Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 13. fejezet 1611. nap
Az üldözők dühe olyan nagy volt, akárcsak a mártírok hite.
Nemcsak férfiak, hanem törékeny asszonyok és fiatal lányok is rendíthetetlen
bátorságról tettek bizonyságot. "Feleségek a férjük máglyája mellé álltak,
s miközben azok tűzhalált szenvedtek, vigasztaló szavakat mondtak nekik, vagy
zsoltárokat énekeltek, hogy bátorítsák őket. " "Fiatal nők feküdtek
élve a sírba, mintha csak éjszakai nyugovóra térnének, vagy indultak a
vesztőhelyre a legszebb ruhájukban, mintha menyegzőjükre mennének. "
Miként abban az időben, amikor a pogányság meg akarta
semmisíteni az evangéliumot, a keresztények vére most is magvetés volt. Az
üldözés növelte az igazság tanúinak számát. A nép tántoríthatatlan
elszántságától feldühödött császár évről évre kegyetlenebb volt, de hiába. A
nemes lelkű Orániai Vilmos uralkodása alatt a forradalom végül azt
eredményezte, hogy Hollandia népe szabadon imádhatta Istent.
Piedmont hegyei között, Franciaország alföldjein és
Hollandia partvidékén az evangélium előrehaladásának útját követőinek vére
jelezte. Az északi országokban azonban békés fogadtatásra talált az evangélium.
Skandináviába a Wittenbergből hazatérő diákok vitték a reformált vallást.
Luther írásainak kiadása nyomán a világosság tovább terjedt. Észak egyszerű,
edzett népe elfordult Róma romlottságától, pompájától és babonáitól, és örömmel
fogadta a Biblia tisztaságát, egyszerűségét és életadó igazságait.
Tausen, "Dánia reformátora" parasztfiú volt. Már
korán bizonyságát adta éles eszének. Tanulni vágyott, de szülei körülményei ezt
nem tették lehetővé. Ezért kolostorba vonult. Tiszta életével, szorgalmával és
megbízhatóságával megnyerte a rendfőnök jóindulatát. A vizsgáztatáskor
kiderült, hogy olyan képességei vannak, amelyekkel egyszer majd jó szolgálatot
tehet az egyháznak. Lehetőséget kapott arra, hogy valamelyik német vagy holland
egyetemen tanuljon. Az ifjú diák maga választhatott e két ország egyetemei
között, egy kikötéssel, hogy Wittenbergbe nem mehet. Az egyház diákját nem
veszélyeztetheti az eretnekség mérge - mondták a szerzetesek.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Fontos
megjegyeznünk, hogy Jeruzsálem falainak felavatásakor a nép Istennek adott
dicsőséget mindazért, amit értük tett. Amikor a fal építése elkezdődött,
Nehémiás arról biztosította a népet, hogy „a mennynek
Istene, Ő ad jó szerencsét nékünk” (Neh 2:20).
Az ünnepség napjáról így ír a Biblia: „Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet” (Neh 12:43 – ERV-HU). Kezdettől fogva elismerték, hogy Isten segítségétől függnek, hasonlóképpen, a munka végeztével ünneplésükben is méltatták Istent jóságáért, hogy megörvendeztette őket. Isten művében nem úgy van, hogy Isten megteszi a maga részét, és mi külön a magunkét, hanem mindent, amit csak teszünk, a kezdet kezdetétől egészen végig, Őbenne, az Ő ereje által és az Ő dicsőségére tesszük. Az Ő szolgái vagyunk, és még azt követően is, hogy elvárásainak eleget tettünk, a dicsőség teljes egészében Őt illeti.
A jó
egyházi zene mindig különleges áldást jelent, amikor Isten népe azért gyűlik
össze, hogy dicsőítse Istent és magasztalja tetteit. A nép azoknak a hangszereknek
a kíséretével énekelt, amiket Dávid, az Isten embere írt elő (36. vers). Annak
idején Mirjam is vezette a népet éneklésben, amikor Isten megszabadította őket
Egyiptomból (2Móz 15:20, 21). A jó zene jót tesz a szívnek is.
Atyánk, Neked adunk dicsőséget mindenért!
Pardon Mwanza
227. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
13. fejezetéhez
(december 8-14.).
Amikor a reformációra gondolunk, könnyedén
eszünkbe jutnak a következő nevek: Luther, Melanchthon és Zwingli. Ritkán
hallunk azonban Menno Simonsról, Tausenről vagy a Petri fivérekről. Ezek az
emberek voltak a reformáció hősei rendre Hollandiában, Dániában, illetve
Svédországban. Luther és a reformáció hatással volt rájuk és formálta őket, ők
pedig elvitték az evangélium fényét a szülőföldjükre. A Hollandiában
bekövetkezett reakció a római oldalról egyike volt a bibliai hit valaha volt
legerőszakosabb üldözéseinek. Dániában és Svédországban azonban az evangélium
viszonylag békés fogadtatásban részesült. Svédország aztán a protestantizmus
erődítményévé is fejlődött. Ezen férfiak által az evangélium nagy győzelmet
arathatott északon.
Milyen készségekre volt feltétlenül szükség
ehhez? Először is, mindannyian olyan emberek voltak, akik az igazságot félelem
nélkül keresték, kerül, amibe kerül. Tanulmányozták a Bibliát, a reformátorok
írásait, sőt, még személyes képzésben is részesültek (Tausen és Petri). Azután
hazautaztak, és azt prédikálták, amit megtanultak. Nem a helyzetük volt az, ami
sikeressé tette őket, hanem az erőfeszítéseik.
Ezeket az egyszerű elveket bármelyikünk magáévá
teheti. Mi is kutathatjuk a Szentírást, akár egy rejtett kincset, és ki is
képeztethetjük magunkat arra, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal. Így
aztán megoszthatjuk a jó hírt másokkal,
bárhová is küld minket Isten. A reformáció idején az evangéliumnak nem volt
szüksége sajátos körülményekre vagy módszerekre, annál inkább viszont olyan emberekre,
akik hajlandóak teljes szívvel keresni az igazságot, és utána másoknak
továbbadni.
Ugyanilyen módon az evangélium ma is eljuthat a
föld minden sarkába. Az egyetlen kérdés, ami maradt, az az, hogy hajlandó
vagy-e megosztani?
Mario Arambasic
Momento Medien, München, Németország
Fordította Gősi Csaba
Ámen ✝️🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés