Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 15. fejezet 1624. nap
Századról századra hullt a szentek vére. Miközben a
valdensek életüket áldozták Piedmont hegyén "az Isten beszédéért és a
Jézus Krisztus bizonyságtételéért", testvéreik, a francia albigensek
hasonló bizonyságot tettek az igazságról. A reformáció idején az igazság híveit
iszonyú kínzások közepette ölték meg. Királyok és nemesek, előkelő nők és
törékeny leányok, a nemzet büszkeségei kíváncsian nézték végig Jézus
mártírjainak gyötrelmét. A bátor hugenották az emberi szív legszentebb jogaiért
vívott kemény csatákban ontották vérüket. A protestánsokat törvényen kívül
helyezték, díjat tűztek ki fejükre, és üldözték őket, mint a vadállatokat.
Az "egyház a pusztában", az ősi kereszténységnek
az a néhány folytatója, akik a XVIII. században Franciaország déli hegységeiben
rejtőzve éltek, még ápolták atyáik hitét. Ha éjnek idején a hegyoldalon vagy
elhagyott mocsarakban össze mertek gyűlni, dragonyosok rontottak rájuk és
életfogytiglani gályarabságba hurcolták őket. A franciák legtisztább,
legcsiszoltabb és legértelmesebb emberei iszonyú kínzások közepette tolvajok és
gyilkosok között voltak láncra verve. Másokkal irgalmasabban bántak.
Hidegvérrel lelőtték a fegyvertelen, tehetetlenül térdre hulló imádkozókat.
Elaggott férfiak, védtelen nők és ártatlan gyermekek százai maradtak holtan a
földön összejövetelük helyén. A hegyoldalon vagy az erdőben, a szokásos
gyülekezési helyeken "minden negyedik lépésnél a gyepen tetemek, a fákon
akasztott emberek voltak". Az a vidék, amelyet letarolt a kard, a bárd, a
máglya, "egy hatalmas sivár pusztasággá alakult". "Ezek a
rémtettek nem... sötét korszakban játszódtak, hanem XIV. Lajos fényes
korszakában - akkor, amikor a tudomány és az irodalom virágzott. Az udvar és a
főváros hittudósai tanult, ékesszóló férfiak voltak, és szerfelett tetszelegtek
a szelídség és a szeretet ajándékának látszatával. "
De a sötét bűntettek sorában a legsötétebb, a szörnyű
századok ördögi tettei között a legiszonyatosabb a Szent Bertalan-éji vérfürdő
volt. A világ még ma is borzadva gondol e mérhetetlenül gyáva és kegyetlen
mészárlásra. Franciaország királya katolikus papok és főpapok unszolására
beleegyezett ebbe a rettenetes cselekménybe. Az éj közepén harangkongatással
adtak jelt az öldöklésre. Az otthonukban csendesen alvó protestánsok ezreit,
akik bíztak királyuk becsületszavában, minden figyelmeztetés nélkül
kihurcolták, és hidegvérrel lemészárolták.
Miként Krisztus láthatatlan vezérként vezette ki népét az
egyiptomi szolgaságból, úgy állt Sátán ebben a kegyetlen munkában, a mártírok
számának megsokszorozásában láthatatlanul alattvalói élén. Párizsban hét napig
tartott az öldöklés. Az első három napon elképzelhetetlen dühvel. A vérfürdő
nemcsak a fővárosra korlátozódott, hanem a király külön rendeletére kiterjedt
minden olyan tartományra és városra is, ahol protestánsok éltek. Az öldöklők
nem voltak tekintettel sem korra, sem nemre. Nem kímélték sem az ártatlan
csecsemőt, sem az ősz öreget. Nemest és parasztot, időst és fiatalt, anyát és
gyermeket együtt mészároltak le. Az öldöklés két hónapig tartott
Franciaország-szerte. Az ország színe javából hetvenezren pusztultak el.
"Amikor a mészárlás híre eljutott Rómába, az
egyházatyák ujjongása nem ismert határt. Lorraine kardinálisa a hírhozót ezer
koronával jutalmazta. Az Angyalvár ágyúiból tisztelgő lövés dördült el.
Harangok zúgtak minden templomtoronyból; örömtüzek változtatták nappallá az
éjszakát, és XIII. Gergely a kardinálisok és más egyházi méltóságok kíséretében
hosszú menetben vonult a Szent Lajos-templomba, ahol Lorraine kardinálisa Te
Deumot énekelt... A mészárlás emlékére érmét is vertek, és a Vatikánban még
mindig látható három Vasari-freskó, amelyek az admirális lerohanását, a
mészárlás cselszövését megtanácskozó királyt és magát a vérfürdőt ábrázolják.
Gergely elküldte Károlynak az aranyrózsát; és a mészárlás után négy hónappal...
önelégülten hallgatta egy francia pap prédikációját, ... aki arról az ,örömteli
és boldog napról beszélt, amikor a legszentebb atya megkapta a hírt, és
ünnepélyes lelkülettel elment, hogy köszönetet mondjon Istennek és Szent
Lajosnak'. "
"A mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és
legyőzi őket és megöli őket. " Azok az erők, amelyek Franciaországban a
forradalom alatt hatalomra jutottak, olyan harcot indítottak Isten és szent
Igéje ellen, amilyet a világ addig még nem látott. Isten imádatát a
nemzetgyűlés megtiltotta. A Bibliákat összeszedték, és a gúny minden lehetséges
kifejezése közepette nyilvánosan elégették. Isten törvényét a sárba taposták. A
bibliai szertatásokat eltörölték. A heti nyugalomnapot megszüntették, és
helyette minden tizedik napon Istent káromolva tivornyáztak. Tilos volt
keresztelni és úrvacsorát osztani. A temetőkön jól láthatóan kiplakátozták,
hogy a halál örökké tartó alvás.
Mai Bibliai szakasz: Jób
2
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben
sátánnak még volt bejárása a mennybe Ádám és Éva bukása után, hogy Jézussal
beszéljen (lásd: Ellen G. White: A
megváltás története. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Ha
akkor volt bejárása, akkor Ábrahám idejében is volt, amikor Jób élt.
Mivel sátán
eltulajdonította ezt a bolygót, ez Isten elveszett báránya lett, de Ő mindig
tisztában volt vele, hogy mi folyik itt. Isten ismerte Jóbot, a szenvedését és
még a szenvedése feletti győzelmét is. Amikor Isten Krisztus által megkérdezte
sátántól, hogy honnan jön, ő így felelt: „Körülkerültem és át-meg átjártam a
földet” (2. vers). Nagyon elfoglalt volt a gonoszságok és katasztrófák
tervezésével nem csak Jób, hanem az egész emberiség ellen.
Jób Isten tulajdona,
ahogyan mi mindnyájan azok vagyunk. Isten büszke volt Jóbra és megkérdezte
sátántól, hogy látta-e azt, akit Ő a szívébe zárt: „szolgámat, Jóbot, aki
feddhetetlen, kerüli a rosszat, továbbra is állhatatos feddhetetlenségében” (3.
vers – új prot. ford.). Képzeljük magunkat Jób helyzetébe, és tanuljunk
tapasztalataiból! Isten megengedi sátánnak, hogy ártson Jóbnak, de nem mond le
róla. Valóban, Isten el fogja küldeni Fiát, hogy meghaljon Jóbért, hogy Jób
élhessen, ahogyan mindnyájunkért, hogy élhessünk. Isten minden gyermeke és az
el nem bukott angyalok is mind meg fogják tapasztalni Isten szeretetét, és
ujjongani fognak örömükben.
Évszázadokkal később,
amikor Rashi és Ibn Ezra rabbik le akarták fordítani a negyedik verset, nem
tudtak mit kezdeni vele. A „bőr” szó helyett itt egy közép-egyiptomi szót
használt Mózes, ami azt jelenti: „véget vetni valaminek”. Sátán úgy érti, hogy
ha Jób közel kerülne a véghez, vagyis a halálához, Isten áldásai más fényben
tűnnének fel neki. Ezért sátán azt
akarta, hogy Isten engedje meg neki, hogy Jób bőrét szörnyű betegséggel sújtsa.
Isten megengedte ezt sátánnak, ahogy azt is megengedte neki, hogy Jób javait
elpusztítsa (7. vers).
Jób felesége is sátánt
támogatta, azt tanácsolva Jóbnak, hogy mivel olyan közel áll a halálhoz,
átkozza meg Istenét és haljon meg. Ez olyan lett volna, mint amit manapság
eutanáziának nevezünk, halált hozni önmagunkra, hogy elkerüljük a szenvedést.
Jób visszautasította felesége eutanázia javaslatát (10. vers). Jób barátai
Elifáz, Cófár és Bildád eljöttek meglátogatni őt. Megrázta őket a látvány, és
hét napot vártak, mielőtt elkezdtek volna Jóbbal beszélgetni szenvedése okairól.
Drága Istenünk! Oly sok
ártatlan ember szenved, és Te tudod az okát, hogy miért. De Te azt is tudod,
hogy semmi sem hasonlítható azokhoz az áldásokhoz és ajándékokhoz, amiket Te
adsz majd nekünk eljöveteledkor és azután. Kérünk, tegyél minket a Te dicsőséges
királyságod részesévé! Ámen.
Koot van Wyk
229. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
15. fejezetéhez
(december 22-28.).
A föld történelmének egyik legsötétebb foltja
volt a francia forradalom, az a felbolydulás, amely az amerikaiaknak
ajándékozta a becses Szabadság-szobrukat. De mi vezetett ehhez a forradalomhoz?
És miért kap ez a vérfürdő egy fejezetet abban a könyvben, amelynek oldalait
jellemzően a nagy reformátorok történetének elmesélésének szentelték?
A válasz egyszerű. A francia forradalom
megmutatta a római katolicizmus végeredményét. Tudjátok, Franciaország, vagyis
a frankok voltak az elsők a proto-európai törzsek közül, akik felkarolták az
államegyházi rendszert. És Franciaország volt az első nemzet, amely keresztes
hadjáratot folytatott a saját, békés polgárai ellen. És Franciaország minden
évben elküldte az inkvizíciót a különböző városaiba. Röviden, az egyháznak megvoltak
a módszerei Franciaországban. Képes volt meggyilkolni vagy száműzni azokat,
akik más nézeteket vallottak, vagy akár elszakadtak. (Még az amerikai egyesült
államokbeli Észak- és Dél-Karolinát is eleinte a Franciaországból száműzött,
hithű emberekkel töltötték fel.)
És azt kérdezheted, mi lehetett az eredménye
1290 évnyi, csaknem korlátlan pápai felsőbbségnek Franciaországban? Vajon békés
és szorgalommal teli katolikus intézmények jöttek létre, amelyek pompás
előrelépéseket hoztak a művészetekben és a tudományokban? Vajon hervadhatatlan
hűség alakult ki az egyház felé? Nem, hanem ateista lázadásba torkollott. A
katolicizmus, mint egyházállami rendszer, ha engedik, hogy kiteljesedjen, végül
önmegsemmisüléssel végződik.
És ezért van, hogy a francia forradalom fontos
azok számára, akik ma élnek. Olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeknek
válaszokra van szüksége. Láthatjuk, hogy a dolgok merrefelé haladnak, és
kiszállhatunk abból a járműből, amin a sikeres és népszerű mozgalmat követők
utaznak.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés