2019. december 27., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 27 - PÉNTEK - Jób 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 15. fejezet 1627. nap

A meggyalázott tömegek lelke tele volt régóta halmozódó keserű emlékekkel. Úgy döntöttek, hogy erőszakkal változtatnak a már elviselhetetlenné vált gyötrelmes helyzeten, és bosszút állnak azokon, akiket szenvedésük forrásának tartottak. Az elnyomottak tettekké formálták azt a leckét, amelyet a zsarnokság idején tanultak, és elnyomóik elnyomóivá lettek.

Ahol Franciaország a reformáció kezdetén a katolicizmus befolyására felállította az első máglyát, ott állította fel a forradalom az első nyaktilót. Pontosan azon a helyen, ahol a XVI. században a protestáns hit első mártírjait elégették, a XVIII. században ott hullt le a nyaktiló első áldozatainak feje. Franciaország elvetette az evangéliumot, amely gyógyulást hozott volna neki.

A király, a papság és a nemesség kénytelen volt elviselni egy felindult nép haragját. A nép bosszúszomját fokozta a király kivégzése. És azok, akik elrendelték megölését, nemsokára követték a vérpadon. Mindenkit ki akartak végezni, aki a forradalom ellenzésével gyanúsítható volt. A börtönök zsúfolásig megteltek. Egy ízben több mint kétszázezer embert tartottak fogva. Franciaország a szembenálló tömegek hatalmas csataterévé vált. És hogy még nagyobb legyen a nyomorúság, a nemzet hosszú és kétségbeejtő háborúba bonyolódott Európa nagyhatalmaival. "Az ország a csőd szélén állt. A csapatok hangoskodva követelték zsoldjuk ki nem fizetett hátralékát. A párizsiak éheztek, a tartományokat banditák tarolták le, és az anarchiában és féktelenségben majdnem megsemmisült a civilizáció. "

A nép túlságosan jól megtanulta a kegyetlenségnek és a kínzásnak azt a leckéjét, amelyet Róma oly nagy igyekezettel tanított. És eljött a megtorlás napja. Most azonban nem Jézus követőit vetették börtönbe és hurcolták máglyára. Őket már régen elpusztították vagy száműzték. A könyörtelen Róma most érezte azoknak a szörnyű hatalmát, akiket ő tanított meg a véres cselekedetekben gyönyörködni. "Az üldözés, amelyet Franciaország papsága oly hosszú időn át folytatott, most nagy súllyal ütött vissza. "

Minden úgy történt, ahogyan Sátán akarta. Az volt a célja a századok hosszú során át, hogy megtévessze az embereket. Következetesen arra törekszik, hogy bajt, fájdalmat és szenvedést okozzon; Isten keze munkáját eltorzítsa és beszennyezze; a jóságos és szerető Isten tervét elrontsa. Majd mesterkedéseivel elvakítja az embert, és ráveszi arra, hogy azért, amit ő csinált, Istent hibáztassa, mintha a szenvedést a Teremtő akarta volna. Amikor pedig az ördögi lelkülettől eldurvult emberek megszabadulnak fogságából, túlzásokra és kegyetlenségre ösztönzi őket.

Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik, Sátán csupán más álarc alá rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el, mint azelőtt. Amikor az emberek felismerték Róma félrevezető szándékát, és Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten törvényének áthágására, el akarta hitetni velük, hogy minden vallás csalás, a Biblia pedig mese.

" Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habja. " "Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!" "Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől" (Ésa 48:18. 22; Péld 1:33). Csak az az ember lehet igazán szabad, aki megtartja Isten törvényét.

A hitetlenek és a hitszegők ellenzik és kifogásolják Isten törvényét; de befolyásuk világossá teszi, hogy az ember jóléte az Isten törvényének való engedelmesség függvénye. Aki nem akarja megtanulni a leckét Isten könyvéből, annak meg kell tanulnia a népek történelméből.

Amikor Sátán a katolikus egyház által letérítette az embereket az engedelmesség útjáról, munkáját olyan jól álcázta, hogy a következményként jelentkező erkölcsi bukás és szenvedés nem a törvényszegés következménynek látszott. Isten Lelke olyan mértékben ellensúlyozta Sátán befolyását, hogy szándékai nem valósulhattak meg teljesen. Az emberek nem vezették vissza az okból az okozatot, és nem ismerték fel szenvedéseik forrását.

A forradalom idején a Nemzeti Tanács hivatalosan érvénytelennek nyilvánította Isten törvényét. A forradalmat követő zavargások mindenki előtt leleplezték, hogy mi volt az az ok, amely kiváltotta ezt az okozatot.
Igaz az, amit bölcs Salamon mondott: "Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolguk, akik az Ő orcáját félik; a hitetlennek pedig nem lesz jó dolga" (Péld 11:5; Préd 8:12-13). "Gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. " "Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsukból megelégednek" (Péld 1:29.31).

Isten hűséges tanúbizonyságainak, akiket "a mélységből feljövő" istenkáromló hatalom megölt, nem kellett sokáig csendben maradniuk. "Három és fél nap múlva életnek lelke adaték Istentől őbeléjük, és lábaikra állának: és nagy félelem esék azokra, akik őket nézik vala" (Jel 11:11). 1793-ban a Francia Nemzetgyűlés elfogadta azokat a rendeleteket, amelyek eltörölték a keresztény vallást, és elvették a Bibliát. Ugyanez a testület három és fél évvel később elfogadta azt a határozatot, amely érvénytelenítette ezeket a rendeleteket, azaz engedélyezte a Szentírást. A világ megdöbbent azoknak a súlyos bűncselekményeknek a láttán, amelyek a szent kinyilatkoztatások elvetésének következményei voltak. Az emberek felismerték az Istenbe és Igéjébe - az erény és erkölcsösség alapjába - vetett hit szükségességét. Így szól az Úr: "Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen!" (Ésa 37:23). "Azért imé, megismertetem velük ezúttal, megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem" (Jer 16:21).

Mai Bibliai szakasz: Jób 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Elifáz úgy gondolja, hogy a megélt események közvetlen kapcsolatban vannak az egyén életével. Ezért Elifáz szerint Jób problémája önmaga. Ki mint vet, úgy arat – ez a lényege érvelésének. Jóbnak nem kell a természetfelettihez folyamodnia segítségért (1. vers), mert az ostoba és tisztességtelen dolog (2. vers). Az ostobák birtoka elpusztul, a háborúban meghalnak, és az aratását kifosztják.

A földnek nem áll hatalmában gonoszságot előidézni. A 7. versben Elifáz gondokat hozó majd ismét felfelé távozó angyalokról beszél. Ezért az embernek Istent kell keresnie (8. vers), aki kizárólagos Isten (11-12. vers), és úgy tesz, ahogy kedve szerint való, beleértve a teremtményeit ért károkat, ezáltal puszta játékszerekké alacsonyítva őket. Ha éppen össze akarná törni a játékszereit, ki tudná megakadályozni? Isten korlátlan hatalmának ezen nézete nem biblikus, és hiányzik belőle az Ő szeretetének kinyilatkoztatása.

Elifáz szerint Isten véletlenszerűen választja ki az alant lévőket és a gyászolókat (11. vers). Ő aktívan megakadályozza az emberek próbálkozásait, meggátolja őket a dolgok helyrehozatalában (12. vers), és a bölcsesség és tervek odavesznek (13. vers). Ha Isten közbelép, ők nappal is sötétben botorkálnak (14. vers). Isten maga dönti el, hogy megmenti-e a szükségben lévőket és elesetteket (15. vers). A szegényeknek viszont van reménysége (16. vers). Tehát minden, ami velünk történik, Isten nevelése, és nem elvetendő (17. vers).

Elifáz úgy vélte, hogy Isten fájdalmat mér az emberre, amennyiben Ő azt szükségesnek látja, majd később meggyógyít, ha úgy gondolja (18 vers). Még ha egy vagy hét baj is lenne, Ő képes megvédeni a gonosztól (19. vers). Éhség és háború idején Ő őrzi meg az embert a haláltól (20. vers). Megvédi az embert a pletykáktól, és semmitől sem kell félnie (21. vers). Nevethetünk a pusztításon és nem kell félnünk a vadállatoktól (22. vers). Ennek alapja az e világbeli „Isten békéje” megközelítésünk (23. vers). Ezzel az útmutatással az egyént béke veszi körül, és a Menny nyitva áll előtte.

Elifáz nem érti a dolgokat teljes egészében – hiányzik belőle a biblikus látásmód. Egyrészről az önfeláldozás filozófia gondolata, másrészről pedig az „együnk-igyünk, mert holnap úgyis meghalunk”-elv a különbség Elifáz és Jób nézete közt.

Drága Istenünk, Hozzád jövünk minden igényünkkel, nem azért, mert itt a Földön szeretnénk magunknak Mennyet teremteni, hanem mert Beléd helyezzük a bizalmunkat, hogy Te fogod azt nekünk elkészíteni végül. Szeretnénk a jelenben élni, a bennünk lévő, jövőre vonatkozó reménységgel! Ámen.

Koot van Wyk

229. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  15. fejezetéhez (december 22-28.).

A föld történelmének egyik legsötétebb foltja volt a francia forradalom, az a felbolydulás, amely az amerikaiaknak ajándékozta a becses Szabadság-szobrukat. De mi vezetett ehhez a forradalomhoz? És miért kap ez a vérfürdő egy fejezetet abban a könyvben, amelynek oldalait jellemzően a nagy reformátorok történetének elmesélésének szentelték?

A válasz egyszerű. A francia forradalom megmutatta a római katolicizmus végeredményét. Tudjátok, Franciaország, vagyis a frankok voltak az elsők a proto-európai törzsek közül, akik felkarolták az államegyházi rendszert. És Franciaország volt az első nemzet, amely keresztes hadjáratot folytatott a saját, békés polgárai ellen. És Franciaország minden évben elküldte az inkvizíciót a különböző városaiba. Röviden, az egyháznak megvoltak a módszerei Franciaországban. Képes volt meggyilkolni vagy száműzni azokat, akik más nézeteket vallottak, vagy akár elszakadtak. (Még az amerikai egyesült államokbeli Észak- és Dél-Karolinát is eleinte a Franciaországból száműzött, hithű emberekkel töltötték fel.)

És azt kérdezheted, mi lehetett az eredménye 1290 évnyi, csaknem korlátlan pápai felsőbbségnek Franciaországban? Vajon békés és szorgalommal teli katolikus intézmények jöttek létre, amelyek pompás előrelépéseket hoztak a művészetekben és a tudományokban? Vajon hervadhatatlan hűség alakult ki az egyház felé? Nem, hanem ateista lázadásba torkollott. A katolicizmus, mint egyházállami rendszer, ha engedik, hogy kiteljesedjen, végül önmegsemmisüléssel végződik.

És ezért van, hogy a francia forradalom fontos azok számára, akik ma élnek. Olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeknek válaszokra van szüksége. Láthatjuk, hogy a dolgok merrefelé haladnak, és kiszállhatunk abból a járműből, amin a sikeres és népszerű mozgalmat követők utaznak.

Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: