2017. július 19., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 19 - SZERDA - Ézsaiás 60

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 737. nap

Habakuk bízott abban, hogy Isten szándéka népével ebben a rettenetes büntetésben is valahogyan teljesülni fog. Alázatosan hajol meg Jahve kinyilatkoztatott akarata előtt. "Uram, ősidőktől fogva te vagy az én szent Istenem" - kiáltott fel! Hitével túllátott a közvetlen jövő ijesztő kilátásain. Megragadva a drága ígéreteket, amelyek Istennek benne bízó gyermekei iránti szeretetéről tanúskodtak, hozzátette: "Nem fogunk meghalni!" (Hab 1:12). Hitének megvallásával letette ügyét és minden hívő zsidó ügyét a könyörületes Isten kezébe.

Habakuk nemcsak ezt az egy tapasztalatot szerezte szilárd hitének gyakorlása közben. Egy alkalommal a jövőről elgondolkozva ezt mondta: "Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." Az Úr irgalmasan válaszolt: "Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él" (Hab 2:1-4).

Az a hit, amely erőt adott Habakuknak, valamint minden szentnek és igaznak is a súlyos próba idején, ma is élteti Isten népét. A legsötétebb órákban, a legijesztőbb körülmények között is bízhat a keresztény hívő a minden fény és hatalom Forrásában. Nap mint nap megújulhat reménye és bátorsága Istenbe vetett hite által. "...az igaz ember a hite által él." Isten szolgálatában nem kell sem csüggedni, sem bizonytalankodni, sem félni! Az Úr nemcsak valóra váltja a benne bízók legdrágább reményeit, hanem annál többet tesz. Megadja azt a bölcsességet, amelyre különböző helyzetekben szükség van.

Pál apostol ékesen tesz bizonyságot arról, hogy Isten milyen túláradóan gondoskodik minden megkísértett lélekről. Isten így bátorította: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Isten megpróbált szolgája hálával és bizalommal mondta erre: "Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12:9-10).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 60

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Mint lenyűgöző napfelkelte, új nap virrad majd Isten megváltott népére a szörnyű sötétség éjszakája után. A babilóniai fogság idején Isten kiválasztott népeként a legsötétebb tapasztalatokat élik át. Úgy fogják érezni, Isten teljesen magukra hagyta őket (15. vers). Más népektől megvetettek lesznek, mintha sűrű, fekete halotti lepel borítaná őket. Sok évvel azelőtt, hogy ez a tragédia végül bekövetkezett volna, Isten küldött népének egy üzenetet, amely fényt jelent nekik az alagút végén. Milyen kegyelmes a mi Istenünk, hogy ezt tette!

Az előző fejezetekben láthattuk Isten ígéretét, hogy megmentőt küld Czírus perzsa király személyében, aki kiszabadítja őket a fizikai fogságból. S ami messze sokkal fontosabb, megígéri, hogy a rég várt Messiás kiszabadítja őket az erkölcsi rabságból, a lelki sötétségből és keserűségből, a vakságból, a lázadásból és a bálványimádásból. A szenvedő szolga helyreállítja megszakadt kapcsolatukat Istennel. Jahve valóban föléjük terjeszti dicsősége gyógyító szárnyait.

És nem kizárólag föléjük! A teremtés kezdetén, amikor még sötétség borította a földet, Isten parancsára: „Legyen világosság!”egy új világ kezdett kialakulni. Így a Messiás megváltó munkája utat készít az „új ég, és új föld” ígérete beteljesedésének.  Isten birodalmának alapjai letétetnek.

Az új birodalom szívdobbanása Isten dicsőítése lesz. Isten kifejezi reményét, hogy a visszatérő maradék végül az Ő álma szerint fog élni, elismerve, hogy a világ az Övé. Ézsaiás bemutatja a bővölködő életet, ami annak eredménye, hogy Isten által vezetett és az Ő szeretetének engedelmeskedő népként élnek.  A gazdagság és jólét, egészség és öröm ideje lesz ez. Olyan meggyőző erővel fog hatni, hogy a nemzetek és uralkodók, valamint a hűtlen családtagok is Sionba özönlenek Istenüket, az Urat, Izrael egyetlenét dicsőíteni.  Jeruzsálem a béke és tisztelet, az igazság és igazságosság városa lesz. Egy város, melynek „kapui éjjel és nappal be nem zároltatnak” (11., 13. vers). Megszűnik a bánat és az elidegenedés (21., 15. vers). Napra és Holdra sem lesz szükség, mert Isten lesz örökre a világosságuk, és örökkévaló dicsőségük (19. vers). Az egész világegyetem az Ő birodalma lesz.

Ez a látomás egyértelművé teszi, hogy semmilyen emberi mulasztás nem állhatja útját Isten végső céljának a bolygó és az univerzum sorsával kapcsolatban. Minden egyén, vagy közösség, aki elfogadja Isten megváltását, a sötétségből Isten hajnalának világosságába lép. Számukra Isten országa már elérkezett! (1. vers).  A Jézus által megígért „bővölködő” életet fogják élni (Jn 10:10). A „világ világossága” lakozik majd bennünk, és „fel fognak kelni és fénysugárként világítani a sötét világban” (Mt 5:14-15). Az Ő dicsőségét jelző növény vesszőszálai lesznek (21. vers).

E felől semmi kétség. Olyan biztosan, ahogy a nagy „Vagyok” létezik, be fog következni, de „a maga idejében” (22b v.).

Aleta Bainbridge

103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).

Júda királyainak története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került (2Királyok 24:3–4).

A saját számkivetettségében azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon (gonosz), Józsiás (jó).

Kifizetődik-e, ha valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek, Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)

Alden Thompson
Walla Walla University USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése