2018. szeptember 8., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 8 - SZOMBAT - 1 Péter 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1153. nap

Simon semmit sem tudott Istenről, Krisztusról, azért gondolkodott így. Nem ismerte föl, hogy Isten Fiának Isten szerint kell eljárnia, könyörülettel, szelídséggel, kegyelemmel. Véleménye szerint Jézusnak nem kellett volna figyelembe vennie Mária bűnbánó szolgálatát. Cselekedete - megcsókolta Krisztus lábát és megkente a kenettel - súlyosbító dolognak tűnt keményszívűsége számára. Azt gondolta, ha Krisztus próféta lenne, felismerné és megdorgálná a bűnösöket.

A Megváltó válaszolt erre a kimondatlan gondolatra: "Simon, van valami mondanivalóm néked. [...] Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél" (Lk 7:40-43).
Ahogyan Nátán tette Dáviddal, Krisztus is egy példázat köntösébe rejtette feddő szavait, s így vendéglátóját hozta olyan helyzetbe, hogy ítéletet mondjon önmaga felett. Simon vitte bűnbe a nőt, akit most megvetett. Mélyen megrontotta. A példázatbeli két adós Simont és az asszonyt mutatja be. Jézus nem azt akarta tanítani, hogy a két személynek különböző fokú elkötelezettséget kell éreznie. Mindkettőjük hálaadóssága oly nagy, hogy sohasem tudnák törleszteni. Simon azonban igazabbnak tartotta magát Máriánál, és Jézus szerette volna, ha belátja, mekkora bűnt követett el. Meg akarta mutatni, hogy bűne nagyobb, mint az asszonyé - épp annyival nagyobb, amennyivel az ötszáz pénz több az ötvennél.

Simon most új megvilágításban kezdte látni önmagát. Látta, hogyan tekinti Máriát az a Valaki, aki több mint próféta. Megértette, hogy Krisztus prófétai szeme olvas a nő szerető, odaadó szívében. Elöntötte a szégyen, s felismerte, hogy felette álló Lény színe előtt áll.

"Bejövék a te házadba, - folytatta Krisztus - az én lábaimnak vizet nem adál" (Lk 7:44). Mária azonban a szeretetből fakadó bűnbánat könnyeivel öntözte meg lábamat, s fejének hajával törölte meg. "Engem meg nem csókolál: ez pedig - akit te megvetsz - az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni" (Lk 7:45). Krisztus felsorolta azokat az alkalmakat, amikor Simon megmutathatta volna Ura iránti szeretetét, s megbecsülését azért, amit érte tett. A Megváltó egyszerűen, finom udvariassággal adta tanítványainak tudtára, hogy szomorú a szíve, ha gyermekei elmulasztják kifejezni iránta hálájukat szavakkal és a szeretet tetteivel.

A szívek Vizsgálója ismerte Mária tettének indítóokait, és a lelkületet is, melyből Simon szavai fakadtak. "Látod-é ez asszonyt?" - kérdezte tőle. Ő bűnös. "Mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret" (Lk 7:44.47).

Simon hűvössége, hanyagsága a Megváltóval szemben megmutatta, mily kevéssé értékeli a kapott kegyelmet. Azt hitte, megtiszteli Jézust, mert meghívta házába. Most azonban igazából láthassa saját magát. Miközben azt hitte, olvas vendége lelkében, a vendég olvasott őbenne. Látta, milyen igazul ítélte őt meg Krisztus. Vallása farizeusi köntös volt. Megvetette Jézus könyörületességét. Nem ismerte föl, hogy Ő Isten képviselője. Mária, a bűnös, bocsánatot nyert, viszont ő, a bűnös, nem nyert bocsánatot. Az igazság merev szabálya, melyet az asszonyra akart alkalmazni - őt ítélte el.
Simont megindította Jézus figyelmessége, hogy nem feddte meg nyíltan a vendégek előtt. Nem úgy bántak vele, ahogyan ő akart Máriával bánni. Látta, hogy Jézus nem óhajtotta kiteregetni bűnét másoknak, hanem a helyzet igaz felmérésével meg akarta győzni elméjét, együttérző gyöngédségével leigázni szívét. Ha Krisztus keményen elítéli Simont, akkor szíve megkeményedett volna, a türelmes intés azonban meggyőzte tévedéséről. Látta a hatalmas adósságot, mellyel Urának tartozott. Büszkesége megalázkodott, megbánta bűnét, s a kevély farizeusból szerény, önfeláldozó tanítvánnyá vált.

Máriát nagyon bűnösnek tekintették, Krisztus azonban ismerte az életét alakító körülményeket. A remény minden szikráját kiolthatta volna lelkében, de nem tette, sőt Ő emelte föl a kétségbeesésből, a romlásból. Hétszer dorgálta meg a nő szívét és értelmét uraló démonokat - ezt Mária hallotta. Hallotta Jézus erős kiáltását Atyjához az ő érdekében. Tudta, mennyire sérti a bűn az Ő szeplőtlen tisztaságát, s az Ő erejével győzött.

Amikor ügye az emberek szemében reménytelennek tűnt, Krisztus meglátta Máriában a képességet a jóra. Látta jellemének jobb vonásait. A megváltási terv nagy lehetőségekkel ruházta fel az emberiséget, és Máriában ezek a lehetőségek váltak később valóra. Jézus kegyelme által az asszony az isteni természet részese lett. Aki elbukott, akinek értelme démonok lakhelye volt, az a szolgálattal, barátsággal nagyon közel került a Megváltóhoz. Mária volt az, aki lábánál ült és tanult tőle. Mária volt az, aki a drága kenetet fejére öntötte, lábát könnyeivel mosta. Mária állt a kereszt mellett, s követte Őt a sírig. Feltámadása után Mária jött elsőként a sírhoz. Mária hirdette elsőnek a feltámadott Megváltót.

Jézus minden lélek körülményeit ismeri. Mondhatod: bűnös vagyok, nagyon bűnös. Az lehetsz, de minél rosszabb vagy, annál inkább szükséged van Jézusra. Ő nem fordul el a síró, megtört emberektől. Senkinek sem mondja el mindazt, amit kibeszélhetne, de minden remegő léleknek megparancsolja, hogy vegyenek bátorságot. Ingyen megbocsát mindenkinek, aki bocsánatért és megújulásért jő Hozzá. Krisztus elküldheti a mennyei angyalokat, hogy kiöntsék haragjának poharát a világra, és megöljék mindazokat, akiket betölt az Isten elleni gyűlölet. Eltörölheti ezt a sötét foltot a világegyetemből. Ő azonban nem ezt teszi. Most ott áll a jó illatú oltárnál, és Isten elé tárja azok imáit, akik segítségére vágynak.

A menedékért Hozzá forduló lelket Jézus a vádaskodó, viszálykodó nyelvek fölé emeli. Sem ember, sem gonosz angyal nem vonhatja felelősségre ezeket a lelkeket. Krisztus egyesíti őket a saját isteni-emberi természetével. Ott állnak a bűnök nagy hordozója mellett, az Isten trónjáról kiáradó fényben. "Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:33-34).

Mai Bibliai szakasz: 1 Péter 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Folytatva a 3. fejezet 18-22. verseiben elkezdett gondolatmenetet, Péter emlékezteti olvasóit Krisztus szenvedéseire, ami motiváló erő a hívő számára, hogy életét – mind gondolatait, mind cselekedeteit – az Egynek példájára alapozza, aki meghalt helyettünk. Továbbra is követünk el hibákat (lásd: Üzenet az ifjúságnak, 338. o. – angol kiadás oldalszáma), de szívünk elfordult a korábbi, Isten ellen lázadó életünktől.

A korábbi barátok vagy szekuláris emberek talán haraggal vagy utálattal fordulnak a keresztények felé, akik nem vesznek részt többé szórakozásaikban, de ami egyedül számít, az Krisztus véleménye. Az Ő evangéliuma nem a halottak lelkeinek adatott, hanem azok számára prédikáltatott (múlt idő), akik valaha éltek, de már halottak (jelen idő). A holtak az alapján lesznek megítélve, ahogyan az életüket élték Krisztus által. Nem lesz „második esélyük” az evangélium hallására.

Mivel „mindennek vége közel van” (7. vers), Péter józanságra (önuralomra), éberségre, mindenek felett pedig egymás iránti szeretetre inti a híveket. Egymás hibáinak és bukásainak felnagyítása helyett Péter a megbocsátás lelkületére és a testvéri szeretetre bátorít. A következő versben vendégszeretetre szólít, ha a felemelő közösséget szeretnénk megtapasztalni a gyülekezeti tagokkal, csakúgy, mint a vendégek és idegenek iránt.

Péter egy utolsó felhívást intéz hozzánk, olvasóihoz, hogy szilárdan álljunk Jézusban az üldöztetés és próbák közepette, majd emlékeztet, hogy a mi örök biztonságunk a hű Teremtőnkben, a mi lelkünk Pásztorában rejlik.

Dr. Cindy Tutsch 

161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  61-62. fejezeteihez (szeptember 2-8.).

Jézus szelíd gondoskodása simogatja a lelkemet.

Zákeus, Mária Magdolna, Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.

Nem számít, hogy a bűn külsőleg látható vagy belül elrejtett.  Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.

Jézus ismerte valamennyi egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak makacs ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben lévő sebeket.

2015 végétől kezdve egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat, olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.

Ha téged megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el egyiküktől sem, még Júdástól sem.

Bízz az Ő szívében. Ő sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: