Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 13. fejezet 1614. nap
Ezen az összecsapáson, jóllehet kevésbé ismert helyen
folyt, kiderült, hogy "milyenek azok az emberek, akik a reformátorok
seregének közkatonái. Nem írástudatlan, szűk látókörű, nagyhangú, vitatkozó
emberek voltak. Távolról sem. Olyan emberek voltak, akik Isten Igéjét
tanulmányozták, és jól tudták, hogyan kell forgatni azokat a fegyvereket,
amelyekkel a Biblia arzenálja ellátta őket. Műveltségben megelőzték korukat. Ha
figyelmüket csupán olyan ragyogó központokra irányítjuk, mint Wittenberg és
Zürich, és oly illusztris nevekre, mint Luther és Melanchton, Zwingli és
Oecolompadius, hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy ők a mozgalom vezetői
voltak, akiktől természetszerűleg bámulatos képességek és nagy vívmányok
várhatók, de ugyanez nem várható el a közkatonáktól. Nos, forduljunk csak
Svédország ismeretlen színtere felé, és vizsgáljuk a kevésbé híreseket, a
mesterektől a tanítványokig! Olaf és Laurentius Petrit! És mit találunk?
Tudósokat és teológusokat, olyan embereket, akik jól ismerték az evangéliumi
igazság egész rendszerét, és akik könnyűszerrel legyőzték az iskolák szofistáit
és Róma méltóságait. "
E vita eredményeképpen a svéd király elfogadta a protestáns
vallást, és nem sokkal ezután a nemzetgyűlés is állást foglalt mellette. Olaf
Petri lefordította az Újtestamentumot a svéd nyelvre, és a király kívánságára a
két testvér vállalkozott az egész Biblia lefordítására is. Így a svédek most
először kapták anyanyelvükön kezükbe Isten Szavát. Az országgyűlés a következő
rendeletet hozta: a lelkészeknek országszerte magyarázniuk kell a Szentírást; a
gyermekeket az iskolában arra kell tanítani, hogy olvassák a Bibliát.
Az evangélium áldott világossága feltartóztathatatlanul és
biztosan eloszlatta a tudatlanság és babonaság sötétségét. A katolicizmus
zsarnoksága alól felszabadult nemzet olyan erős és nagy lett, mint soha
azelőtt. Svédország a protestantizmus egyik védőbástyája lett. Egy évszázaddal
később, a legnagyobb veszély idején, ez a kicsi és mindeddig gyenge nemzet az
egyetlen volt Európában, amely segédkezet mert nyújtani, és a harmincéves
háborúban iszonyatos harcot vívó Németország megszabadítására sietett. Úgy
tűnt, hogy már- már egész Észak-Európa újra Róma zsarnoksága alá kerül.
Svédország seregei segítették Németországot abban, hogy határt szabjon a
pápaság sikereinek, türelemre bírja a protestánsok - mind a kálvinisták, mint a
lutheránusok - iránt. Nekik köszönhető, hogy a reformációt elfogadó országok
visszakapták a lelkiismereti szabadságot.
Mai Bibliai szakasz: Eszter
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A király szolgái egy
tervvel álltak elő az új királyné kiválasztására: egy szépségversennyel! A
birodalom minden szegletéből szebbnél szebb fiatal nőket hoztak – nem tudjuk
meg, hogy szívesen jöttek, vagy kényszerítették őket, hogy a palotába menjenek.
Megismerjük Márdokeust és egy, a Perzsa Birodalomban
csendesen élő embercsoportot – Isten népét.
Eszter könyvének eseményei az i. e. V. században játszódnak, amikor a
zsidók többsége Círus rendelete következtében már hazatért a fogságból. Csak néhány zsidó maradt továbbra is
Perzsiában.
Márdokeust
benjaminitaként ismerjük meg. Származása korántsem érdektelen, ahogy majd
később látni fogjuk ebben a könyvben. A király parancsára Haddasát – Esztert –
is a palotába vitték. Márdokeus nevelte fel az árva leányt és saját
gyermekeként szerette. Márdokeus eleget tudott a Susán-béli politikai
helyzetről ahhoz, hogy figyelmeztesse Esztert: tartsa titokban származását, ne
azonosítsa magát népével.
Eszter azonnal
megnyerte a palotabeli főemberek tetszését. Külső szépsége nyilvánvaló volt, de
gyengéd szíve és szikrázó értelme, fizikai adottságaival együtt Esztert valóban
szeretetre méltóvá tehették. A királyt is megragadta szépsége és kegyessége,
ezért királynévá tette őt.
Márdokeus a palota
területén tartózkodott, hogy Eszteren tarthassa a szemét. Elképzelhetjük,
mennyire aggódott, amikor a király újabb nagy ünnepet hirdetett – Eszter
fesztiválját – az ő jóléte fontosabb volt neki a saját büszkeségénél. A 20.
versben ismét megtudhatjuk, hogy Eszter engedelmes volt és nem tárta fel, hogy
köze lenne Márdokeushoz, és hogy a zsidó nép tagja.
Amikor Márdokeus a
király kapujában kijelölt helyén ült, meghallotta egy – a király
meggyilkolására szőtt – összeesküvés baljós terveit. Elmondta Eszternek, aki az
ő nevében informálta a királyt, és az összeesküvőket felakasztották. Ez az eset
nem lényegtelen, és később döntő fontosságú lesz.
Egy fiatal zsidó
szépség életében jelentős változás állt be: árva leányból a Perzsa Birodalom
királynéja lett. Isten szereti a társadalom legkisebbjeit használni, ha ők is
akarják. Lázadó kamaszokat türelmes tanárokká tesz, drogfüggőket diakónusokká,
prostituáltakat az ima élharcosaivá, és egy három osztályt végzett fiatal nőt
prófétává. Isten az Ő könyörületességében a visszafordítás Istene.
Jean Boonstra
227. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
13. fejezetéhez
(december 8-14.).
Amikor a reformációra gondolunk, könnyedén
eszünkbe jutnak a következő nevek: Luther, Melanchthon és Zwingli. Ritkán
hallunk azonban Menno Simonsról, Tausenről vagy a Petri fivérekről. Ezek az
emberek voltak a reformáció hősei rendre Hollandiában, Dániában, illetve
Svédországban. Luther és a reformáció hatással volt rájuk és formálta őket, ők
pedig elvitték az evangélium fényét a szülőföldjükre. A Hollandiában
bekövetkezett reakció a római oldalról egyike volt a bibliai hit valaha volt
legerőszakosabb üldözéseinek. Dániában és Svédországban azonban az evangélium
viszonylag békés fogadtatásban részesült. Svédország aztán a protestantizmus
erődítményévé is fejlődött. Ezen férfiak által az evangélium nagy győzelmet
arathatott északon.
Milyen készségekre volt feltétlenül szükség
ehhez? Először is, mindannyian olyan emberek voltak, akik az igazságot félelem
nélkül keresték, kerül, amibe kerül. Tanulmányozták a Bibliát, a reformátorok
írásait, sőt, még személyes képzésben is részesültek (Tausen és Petri). Azután
hazautaztak, és azt prédikálták, amit megtanultak. Nem a helyzetük volt az, ami
sikeressé tette őket, hanem az erőfeszítéseik.
Ezeket az egyszerű elveket bármelyikünk magáévá
teheti. Mi is kutathatjuk a Szentírást, akár egy rejtett kincset, és ki is képeztethetjük
magunkat arra, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Így aztán megoszthatjuk
a jó hírt másokkal, bárhová is küld minket Isten. A reformáció idején az
evangéliumnak nem volt szüksége sajátos körülményekre vagy módszerekre, annál
inkább viszont olyan emberekre, akik hajlandóak teljes szívvel keresni az
igazságot, és utána másoknak továbbadni.
Ugyanilyen módon az evangélium ma is eljuthat a
föld minden sarkába. Az egyetlen kérdés, ami maradt, az az, hogy hajlandó
vagy-e megosztani?
Mario Arambasic
Momento Medien, München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés