Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 27. fejezet 321. nap
A
hetedik napon, amely a szombat napja volt, Isten behívta Mózest a felhőbe. A
sűrű felhő egész Izrael szeme láttára megnyílt, és az Úr dicsősége emésztő
tűzként tört elő abból. "És beméne Mózes a felhő közepébe, és felméne a
hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen" (2Móz 24:18).
A negyven napi időzés a hegyen nem foglalta magában az előkészület hat napját.
A hat nap folyamán Józsué Mózessel volt és együtt ették a mannát, és itták a
hegyről alázuhanó patak vizét. Józsué azonban nem lépett be Mózessel a felhőbe.
Kívül maradt és naponta evett és ivott, mialatt Mózes visszatérésére
várakozott. Mózes azonban böjtöléssel töltötte el a negyven napot.
A hegyen
való tartózkodása alatt Mózes utasításokat kapott az Úrtól annak a szentélynek
a felépítésére, amelyben Isten jelenléte majd rendkívüli módon nyilatkozik meg.
"És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam" (2Móz
25:8). Ez volt Isten parancsa. Harmadik alkalommal kötötte Isten a lelkükre a szombat
megtartását. "Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez -
mondotta az Úr, - hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket
megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot, mert szent az ti néktek [...]
Mert valaki munkát végez azon, annak lelke irtassék ki az ő népe közül"
(2Móz 31:17.13-14). Isten utasításokat adott Mózesnek a sátor felállítására,
hogy ez álljon Isten szolgálatára a pusztában. A sátor elkészítését azonnal el
kellett kezdeni. Az a cél, amelyet a szemük előtt kellett tartaniuk, elsősorban
Isten dicsőségének a szolgálata volt, de igen nagy szükségük volt
istentisztelet tartására alkalmas és méltó helyre. Ennek a mielőbbi
megvalósítása, felépítése érdekében még a szombatnapi munkavégzést is
igazoltnak, megokoltnak tartották volna. Isten azonban, hogy megóvja őket ettől
a tévedéstől, figyelmeztette őket, hogy még az Isten számára végzett munka
szentsége és sürgőssége miatt sem szabad megszegniük Isten szent napjának
nyugalmát.
Ettől
kezdve a népet a mennyei Királynak állandó jelenlétével tüntette ki Isten.
"Az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenük lészek"; "És
megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt"; " "[...] és
megszenteltetik az én dicsőségem által" (2Móz 29:45.44.43). Isten ezt a
biztosítékot adta Mózesnek. Isten, hatalma jelképeként és akarata
megtestesüléseként. átadta Mózesnek a Tízparancsolatnak a másolatát, amelyet
Isten saját ujjával vésett rá két kőtáblára (5Móz 9:10; 2Móz 32:15-16), hogy
gonddal helyezzék el és őrizzék meg azokat a szentélyben, amelynek elkészülte
után szemmel látható központja lesz majd a nemzet istentiszteletének.
Az
izraelitákat Isten rabszolga népből emelte ki és helyezte minden népek fölé,
hogy a királyok Királyának legnagyobb kincse, választott népe legyen. Isten elkülönítette
őket a világtól, hogy rájuk bízhassa szent letétét. Törvénye letéteményeseivé
tette őket. Az volt a szándéka, hogy általuk őrizze meg az emberek között az
önmagáról adott, kijelentett ismeretet. Így kellett a menny világosságának
felragyognia ebbe a sötétségbe burkolt világba, és Isten minden néphez intézett
szava így vált hallhatóvá a népek és nemzetek között, hogy elfordítsa őket a
bálványok imádásától és rávezesse őket az egy igaz és élő Isten szolgálatára.
Ha az izraeliták hűségesek maradnak megbízatásukhoz és örökségükhöz, akkor nagy
hatalommá válnak ebben a világban. Isten lenne a védelmük, Isten emelné fel
őket minden más nép és nemzet fölé. Isten világossága és igazsága láthatóvá
válna általuk és Isten bölcs és szent uralma alatt példaképe lennének annak,
hogy Fenségének imádata mennyire felette áll minden bálványtiszteletnek.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 9
A szabad döntés és igazság témája tovább
folytatódik ebben a fejezetben. Királyok lépnek trónra és buknak el, de Isten
szava mindig teljesedik.
Jézabel hírhedt volt ördögi tetteiről,
és amikor véres kezét rátette Nábót szőlőmezejére, Illés így jövendölt felőle: „És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván:
Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt” (1Kir 21:23).
Most – sok évvel később –, Jéhu Jezréel
kapujában odakiáltott neki, majd két-három főember a király felszólítására
kidobta Jézabelt az ablakból a földre, ahol azonnal szörnyethalt, és a kutyák
gyorsan felfalták a testét.
Gyakran, amikor lehangoltak vagyunk, és
úgy érezzük, hogy végtelenül szenvedünk, akkor Istenhez kiáltunk: „Uram,
te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért
azokon, akik a földön laknak?” (Jel 6:10) Isten igazságos, ismeri
szenvedéseinket, és biztosít arról, hogy a bűntettek nem maradnak büntetlenül.
Ugyanakkor sok-sok lehetőséget is ad az
embereknek, hogy megváltoztathassák útjaikat, és a Jézus Krisztus által
megszerzett megváltás révén hajlandó elszenvedni bűneink következményeit.
Valójában Jézabelnek rengeteg lehetősége volt bűnbánatra, és ezért nem
következett be büntetése közvetlenül Illés jövendölésekor.
Istenünk, áldunk Téged igazságos ítéleteidért!
Daniel Jiao
43. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 27. fejezetéhez
(máj. 22-28.).
Amit elviszek ebből a
fejezetből, az a szörnyű kezdőjelenete. A rettenetes mennydörgés és a sötétség
leírása, a földrengés és a villámok, amelyek nem világítottak be a
behatolhatatlan sötétségbe, amely körbezárta a Sínai-hegyet. A hegy lábánál
valamennyi ember, Mózest is beleértve, reszketett, mielőtt Isten mennydörgő
hangjával lassan kijelentette a tíz
parancsolatot, amelyet elvárt a népétől, hogy megtartsanak.
Néhányan csodálkozhatnak, hogy miért volt
szükséges ez a földet megrengető színpadiasság? De tényleg színpadias volt ez?
Nem hinném, hogy az lett volna. Amit Isten tett, az azért volt, hogy véget
vessen annak a versengésnek, amit az egyiptomi istenek támaszthattak, és amely
megfertőzhette az Izráel népét. Itt volt az Ő teremtő Istenük!
Mitől is félünk? Bármilyen nagy is a
fülsüketítő lárma, sosem lesz akkora, mint az Istenünk hatalma. Bármekkora
kihívásokkal szembesülünk is életünk során, és van sok ilyen, a Teremtő
Istenünk nagyobb. Istenünk mindössze egy hívásnyi távolságra van. Ismeri a
felfordulást az életünkben, és kész cselekedni értünk, a lehető legjobb
érdekünkben, ha látnánk a véget a kezdettől fogva. Ismeri valamennyiünk szívét
név szerint és szükséglet szerint, és képes beavatkozni. Amit kér az mindössze
a bizalom. Ha már minden más elveszett, bízz benne! Látni fogjuk őt szemtől
szembe és érezni fogjuk a meleg ölelését.
Mert hűséges Ő nagyon!
Elaine Pugh, gyülekezeti
vén
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése