2018. szeptember 1., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - SZOMBAT - Jakab 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 60. fejezet 1146. nap

Krisztus más elvekre alapozta országát. Az embereket nem hatalomra, hanem szolgálatra hívta, az erősöket, hogy hordozzák a gyöngék fogyatékosságait. Az erő, a rang, a tehetség, a műveltség mind nagyobb kötelezettséget rótt birtoklójára embertársainak szolgálatában. Krisztus legkisebb tanítványára is áll: "Minden tiérettetek van" (2Kor 4:15).

"Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért" (Mk 10:45). Tanítványai közt Krisztus minden tekintetben gondviselő teherhordozó volt. Osztozott szegénységükben, önmegtagadást gyakorolt miattuk, előttük járt, hogy egyengesse a nehéz terepet, és nemsokára befejezi földi munkáját: leteszi életét. Annak az alapelvnek, mely szerint Krisztus cselekedett, kell mozgósítania az egyháznak - az Ő testének - tagjait. Az üdvösség terve és alapja a szeretet. Krisztus országában azok a legnagyobbak, akik az Ő példáját követik, és nyájának pásztoraiként cselekszenek.

Pál szavai feltárják a keresztény élet igazi méltóságát és becsületét: "Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem," "nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak" (lKor 9:19; 10:33).

Lelkiismereti kérdésekben a lelket nem szabad akadályozni. Senkinek sem szabad irányítania a másik gondolkodását, megítélni őt vagy megszabni kötelességét. Isten minden léleknek gondolkodási szabadságot ad, hogy követhesse saját meggyőződését. "Mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek" (Róm 14:12). Senkinek sem áll jogában a saját egyéniségét a máséba olvasztani. Minden olyan dologban, ahol elvekről van szó, "kiki a maga értelme felől legyen meggyőződve" (Róm 14:5). Krisztus országában nincs úri elnyomás, nem kényszerítenek ki semmilyen viselkedést. A mennyei angyalok nem uralkodni vagy hódolatot kierőszakolni jönnek a földre, hanem a kegyelem követeiként, hogy együttműködjenek az emberekkel fajunk felemelésében.

A Megváltó tanításának elvei és igéi isteni szépségükben maradtak meg a szeretett tanítvány emlékezetében. János bizonyságtételének fő mondanivalója az egyházhoz utolsó napjaiban ez volt: "Ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást." "Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért" (1Jn 3:11.16).

Ez a lelkület hatotta át az ősegyházat. A Szentlélek kitöltetése után "a hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenük köz vala. [...] Szűkölködő sem vala őközöttük senki. [...] És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon" (Acs 4:32.34.33).

Mai Bibliai szakasz: Jakab 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Jakab azt tanácsolaj, hogy ne vegyük fel Jézus Krisztus nevét, ha közben személyválogatók vagyunk. Ha bejön a gyülekezetünkbe egy jól öltözött ember, és egy másik egyszerű ruházatban, a gazdagabbat nagyobb tisztelettel köszöntjük, jobb helyet kínálva neki, miközben jóformán tudomást sem veszünk a szegényről, hogyan számolunk így el magunkkal?

Éljünk az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”! Ha ezt tesszük, biztosak lehetünk abban, hogy a szeretet törvénye szerinti, krisztusi életet élünk. Ha alsóbbrendűként, előítélettel vagy lenézően  kezelünk másokat származásuk vagy foglalkozásuk miatt, egyértelmű, hogy a szeretet törvénye ellen élünk. Talán azt gondoljuk, hogy harmóniában vagyunk a törvénnyel, mikor csak egy parancsolatot törünk meg, ám ez bolondság. Ha elszakítod vagy összefested egy ruha egy darabját, az egész ruha tönkremegy. Ugyanez a helyzet a parancsolatokkal is.

Úgy kellene viselkednünk, mint az, aki a börtönből szabadult. Kiáltsunk örömünkben! Krisztus maga fizette meg értünk az árat az Ő halála által a kereszten. Halála kiszabadított és megmentett bennünket a Gonosz karmai közül. Dicsérjük az Urat!

Nagyon hamarosan eljön a nap, amikor lejár a próbaidő. Isten kegyelme bezárul. Felismerjük-e azt, hogy a kegyelem egy jelen lehetőség, de van egy lejárati ideje? Végül is van vége a kegyelemnek. Azoknak, akik irgalmasak másokkal, Isten is irgalmat fog adni.

Például: Amikor katasztrófa történik, és akinek segítségre van szüksége, eljön hozzád és a gyülekezetedhez, de csak annyit mondotok neki; „Ne aggódj, imádkozni fogok érted, menj el békével”- és nem teszünk semmit, mire jók a szavak? Sajnos ezek a szavak azt mutatják, hogy nem ismerjük Krisztust.

Isten együtt érző. Szeretete egyenlő a cselekedettel. Szeretete élő, mozgó és valóságos. Szeretete él, és élteti a kapcsolatokat. Ha kereszténynek nevezzük magunkat, akkor arra hivattunk, hogy Isten kezei és lábai legyünk a világban. Jézus valóban azt tette, amit hirdetett. Vajon mi is?

Robin Pratt

160. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  59-60. fejezeteihez (augusztus 26-szeptember 1.).

A hatalomtól és az irányítástól való függőség ma is jelen van és működik, éppen ahogyan 2000 évvel ezelőtt. A zsidó vezetők kétségbeesetten próbálták megvédeni a tekintélyen alapuló pozíciójukat, és ezzel elutasították Krisztust, és azt választották, hogy megkeményítik szívüket. A Menny Fejedelme nem erőltette rá a változást a gyűlölettől elvakított szívükre, sem nem gyógyította meg önkényesen a bűntől pusztított lelküket. Bár képes volt a halottakat feltámasztani, mégsem volt képes feléleszteni azon lelki vezetők szíveit, akiket a hatalomvágy irányított.

Micsoda megnyugvás ez számunkra, amikor az gyötör minket, hogy nem tudjuk elérni némelyek megkeményedett szívét! Ha tudjuk azt, hogy Isten Fiának sem sikerült elérnie bizonyos embereket, ez segít elfogadnunk a szívfacsaró tényt, hogy sosem fogunk tudni elérni mindenkit. Fel kell adnunk ezt a téves képzelgést, hogy mindenkit megmenthetünk.

Az emberek szívét még ma is az irányítás iránti epekedés motiválja. A hatalomvágy gyakran kiűzi a szívünkből Krisztust, és ezzel a gyülekezeteinket és az otthonainkat sebezhetővé teszi a zsarnoki viselkedés számára. Még ma is sok keresztény fél attól, hogy elveszíti a tiszteletet vagy a tekintélyt, és ez arra sarkallja őket, hogy mások életét megkeserítsék, és szíveket sanyargassanak. Sajnos a kérlelhetetlen hatalmi függőség rengeteg otthont és életet tett már tönkre.

Minden nap vizsgáljuk meg hát a szívünket: Mennyire uralja az életemet az irányítás és a hatalom iránti vágy? Mitől félek? Hogy elveszítem, ha engedem, hogy mások szabadok legyenek, és merjenek különbözni tőlem? Amikor bizonyosnak érzem Isten szeretetét és irányítás nélkül is megtanulom biztonságban érezni magamat, többé már nem leszek „isten” mások életében.

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: