alkotott fogalmunk, olyan
mértékben süllyedünk le magunk is.
"Én,
az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok" (2Móz 20:5).
Isten
szoros és szent viszonyát népéhez a házasság kötelékével ábrázolja. A
bálványimádás nem más, mint lelki házasságtörés. Isten nemtetszését ezzel
szemben találóan nevezhetjük féltékenységnek.
"Megbüntetem
az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek"
(2Móz 20:5).
Elkerülhetetlen,
hogy a gyermekek ne szenvedjenek a szülők bűneinek következményei miatt. Isten azonban
nem bünteti meg a gyermekeket szüleik bűneiért, hacsak ők maguk is nem vesznek
részt szüleik bűneiben. Rendszerint a gyermekek szüleik nyomdokaiban járnak.
Öröklődés és szüleik példája útján a fiak részt vesznek atyáik bűneiben. A
bűnös hajlamok, a romlott kívánságok és durva, lealjasodott erkölcsök éppen
úgy, mint a testi betegségek és elkorcsosulások átszállnak örökségként apáról
fiúra a harmadik és negyedik nemzedékig. E félelmetes igazságnak vissza kellene
tartania bennünket a bűn útjának követésétől.
"De
irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én
parancsolataimat megtartják" (2Móz 20:6).
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 4
Elizeus csodái közül
egy újabbat olvashatunk itt. Egy prófétatanítvány özvegye kiáltott Elizeushoz:
„Az én férjem meghalt. Most eljött a
hitelező, és nincs egyéb a házamban, mint egy korsó olaj.” Vajon miért
éppen ezt tartotta meg utoljára? Olívaolajról van szó, ami akkoriban alapvető
szükségleti cikk volt minden házban. Felhasználták gyógyításra (külsőleg:
olajjal való megkenés), ételkészítésre (kenyérsütés), szépségápolásra
(kozmetika), világításra (a mécsesekbe), és melegítésre. Az asszony azt akarta,
hogy gyermekei egészségesek legyenek; szépek legyenek; világosságban járjanak;
jól tápláltak legyenek; és meleg otthonban éljenek.
A Bibliában mit
jelképez az asszony? Az egyházat. Vajon nem kellene mindezért nekünk is mindig
olajat tartanunk a gyülekezetben? Természetesen nem arról beszélek, hogy legyen
étolaj a konyhaszekrényben, hanem Isten Lelkéről!
Mit jelent ez? Így növekszik a gyülekezet. Mennyi van bennünk a Szentlélekből? Valamennyi biztosan. Felkeressük szomszédainkat, akik nem ismerik Krisztust; ők üres edények. Meghívjuk őket Bibliát tanulmányozni. Öntünk át beléjük abból az olajból, ami nekünk van, és az megsokszorozódik. Ráadásul nekünk is több lesz a másik és a harmadik üres edényhez, míg hamarosan minden edény tele lesz. Az asszonnyal történt csoda nem fejeződött be akkor, amikor már nem tudta hová önteni az olajat, mert minden edénye tele volt. Az olaj tovább szaporodott, és ki tudta belőle fizetni a hitelezőket. A fejezet további csodákról is említést tesz, amikre most nincs időnk kitérni. Például: Elizeus elmegy Súnembe, és feltámasztja egy asszony halott fiát; ehetővé tesz egy fazék mérgező főzeléket; majd megvendégel száz embert húsz kis árpakenyérrel.
Isten soha nem fogy ki a Szentlélekből, csak azokból az emberekből fogy ki, akik már nem hajlandók befogadni a Szentlelket, mert szívük túlságosan megtelt más dolgokkal. Ha betöltenek a világ dolgai, akkor egyebet már nem tudsz befogadni. Vajon megüresíted magad Isten Lelke számára, vagy túlzsúfolod életedet mindenféle mással?
Úgy szeretem ezt Jézusban! Dávid király így énekel róla: „elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam” (Zsolt 23:5). A tanítványok még 12 teli kosárral gyűjtöttek össze a maradékból Jézus csodája után. Az Úr bőségesen, minden képzeletünket felülmúlva árasztja ránk áldásait. Csordultig tölt, és még maradék is lesz. Ez jó hír, nem? Sosem fogysz ki a Szentlélekből, különösen pedig, ha másokkal is megosztod Isten szeretetét. Megnyitja az egek csatornáit, és kiárasztja áldásait olyannyira, hogy nem lesz elég helyed azok befogadására.
Drága Urunk! Jézus megnyitotta a Menny ablakait pünkösdkor, és csordultig töltötte tanítványait Szentlelkével, akiknek élete kiáradt Jeruzsálem utcáira, ahol megszületett az újtestamentumi egyház. Kérünk, tedd meg ezt értünk ma is! Ámen.
Doug
Batchelor
43. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 27. fejezetéhez
(máj. 22-28.).
Amit elviszek ebből a
fejezetből, az a szörnyű kezdőjelenete. A rettenetes mennydörgés és a sötétség
leírása, a földrengés és a villámok, amelyek nem világítottak be a
behatolhatatlan sötétségbe, amely körbezárta a Sínai-hegyet. A hegy lábánál
valamennyi ember, Mózest is beleértve, reszketett, mielőtt Isten mennydörgő
hangjával lassan kijelentette a tíz
parancsolatot, amelyet elvárt a népétől, hogy megtartsanak.
Néhányan csodálkozhatnak, hogy miért volt
szükséges ez a földet megrengető színpadiasság? De tényleg színpadias volt ez?
Nem hinném, hogy az lett volna. Amit Isten tett, az azért volt, hogy véget
vessen annak a versengésnek, amit az egyiptomi istenek támaszthattak, és amely
megfertőzhette az Izráel népét. Itt volt az Ő teremtő Istenük!
Mitől is félünk? Bármilyen nagy is a
fülsüketítő lárma, sosem lesz akkora, mint az Istenünk hatalma. Bármekkora
kihívásokkal szembesülünk is életünk során, és van sok ilyen, a Teremtő
Istenünk nagyobb. Istenünk mindössze egy hívásnyi távolságra van. Ismeri a
felfordulást az életünkben, és kész cselekedni értünk, a lehető legjobb
érdekünkben, ha látnánk a véget a kezdettől fogva. Ismeri valamennyiünk szívét
név szerint és szükséglet szerint, és képes beavatkozni. Amit kér az mindössze
a bizalom. Ha már minden más elveszett, bízz benne! Látni fogjuk őt szemtől
szembe és érezni fogjuk a meleg ölelését.
Mert hűséges Ő nagyon!
Elaine Pugh, gyülekezeti
vén
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése