2019. december 2., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 2 - HÉTFŐ - Nehémiás 3


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1601. nap

Ezek a lelkek olyan örömmel üdvözölték a menny üzenetét, mint a szomjúságtól haldokló vándorok az élő vízforrást. A munkások a mezőn, a kézművesek a műhelyben a Biblia drága igazságainak megbeszélésével derűt vittek napi munkájukba. Esténként nem a borkimérésekbe mentek, hanem egymáshoz, hogy Isten Igéjét olvassák, imádkozzanak és Istent dicsőítsék. Csakhamar nagy változás mutatkozott ezekben a közösségekben. Bár a legalsóbb néposztályba tartoztak, a tanulatlan és keményen dolgozó parasztok közé, az isteni kegyelem megújító, megjobbító hatalma látható volt életükben. Alázatuk, szeretetük, szent életük tanúsította, hogy mit tehet az evangélium azokban, akik őszintén befogadják.

Messzire sugározta fényét az a világosság, amely Meaux-ban gyúlt fel. Nap mint nap szaporodott a megtértek száma. A király, aki megvetette a szerzetesek szűklátókörűségét, egy ideig határt szabott a papság dühének, de a pápai vezetők végül diadalmaskodtak. Már állt is a máglya. Meaux püspöke, akinek választani kellett a máglya és hite megtagadása között, a könnyebb utat választotta. A nyáj azonban vezére bukása ellenére is rendületlen maradt. Sokan a lángok között tettek bizonyságot az igazságról. Ezek az egyszerű keresztények a máglyánál tanúsított bátorságukkal és állhatatosságukkal ezreknek prédikáltak; azoknak, akik a nyugalmas napokban nem hallgatták meg bizonyságtevésüket.

Nem csak az egyszerű és szegény emberek mertek szenvedés és gúny közepette bizonyságot tenni Krisztusról. A kastélyok és paloták nagyúri csarnokaiban is voltak nemes lelkek, akik az igazságot többre értékelték a gazdagságnál és rangnál, sőt még az életüknél is. A nemesi vért alatt emelkedettebb és állhatatosabb lelkület rejtőzött, mint a püspöki talár és süveg alatt. Louis de Berquin nemesi születésű ember volt, bátor figyelmes, tanulásra kész, jó modorú, feddhetetlen erkölcsű lovag. "A pápai határozatok buzgó követője volt, a misék és a szentbeszédek hű hallgatója... Érdemeit a lutherizmus elleni páratlan gyűlöletével koronázta. " De mint oly sokan mások, gondviselésszerűen ő is találkozott a Bibliával, és csodálkozva "nem Róma, hanem Luther tanait találta meg benne". Ettől kezdve teljesen az evangélium ügyének szentelte magát.

"Franciaország nemesei közül a legműveltebb" Berquin volt. Lángesze, szónoki képessége, fékezhetetlen bátorsága, hősies buzgósága és az udvarnál való befolyása miatt - mert a király egyik kedvence volt - sokan hazája majdani reformátorát látták benne. Beza ezt mondta: "Berquin második Luther lett volna, ha I. Ferencben második választófejedelemre talál. " "Rosszabb, mint Luther" - kiáltották a katolikusok. Franciaország katolikusai valóban jobban féltek tőle. Eretnekként börtönbe vetették, de a király szabadon bocsátotta. A harc évekig tartott. I. Ferenc, aki Róma és a reformáció között ingadozott, hol eltűrte, hol pedig korlátozta a szerzetesek szenvedélyes buzgóságát. Berquint a pápai hatóságok háromszor vetették börtönbe, de a lángelméjét és nemes jellemét csodáló király, aki nem volt hajlandó feláldozni a papok gyűlöletének, kiszabadította.

Berquint többször figyelmeztették a veszélyre, amely Franciaországban fenyegeti, és arra buzdították, hogy kövesse azokat, akik önkéntes száműzetésben kerestek oltalmat. A félős és megalkuvó Erasmus, akinek ragyogó műveltségéhez nem társult az az erkölcsi nagyság, amely az életet és dicsőséget alárendeli az igazságnak, ezt írta Berquinnek: "Kérd magad követnek valamelyik idegen országba! Menj, és utazd be Németországot! Ismered Bedát, és tudod, hogy milyen: ezerfejű szörnyeteg, aki mérgét mindenfelé fröcsköli. A te ellenségeidet légiónak hívják. Még ha ügyed jobb is lenne, mint Jézus Krisztusé, addig ki nem engednek a kezükből, amíg nyomorultul el nem pusztítanak. Ne bízz túlságosan a király védelmében! Bármi történjék is, ne hozz rám bajt a teológusok tanszékén."

A veszély sűrűsödésével azonban Berquin szilárdsága egyre nőtt. Ahelyett, hogy elfogadta volna Erasmus számító és megalkuvó tanácsát, még bátrabb lépésekre határozta el magát. Nemcsak az igazságot védelmezte, hanem a tévelygést is leleplezte. Az eretnekség vádját, amellyel Róma barátai meg akarták bélyegezni, visszafordította rájuk. Legaktívabb és legelkeseredettebb ellenfelei a város és a nemzet egyik legnagyobb egyházi tekintélyének, a nagy párizsi egyetem teológiai tanszékének tudós doktorai és szerzetesei voltak. E doktorok írásaiból Berquin tizenkét állítást emelt ki, amelyeket nyilvánosan "bibliaellenes"-nek és "eretnek"-nek nevezett, és kérte a királyt, hogy vállalja a bíró szerepét a vitában.

A király, aki örült, hogy alkalma nyílik megalázni a gőgös szerzeteseket, készséggel összemérte a két szembenálló fél erejét és eszességét. Arra szólította fel a katolikusokat, hogy védjék meg ügyüket a Bibliából. A katolikusok jól tudták, hogy e fegyvert aligha tudják használni. Bebörtönzés, kínvallatás és a máglya olyan fegyverek voltak, amelyekhez jobban értettek. Most fordult a kocka, és már abban a veremben látták magukat, amelybe Berquint szerették volna taszítani. Rémülten kerestek valamilyen kibúvót.

"Éppen ebben az időben történt, hogy az egyik utcasarkon álló Szűz Mária szobrot valaki megcsonkította. " Volt nagy izgalom a városban! Tömegek sajnálkozva és felháborodva özönlöttek a tetthelyre. A király is mélyen megrendült. A szerzeteseknek pedig éppen jól jött ez a dolog. Siettek is kihasználni. "Ez Berquin tanításainak gyümölcse - kiabálták. - Ez a lutheránus összeesküvés mindent romba dönt: vallást, törvényeket, még a trónt is. "

Berquint ismét letartóztatták. A király nem volt Párizsban, és a szerzetesek azt csinálhatták, amit akartak. A reformátor felett törvényt ültek, és halálra ítélték. Még aznap végrehajtották az ítéletet, nehogy Ferenc közbelépjen, és megmentse. Berquint délben kivezették a kivégzés helyére. Hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen az eseménynek. Sokan megdöbbentek és nyugtalankodni kezdtek, amikor látták, hogy az áldozat Franciaország legjobb és legkiválóbb nemesi családjából való. Csodálkozás, felháborodás, megvetés és keserű gyűlölet árnyékolta be a kavargó tömeg arcát. Csak egy arcra nem borult árnyék. A mártír gondolatai a kavargástól messze távol jártak. Csak arra gondolt, hogy Ura jelen van.

A rozzant taliga, amelyen vitték, üldözőinek fenyegető tekintete, a reá váró rettenetes halál - mindez nem érdekelte. Ő, aki halott volt, de él, és élni fog örökké, akinél a halál és pokol kulcsa van, mellette volt. Berquin arcán a menny fénye és békéje ragyogott. Szépen volt öltözve: "bársonyköpeny, szaténból és damasztból készült zeke és aranyszínű térdnadrág" volt rajta." Hitéről készült bizonyságot tenni a Királyok Királya és a tanúskodó világegyetem előtt. A gyász semmilyen jele sem árnyékolta be örömét.

Amint a menet lassan haladt a zsúfolt utcákon, az emberek csodálkozva látták Berquin tekintetén és viselkedésén a felhőtlen békét és örömöt. "Úgy néz ki - mondták -, mint aki templomban ül, és szent dolgokon elmélkedik. "

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Nagyobb erő van abban, ha másokat is mozgósítunk Isten akaratának véghezvitelére, mint abban, ha egymagunk dolgozunk. Nehémiás mozgósította a többieket, hogy segítsenek neki Isten tervének megvalósításában.

Eliásib, a főpap fölépítette a Juh-kaput, Hasszenáa fiai a Hal-kaput építették, Jójada, Pászéah fia és Messullám, Beszódia fia javítgatták az óváros kapuját, és a lista így folytatódik.  A sok, Isten ügyében elkötelezett munkással igen komoly haladást értek el.

Mindvégig Isten támaszt vezetőket és Ő ad éleslátást nekik. Ezeknek a vezetőknek azonban másokat is alkalmazniuk kell Isten akaratának véghezvitelében. Mózes kijelölt másokat, hogy segítsenek neki, így tett Jézus is kiképezve tizenkét tanítványát, hogy vele dolgozzanak.

Érdekes megjegyezni, hogy éppen Nehémiás volt az egyetlen elhivatott Jeruzsálem falainak újjáépítési munkájának megkezdésére, aki csak akkor érkezett a városba, míg azok, akik ott laktak, nem kezdeményezték azt. Sokszor a kívülállók tisztábban látják a szükséges teendőket. Akik benne vannak egy bizonyos helyzetben, már hozzászokhattak, és nagyon keveset, vagy semmit sem tesznek ellene.

Atyánk, kérünk, adj nekünk egységes szívet, hogy munkaközösségben szolgálhassunk Téged!

Pardon Mwansa

226. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  12. fejezetéhez (december 1-7.).

Európa valamennyi országának megvolt a saját reformációs mozgalma. Franciaországnak is, habár mindössze csekély mértékű együttműködése volt más országok, mint pl. Németország, reformmozgalmainak vezetőivel.

És annak ellenére, hogy ez a két mozgalom egymástól teljesen független volt, a Szentírásban ugyanazt a fényt találták, és ugyanazt a fényt vitték el az embereknek. Isten úgy akarta, hogy az emberek egyidejűleg lássák a fényt, ahogy kezd kivilágosodni Európa valamennyi részén. Így aztán mindenki láthatta, hogy a hatalmas mozgalom felülről jött, Istentől.

Malajziai missziós hallgatóként rendkívül lenyűgözött Kálvin János élete. Szellemi emberként neki volt elég bölcsessége, hogy az idősebb teológusok hibáit kijavítsa. Azonban ahelyett, hogy csupán teológiai vitákat folytatott volna velük, alázatos, házról házra járó munkát is végzett. Kereste azokat, akik érezték az igazság szükségét. És talált is ilyen személyeket.

Nagy meglepetésemre, nem az volt a legnagyobb dolog, amit Kálvin tett az evangélium előmozdítására, hogy vitákba bonyolódott azokkal, akik úgy gondolták, hogy már birtokolják az igazságot! Hanem az, hogy a keresőkkel az otthonaikban találkozott.

„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jakab 1:27)


Timothy Chin
a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója
Malajzia
Fordította Gősi Csaba

3 megjegyzés: