Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 64. fejezet 1158. nap
Jézus éhesen jött a fügefához, hogy eledelt találjon. Így
jött Izraelhez, éhesen, hogy az igazság gyümölcseit találja meg náluk.
Ajándékait árasztotta rájuk, hogy gyümölcsöt teremjenek a világ áldására.
Minden lehetőséget és kiváltságot biztosított nekik, s cserébe együttérzésüket,
együttműködésüket kívánta kegyelmi munkájához. Önfeláldozást és
könyörületességet szeretett volna látni bennük, buzgóságot Istenért, mély lelki
vágyakozást embertársaik üdvösségéért. Ha megtartották volna Isten törvényét,
ugyanazt az önzetlen munkát végezték volna, amit Krisztus. Az Isten és ember
iránti szeretetet azonban elhomályosította a büszkeség és önelégültség. Romlást
hoztak magukra azzal, hogy nem akartak másoknak szolgálni. Isten rájuk bízta az
igazság kincseit, ők ezt nem továbbították a világnak. A terméketlen fügefában
láthatták bűnüket és annak büntetését is. A Megváltó átka alatt elhervadt,
elfonnyadt, letarolt, gyökerestül kiszáradt fügefa megmutatta, mivé válik a
zsidó nép, ha Isten visszavonja kegyelmét. Nem hajlandók másokat is áldásban
részesíteni, tehát ezentúl ők sem kapják azt meg. Így szól az Úr:
"Romlásodra lett Izrael" (Hós 13:9).
A figyelmeztetés minden időre szól. Krisztus megátkozta a
fát, melyet saját hatalmával teremtett - álljon ez figyelmeztetésként minden
egyház és minden keresztény előtt. Senki sem éli Isten törvényét, ha nem
szolgál másoknak. Sokan nem élik Krisztus irgalmas, önzetlen életét. Egyesek,
akik kiváló keresztényeknek hiszik magukat, nem értik, mit jelent Istent
szolgálni. Úgy terveznek és tanulnak, ahogy nekik jólesik. Minden
cselekedetükben önmagukat tartják szem előtt. Az idő csak annyiban értékes
számukra, amennyiben önmaguknak gyűjthetnek. Az élet minden dolgában ezt a célt
követik. Nem másoknak, hanem maguknak szolgálnak. Isten úgy teremtette őket,
hogy olyan világban éljenek, ahol önzetlen szolgálatot kell teljesíteni. Úgy
tervezte, hogy embertársaiknak minden lehetséges módon segítsenek. Az ÉN azonban
olyan óriási, hogy minden mást eltakar. Ezért nincsenek kapcsolatban az
emberiséggel. Akik ily módon élnek, hasonlóak a fügefához, mely nagyra tartotta
magát, de gyümölcse nem volt. Megtartják az istentisztelet külsőségeit, de
bűnbánat, hit nélkül. Azt vallják, hogy tisztelik Isten törvényét, de az
engedelmesség hiányzik. Beszélnek, de nem cselekszenek. Krisztusnak a fügefára
kimondott ítélete megmutatta, milyen gyűlöletes szemében ez a hiábavaló
kérkedés. Kijelentette, hogy az őszinte bűnös kevésbé bűnös, mint aki állítása
szerint Istent szolgálja, de nem terem gyümölcsöt dicsőségére.
A fügefa példázata, melyet Krisztus jeruzsálemi látogatása
előtt mondott el, közvetlen kapcsolatban áll azzal a leckével, melyet a
gyümölcstelen fa megátkozásával adott. A példázat terméketlen fájáért
könyörgött a vincellér: hagyd meg még ez esztendőben, míg körös-körül
megkapálom és megtrágyázom, s ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután
vágd ki azt (Vö. Lk 13:8-9). A gyümölcstelen fa fokozott gondozásban részesült.
Minden lehetőséget megkapott. Ha mégis gyümölcstelen marad, semmi sem mentheti
meg a pusztulástól. A példázat nem szól a vincellér munkájának eredményéről. Ez
attól a néptől függött, melyhez Krisztus szólt. A gyümölcstelen fa őket
jelképezte, és rajtuk állt, hogy döntsenek sorsukról. Minden jótétemény
rendelkezésükre állt, amit csak adhatott a menny, de a megnövekedett áldást nem
fordították javukra. Krisztus megátkozta a terméketlen fügefát, ezzel mutatta
meg a következményt, ők döntötték el saját pusztulásukat.
A zsidó nemzet több mint ezer éven át visszaélt Isten
irgalmasságával, kihívta ítéleteit. Visszautasították figyelmeztetéseit,
lemészárolták prófétáit. Krisztus napjaiban a nép ezekért a bűnökért felelőssé
lett, mert ugyanazt az utat követte. A jelenvaló kegyelem és figyelmeztetés
visszautasítása erre a nemzedékre hárítja a vétket. A béklyót, melyet a nemzet
századokon át kovácsolt, Krisztus idejében a nép önmagára erősítette.
Az ember minden korban kapott világosságot, különböző
kegyelmi ajándékokat és kegyelmi időt, amely alatt megbékélhetett Istennel.
Ennek a kegyelemnek azonban határa van. A kegyelem évekig kérlelhet,
lebecsülhetik, visszautasíthatják, de eljő az idő, amikor utoljára kér. A szív
annyira megkeményedik, hogy már nem válaszol Isten Lelkének. Ekkor az édes,
megnyerő hang nem könyörög többé a bűnösnek, s megszűnnek a feddések,
figyelmeztetések.
Ez a nap jött el Jeruzsálemre. Jézus kínok között sírt a
halálra ítélt város felett, de már nem tudta megszabadítani. Minden forrást
kimerített. Izrael visszautasította Isten Lelkének figyelmeztetéseit, és ezzel
a segítség egyetlen eszközét. Nem volt más hatalom, mely megszabadíthatta
volna.
A zsidó nemzet örök jelképe minden népnek, mely megveti a
Végtelen Szeretet könyörgését. Krisztus Jeruzsálem feletti könnyei minden idők
bűneiért hulltak. Az Izraelre kimondott ítéletekből mindenki, aki elveti Isten
Szentlelkének dorgálásait, figyelmeztetéseit, kiolvashatja saját sorát.
Ebben a nemzedékben sokan ugyanazt az utat járják, amit a
hitetlen zsidók. Látták Isten erejének megnyilatkozását, a Szentlélek szívükhöz
szólt, mégis ragaszkodnak hitetlenségükhöz, ellenállnak. Isten
figyelmeztetéseket, feddéseket küld nekik, de nem hajlandók megvallani
tévedéseiket, elvetik üzenetét, küldöttét. Pontosan azok az eszközök válnak
számukra botránykővé, melyeket Ő megmentésükre használ fel.
Az elbukott Izrael gyűlölte Isten prófétáit, mert rejtett
bűneiket napvilágra hozták. Akháb ellenségének tekintette Illést, mert a
próféta hűségesen megfeddte a király titkos bűneit. Ugyanúgy ma is, Krisztus
szolgája, a bűnök megfeddője megvetéssel, visszavágásokkal kerül szembe. A
bibliai igazság, Krisztus vallása küzd az erkölcsi tisztátalanság erős árja
ellen. Az előítélet most még erősebb az emberek szívében, mint Krisztus
idejében. Krisztus nem felelt meg az emberek várakozásainak, élete megfeddte
bűneiket, ezért elvetették Őt. Így most is, Isten Igéjének igazsága nem egyezik
az emberek eljárásaival, természetes hajlamaival, s ezrek utasítják vissza az
igazság világosságát. Sátán arra indítja az embert, hogy kételkedjen Isten
Igéjében, és saját független ítélete szerint cselekedjen. Inkább a sötétséget
választják, mint a világosságot, bár ezzel lelküket veszélyeztetik. Akik
gáncsoskodnak Krisztus szavain, azok egyre inkább okot találnak az áskálódásra,
mígnem elfordulnak az Igazságtól és az Élettől. Így van ez ma is. Isten nem
szándékozik minden akadályt elhárítani, amit az emberi szív felállíthat
igazsága ellen. Azoknak, akik elutasítják a világosság drága sugarait, melyek
áttörik a sötétséget, Isten Igéjének titkai sohasem tárulnak fel. Számukra az
igazság rejtve marad. Vakon járnak, s nem ismerik a rájuk váró pusztulást.
Krisztus az Olajfák hegyének tetejéről áttekintette a
történelem összes korszakát. Szavai minden lélekre vonatkoznak, aki lebecsüli
az isteni kegyelem kérlelését. Szeretetének megvetője, Ő hozzád szól ma.
"Te, éppen te" vagy az, akinek meg kell ismernie a békességedet
szolgáló dolgokat. Krisztus keserű könnyeket hullat éretted, aki nem sírsz
önmagadért. Ugyanaz a végzetes keményszívűség nyilvánul meg benned, ami
elpusztította a farizeusokat. Isten kegyelmének minden bizonyítéka, az isteni
fény minden sugara vagy megolvasztja, megadásra készteti a lelket, vagy
megerősíti reménytelen helyzetében, a bűnbánat nélküliségben.
Krisztus előre látta, hogy Jeruzsálem hajthatatlan, nem tér
meg, minden bűn, a visszautasított kegyelem összes következménye már küszöbön
állt. Ugyanúgy történik minden lélekkel, aki ugyanazt az utat járja. Az Úr
kijelenti: "Romlásodra lett Izrael" (Hós 13:9). "Halld meg, ó
föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét;
mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették"
(Jer 6:19).
Mai Bibliai szakasz: 1 János
1
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A gyülekezeti tagok nem
egyformák. Vannak, akik egyszerűen problémásak. Ez éppen úgy igaz volt János
apostol idejében, mint manapság. Egyesek a gyülekezetében az egyház tagjainak
tartották magukat, annak ellenére, hogy „a sötétségben jártak”. Az apostol
kijelentése szerint az ilyenek hazugságban éltek (6. vers).
Ez a probléma elég
összetettnek tűnik, de tekintsünk először is a hetedik versben említett gondra,
miszerint ezek az emberek nem voltak összhangban a gyülekezet többi tagjával.
Bizonyára nem véletlenül, hiszen ahogy a következő versben látjuk, azt
állították magukról, hogy bűntelenek, nem követnek el semmi törvénytelenséget.
János azonban átlátott
ezeken az embereken. A 8. versben egyenesen hazugnak nevezi őket, majd a
10.-ben kijelenti, hogy az ilyenek Istent is hazugnak állítják be. Elvégre
Isten kijelentette, hogy „mindnyájan
vétkeztek” (Rm 3:24), ahogy ószövetségi példák sokaságának
felvonultatásával Pál is bizonyítja a Rómaiakhoz írott levél harmadik
fejezetének első felében.
A jó hír a magukat
„bűntelennek” vallókkal kapcsolatban, hogy ez is módot adott Jánosnak a
megbocsátás evangéliumának hirdetésére. „Ha
megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson
minket minden hamisságtól” – mondja az apostol (9. vers).
Többek között azt
szeretem János apostolban, hogy még a csüggesztő helyzetekben is képes valami
hasznosat, biztatót találni. Ez a hozzáállás számomra is fontos tanulságul
szolgál.
George Knight
162. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
63-65. fejezeteihez
(szeptember 9-15.).
Ez a három fejezet
szemléletesen ábrázolja Isten népét. Akár ujjongva ünnepel valaki, nem ismervén
Jézus közelgő áldozatát, akár magabízó önhittséggel elbizakodva azt gondolja,
hogy a kiválasztott nép tagja, vajmi kevés különbséget mutat a katasztrofális
végkimenetel tekintetében. Hasonlóképpen napjainkban, akár „az Igazság“
birtokosai vagyunk, akár tudatlanok felőle, vajmi kevés különbséget jelent, ha
nem vagyunk kapcsolatban Jézussal.
Az egész menny arra
összpontosít, hogy segítsen Isten népének, hogy megértsék, ki is Jézus
Krisztus, illetve az ő fáradhatatlan szeretetét és hatalmas vágyát, hogy
személyes szinten kapcsolatba lépjen valamennyiünkkel. Mert csak a vele való
eleven kapcsolaton keresztül juthatunk igazságosságra, amelyet nekünk akar
adományozni Jézus, hogy készen álljunk a mennyre.
Krisztus váratlan átka
a fügefára mély és józan figyelmeztetést tartalmaz napjainkra. Izrael saját
magát pusztította el azzal, hogy elutasította Jézust, és eljátszotta a tőle
kapott védelmet. Nekünk is megvan a döntési szabadságunk, hogy vagy csak jól
mutassunk külsőleg, azonban gyümölcstől terméketlenek és örökre elveszettek
legyünk; vagy hogy Jézussal kapcsolatban legyünk, a Szent Lélek gyümölcsét
teremve és olyan életet élve, amelyet Isten és az Ő népe szolgálatának
szentelünk.
A templom megtisztítása
a rossz befolyásoktól és cselekedetektől, amelyek Isten céljával ellentétesek,
a felszínen Jézustól meglepő cselekedetnek tűnik, ami nem egyezik az ő
általános parancsával a szeretetre nézve. Mégis, amint a kapzsiság, a
becstelenség és az Isten céljának helytelen bemutatása megszűnt, Jézus rögtön
folytatni tudta gyógyító szolgálatát. Hasonlóképpen, amint Jézussal kapcsolatba
lépünk, és megengedjük neki, hogy a jellemhibáinkat kiűzze szívünk templomából,
szabadon tehet csodákat a helyreállítással, és a Szent Lelkének gyümölcseit
teremheti bennünk.
Eileen VanTassel
Presbiter, Riverside
Adventista Gyülekezet
Camas, WA, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés