2018. szeptember 6., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 6 - CSÜTÖRTÖK - 1 Péter 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 62. fejezet 1151. nap

Júdás nagyon jó véleménnyel volt saját intézkedési képességéről. Pénzügyi szakértőként sokkal többre tartotta magát tanítványtársainál, s úgy irányította őket, hogy ők is ugyanilyen megvilágításban lássák őt. Megnyerte bizalmukat, s erősen befolyásolni tudta őket. A tanítványokat becsapta állítólagos együttérzése a szegényekkel, művészi tettetése oda vezetett, hogy rossz szemmel nézték Mária odaadását. Zúgolódás hallatszott az asztal körül: "Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek" (Mt 26:8-9).

Mária hallotta a bíráló szavakat. Szíve megremegett. Félt, hogy nővére is megfeddi szertelenségét. A Mester is azt hiheti, hogy meggondolatlan. Mentegetőzés, kifogáskeresés nélkül vissza akart vonulni, amikor Urának hangját hallotta: "Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt?" (Mk 14:6). Jézus látta, hogy a nő zavarba jött és elszomorodott. Tudta, hogy ezzel a szolgálattal háláját fejezte ki, amiért megbocsátotta bűneit, ezért könnyített a lelkén. Hangját a bíráló zúgolódás fölé emelte, és így szólt: "Jó dolgot cselekedett énvelem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek. Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre" (Mk 14:6-8).

A jó illatú kenetet, melyet Mária a Megváltó holttestére szándékozott kenni, az élő alakra önthette. A temetéskor annak édessége csak a sírboltot járhatta volna át, most azonban Jézus szívét töltötte be a bizonyossággal, hogy hisz benne és szereti Őt. Arimathiai József és Nikodémus nem ajánlották fel szeretetük ajándékát Jézusnak, amíg élt. Keserű könnyekkel hozták viszont drága kenetüket hideg, öntudatlan testére. Az asszonyok, akik keneteket vittek a sírhoz, hiába fáradtak, mert Ő már feltámadott. Mária azonban akkor öntötte szeretetét a Megváltóra, amikor Ő még láthatta odaadását - temetésére kente föl. Amikor azután Jézus nagy próbatételének sötétjébe szállt le, magával vitte ennek a cselekedetnek az emlékét: annak a szeretetnek a zsengéjét, melyet majd megváltottaitól fog kapni mindörökké.

Sokan a holtaknak viszik értékes ajándékaikat. Ott mondják el nyíltan szerető szavaikat, amikor a hideg, néma test mellett állnak. Nyájasság, értékelés, odaadás mind-mind elenyészik, hiszen akinek szánják, az nem lát, nem hall. Milyen drága lett volna e szavak illata, ha akkor mondták volna őket, amikor a fáradt lélek annyira szomjazott utánuk, amikor a fül még hallott és a szív érzett.

Mária nem ismerte föl teljesen szeretettől indított tettének jelentőségét. Nem tudott válaszolni vádlóinak. Nem tudta megmagyarázni, miért éppen ezt az alkalmat választotta, hogy felkenje Jézust. A Szentlélek tervezett számára, és ő engedett indításának. Az ihletés nem száll le, hogy magyarázkodjon. Láthatatlanul jelen van, az észhez és a lélekhez szól, tettre sarkallja a szívet. Saját magát magyarázza.

Krisztus elmondta Máriának tettének jelentőségét, s ezzel többet adott, mint amennyit Ő kapott. "Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt" (Mt 26:12) - mondotta. Ahogyan az alabástrom szelence eltört, és illata betöltötte az egész házat, úgy kellett Krisztusnak meghalnia, testének megtöretnie, hogy azután feltámadjon a sírból, és életének illata betöltse a Földet. Krisztus "szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul" (Ef 5:2).

"Bizony mondom néktek: - jelentette ki Krisztus - Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére" (Mt 26:13). A Megváltó a jövőbe tekintett, s bizonyossággal szólt evangéliumáról, melyet az egész világon fognak hirdetni. És ahová csak az evangélium elér, Mária ajándéka is árasztja illatát, s szívek részesülnek áldásában természetes cselekedete által. Országok keletkeznek és elenyésznek, uralkodók és hódítók nevét elfelejtik, de ennek a nőnek a tette halhatatlan a szent történelem lapjain. A feltört alabástrom szelence az idők végezetéig beszélni fog Isten túláradó szeretetéről az elbukott faj iránt.

Mária cselekedete éles ellentétben állt Júdás szándékával. Milyen metsző leckét adhatott volna Krisztus annak, aki elhintette a bírálat és a gonosz gondolkodás magvát a tanítványok elméjébe! Milyen igazságosan lehetett volna vádolni a vádlót! Aki olvas minden szív indítékaiban, és minden tettet megért, az feltárhatta volna a lakomán Júdás életének sötét lapjait. Jézus leleplezhette volna az üres tettetést, melyre az áruló alapozta szavait, hiszen a szegényekkel való együttérzés helyett megfosztotta őket a megsegítésükre szánt pénztől. Méltatlankodást kelthetett volna vele szemben, mert Júdás megkárosította az özvegyet, az árvát, a hontalant. Ha azonban Krisztus leleplezi őt, ez indokul szolgálhatott volna elárulására. És hiába a tolvajlás vádja, Júdással még a tanítványok is együttéreztek volna. A Megváltó nem dorgálta meg, és ezzel elkerülte, hogy mentséget találhasson hitszegésére.

Viszont Jézus tekintetéből Júdás meggyőződött róla, hogy a Megváltó átlát képmutatásán, ismeri aljas, megvetendő jellemét. Krisztus Mária tettének megdicsérésével - melyet oly szigorúan elítéltek - Júdást feddte meg. Ezt megelőzően a Megváltó sohasem tett közvetlenül szemrehányást Júdásnak. Most a feddés nyomta Júdás szívét. Elhatározta, hogy bosszút áll. A vacsoráról egyenesen a főpap palotájába ment, ahol a tanács ülésezett, és felajánlotta, hogy Jézust kezükbe adja.

Mai Bibliai szakasz: 1 Péter 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Péter nem akarja, hogy olvasói mereven változatlanok legyenek, amikor Jézussal járnak. Ebben a fejezetben emlékezteti azokat, akik megtapasztalták az újjászületést (1Pt 1:23-25), hogy továbbra is tegyenek félre mindent, ami megakadályozná őket a lelki növekedésben, és haladjanak előre Jézusban, aki a szegletkő. A zsidó nemzet épp abban az Egyetlenegyben érzett fenyegetést, Aki arra vágyott, hogy megerősítse őket. Ahelyett, hogy megütköznek Benne, Jézus a béke és boldogság építésének sarokköve kell, hogy legyen.

A 9. versben Péter ismét azoknak a szent elhívásáról ír, akik Isten képviseletére lettek kiválasztva ezen a földön, akik dicsőséget és megbecsülést szereznek Krisztusnak, akik a sötétségből az igazság világosságára hívattak ki. A „megtartásra való nép” kifejezést talán jobb lenne úgy fordítani, hogy "a nép, amelyet Isten szerzett magának". És milyen hatalmas árat fizetett váltságunkért!

Ahelyett, hogy a „megtartásra való nép” státuszunkra összpontosítanánk a kifejezés különc és én-központú értelmében, sokkal jobb lenne, ha arról lennénk ismertek, hogy „együttérzéssel, udvariassággal, és könyörületességgel teljes nép” vagyunk. A Bibliában a fény szó gyakran az igazság leírására szolgál (Mt 4:16; Lk 11:35). Ahogy a Bibliára, mint a fény forrására mutatunk, és visszatükrözzük Jézus szeretetét az életünkben, jó eszközök lehetünk abban, hogy visszataláljanak a Jó Pásztorhoz azok, akik eltévelyedtek.

Dr. Cindy Tutsch 

161. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  61-62. fejezeteihez (szeptember 2-8.).

Jézus szelíd gondoskodása simogatja a lelkemet.

Zákeus, Mária Magdolna, Simon és Júdás egy dolgon osztoztak: ez pedig a bűn és szégyen élete. Azonban az életük különböző dolgokról tett tanúbizonyságot kifelé: kettőt közülük becsületes és tisztességes polgárként tartott számon a nyilvánosság, míg ketten botrányos számkivetettek voltak, akiket a társadalom kivetett magából.

Nem számít, hogy a bűn külsőleg látható vagy belül elrejtett.  Nem számít, hogy a bűnös nyilvánosan elismert valaki vagy nyilvánosan megszégyenített. A belső és a külső bűn egyaránt sebhelyet hagy életünkön.

Jézus ismerte valamennyi egykori követőjének szívét. Egyszer sem ostorozta őket, amitől csak makacs ellenállással megkeményítették volna a szívüket. Ma sem szégyenít meg nyilvánosan senkit Jézus. Jézus tudja, hogy a megszégyenítés csak további leplezéshez és tagadáshoz vezet. Tudja, hogy a bűntudat eláraszthatja teljesen a lelket. Tudja, hogy a társadalom megszégyenítése csak mélyíti a szívekben lévő sebeket.

2015 végétől kezdve egyedül éltem, többnyire ágyhoz kötve neurológiai problémákkal, és teljes mértékig mások (barátok és idegenek) anyagi támogatásától függtem, amíg vártam a leszázalékolásom jóváhagyását. Előfordult, hogy segítséget kértem, ilyenkor sokféleképpen szégyenítettek meg. Amikor az emberek nem értik az utamat, olyankor kritizálnak, prédikálnak, megszégyenítenek, kegyetlen megjegyzéseket tesznek, vagy egész egyszerűen csak elsétálnak, ott hagyván a szívemet még jobban összetörve, mint amilyen sérült a testem.

Ha téged megszégyenítettek a bűn következményei vagy az élet kínzó problémáinak nem kívánt következményei, tudnod kell ezt az igazságot: kétezer évvel ezelőtt Jézus nem szégyenítette meg egyetlen egy követőjét sem. Nem sétált el egyiküktől sem, még Júdástól sem.

Bízz az Ő szívében. Ő sosem fog megszégyeníteni vagy elhagyni. Soha!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: