Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány
a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 14. fejezet 1619. nap
Wesley János ezt mondta az ellene és társai ellen emelt
vádakról: "Egyesek azt állítják, hogy ezeknek az embereknek a tanai
hamisak, tévesek és vakbuzgók; hogy újak és mostanáig ismeretlenek voltak; hogy
kvékerek, fanatikusok, pápisták. De ezt a fondorlatos állítást már a gyökerénél
elvágtuk, részletesen kimutatva, hogy ennek a tannak minden ága a Szentírás
világos tanítása, miként azt egyházunk magyarázza. Ezért nem lehet sem
valótlan, sem téves, feltéve, hogy a Szentírás igaz." "Mások viszont
azt állítják: ,tanaik túl szigorúak; túl szűkre szabják a mennybe vezető utat'.
És valójában ez az eredeti kifogás (minthogy egy ideig szinte csak ez volt az
egyetlen), és titokban ez az, ami ezer más, különböző formában megjelenő
kifogás mögött húzódik. De vajon jobban leszűkítjük a mennybe vezető utat, mint
Urunk és az apostolok? Szigorúbbak-e tanításaink, mint a Bibliáé? Vizsgálj csak
meg néhány világos igehelyet: ,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből!' 'Minden
hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet
napján.' ,Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten
dicsőségére míveljetek.'
Ha tanításaink szigorúbbak, mint ez, akkor lehet minket
hibáztatni, de a lelketek mélyén tudjátok, hogy ez nem így van. És ki lehet egyetlen
jótával is kevésbé szigorú Isten Igéjének megrontása nélkül? Isten titkainak
bármelyik sáfára hűségesnek nyilvánítható-e, ha szent megbízatásának bármely
pontját megváltoztatja? Nem! Nem kisebbíthet semmit, nem tompíthat semmit,
köteles minden embernek kijelenteni: ,Nem süllyeszthetem a Szentírást a ti
ízlésetekhez. Nektek kell hozzá felemelkednetek, vagy örökre elvesztek!' Ez az
elv annak a másik népszerű sirámnak az alapja, hogy ,ezek az emberek
szeretetlenek'. Szeretetlenek? Mennyiben? Talán nem táplálják az éhezőket, vagy
nem ruházzák fel a mezíteleneket? ,Nem, ez nem így van; ebben nincs hiány,
hanem nagyon szeretetlenül ítélnek! Azt gondolják, senki sem üdvözülhet, csak
azok, akik az ő útjukon járnak.' "
Az a lelki hanyatlás, amely közvetlen Wesley kora előtt
Angliában mutatkozott, nagy mértékben az ellentmondásos tanítás következménye
volt. Sokan azt állították, hogy Krisztus eltörölte az erkölcsi törvényt, ezért
a keresztényeknek nem kötelező betartani; hogy a hivő megszabadult "a jó
cselekedetek szolgaságából". Mások, akik jóllehet elismerik a törvény
örökérvényűségét, kijelentették, hogy szükségtelen a lelkészeknek a népet arra
buzdítani, hogy engedelmeskedjék a törvénynek, mivel akiket Isten üdvösségre
kiválasztott, azok "az isteni kegyelem ellenállhatatlan sugallatára
gyakorolni fogják a kegyességet és az erényt", míg azok, akiket örök
kárhozatra ítélt, "nem tudnak Isten törvényének engedelmeskedni".
Mások, akik szintén azt vallották, hogy "a
választottak nem eshetnek ki a kegyelemből, és nem veszthetik el Isten
kegyét", arra a még megdöbbentőbb következtetésre jutottak, hogy "a
gonosz cselekedetek, amelyeket elkövetnek, valójában nem bűnösek, és nem kell
őket Isten törvénye áthágásának tekinteni; következésképpen a választottaknak nincs
okuk arra, hogy megvallják bűneiket, sem pedig arra, hogy megtérés útján
szakítsanak velük". Ezért kijelentették, hogy még a legsúlyosabb bűn
"sem bűn Isten szemében, amely különben az isteni törvény áthágásának
minősül", ha a választottak egyike követte el, "mert a választottak
egyik lényeges és jellegzetes tulajdonsága, hogy semmi olyat nem tudnak
csinálni, ami nem tetszik Istennek, vagy amit a törvény tilt " .
Lényegében ugyanezeket az ellenszenves dogmákat
tanították a későbbi közkedvelt tanítók és teológusok is - azaz, hogy Istennek
nincs változhatatlan törvénye, amely meghatározza az igazságot, hanem maga a
társadalom határozza meg az erkölcsi normát, és ez a norma állandó változásnak
van kitéve. Ezt az elgondolást ugyanaz a mesteri szellem sugallja, aki már a
menny bűntelen lakói között elkezdte munkáját, mert meg akarta dönteni az
isteni törvény jogos korlátozásait.
Az a tanítás, hogy Isten minden embernek
megváltoztathatatlan jellemet adott, sok embert arra indított, hogy megtagadja
Isten törvényét. Wesley határozottan tiltakozott e következetlen tanítók
tévedései ellen, és kimutatta, hogy ez a tanítás, amely ellentmondásokhoz
vezet, ellentétben áll a Szentírással. "Megjelent az Isten üdvözítő
kegyelme minden embernek. " "Ez jó és kedves dolog a mi megtartó
Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság
ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek
között, az ember Krisztus Jézus, aki adta önmagát váltságul mindenekért"
(Tit 2:11; lTim 2: 3-6). Isten korlátlanul adja Lelkét, hogy minden ember
megtalálhassa az üdvösség útját. Tehát Krisztus, "az igazi világosság
eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert" (Jn 1:9). Az
az ember veszti el üdvösségét, a ki szántszándékkal elutasítja az élet
ajándékát.
Wesley arra az állításra, hogy Krisztus halálakor a
Tízparancsolat előírásai a ceremoniális törvénnyel együtt érvényüket
veszítették, ezt válaszolta: "Krisztus nem törölte el a Tízparancsolatban
lefektetett erkölcsi törvényt, amelyre a próféták is nagy súlyt helyeztek. Nem
azért jött, hogy bármelyik pontját is hatálytalanítsa. Ez olyan törvény, amely
sohasem változtatható meg: ,megáll örökké, mint a felhőben levő bizonyság'... A
világ kezdete óta megvan, ,nem kőtáblákra', hanem az emberek szívébe lett írva,
amikor a Teremtő kezéből kikerültek. És bár az egykor Isten ujjával írt betűket
jórészt eltorzította a bűn, mégsem törölhetők ki teljesen, amíg némi fogalmunk
is van arról, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ez a törvény minden korban az egész
emberiségre vonatkozik, mivel nem függvénye sem időnek, sem helynek, sem a
változásnak kitett egyéb körülménynek, csak Isten természetének, az ember
természetének, és az Isten és ember közti változhatatlan kapcsolatnak.
Mai Bibliai szakasz: Eszter
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns
fordítás:
Ahasvérus király megmentette a királynét, neki adta Hámán
házát, és előléptette a rokonát, Márdokeust Hámán posztjára. A méltósága
megmaradt, és a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet.
Pedig a történet vége még igencsak messze volt. Eszter és Márdokeus továbbra is azon dolgozott, hogy hogyan mentsék meg minden egyes zsidó életét Perzsiában. Eszter ismét felöltötte legjobb királynői ruháját, és meglátogatta a királyt. Eszter a király iránta való szeretetére hivatkozott, és sírva mondta el neki: nem tudja nézni, hogy kiirtják a népét. A király a tőle megszokott módon beleegyezett, majd utasította Esztert és Márdokeust, hogy tetszésük szerint írják meg a végzést, és pecsételjék meg a gyűrűjével.
Eszter es Márdokeus nem vonhatta vissza Hámán gonosz rendeletét. Újat kellett írniuk, ami teljesíthetetlenné teszi az előzőt. A harmadik és ötödik vers újra megemlíti Hámán származását, emlékeztetve az ősi küzdelemre a zsidók és amálekiták között. Isten utasította Sault, hogy irtsa ki az amálekitákat, de ő nem így cselekedett. Nem Márdokeus és Eszter kezdte el sem azt, sem ezt a háborút, de a rendeletük világossá tette, hogy a zsidóknak joguk van összegyűlni, és megvédeni magukat, életüket. Ha megtámadják őket, akkor visszavágnak. A rendeletet lefordították, a kellő példányban lemásolták, és királyi lovasokkal kézbesítették szerte az országban.
Márdokeus aznap királyi köntösbe öltözve, koronával a fején hagyta el a palotát. Hámán rendelete után még zsákruhában ment a palotához. Ahogy a király lovasai szétvitték az új törvényt minden provinciába a birodalomba, áradásszerű változás következett be. A zsidóknak újra volt fényük és örömük. Fény vette át a sötétség helyét; öröm a félelmem helyét; ujjongás a kétségbeesés helyét; és ami a legfontosabb: Isten visszaadta népének a becsületét.
Érdekes módon, a Perzsa Birodalomban sokan fordítottak helyzetükön, és felvették a zsidó hitet. A megtérésüket kétség kívül a félelem és a saját életük megvédése vezérelte. Talán néhányuk esetében a megtérés később őszinte szívbéli változást hozott, és a lelkük megmenekülhetett. Egyedül Isten tudja átformálni szégyenteljes életünket becsületes életté. Ő az egyedüli biztos hely bármilyen háború közepette.
Jean Boonstra
228. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
14. fejezetéhez
(december 15-21.).
Anglia korai éveiben csak a papok és az egyház emberei
olvashatták Isten Igéjét. A legtöbb ember egyszerűen csak követte azt, amit az
egyház mondott, hogy tenniük kell. Sajnálatos módon, a tanítóik az egyház
érdekeihez alakították tanításaikat, nem pedig az Ige igazságának terjesztése
céljához. Az egyházat akarták gyarapítani, és azt, hogy az egyház virágozzon.
De hol gondoltak akkor a lelkekre?
Dicsőség legyen Istennek, amiért volt akkoriban
olyasvalaki, aki áttörte a falakat, és elvitte az Igét az egyszerű emberekhez,
mindenkihez! Ami pedig még inkább bámulatos, hogy Isten még az ellenséget is
felhasználta ahhoz, hogy segítse az ügyet, amikor Durham püspöke Bibliákat vásárolt,
hogy elégesse őket. A pénz, amit adott, a Biblia jobb minőségű nyomtatását
tette lehetővé!
Attól az időtől fogva a mai napig Isten szavának
terjesztése nehézségekkel jár. Isten azonban mindig velünk van, hogy segítséget
nyújtson, amikor azon igyekszünk, hogy figyelmeztessük azokat, akik nem ismerik
az igazságot. A keresztényi élet nem valami gyerekjáték. Ma is előfordul, hogy
a munkásokat üldözik, nevetség tárgyává teszik, vagy akár meg is ölik.
Bár tudjuk, hogy az igazság terjesztése
veszélyes, mégis terjesztjük. Az embereknek rendelkezniük kell a világossággal.
Ellentmondást nem tűrően szükséges, hogy reményt adjunk mindenkinek. „Mert ez
jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden
ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.”
Lubelter Voy Bolodin
Sabah, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés