Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 15. fejezet 1625. nap
Isten félelméről azt mondták, hogy olyan messze van a
bölcsesség kezdetétől, hogy az már a butaság kezdete. Minden vallásos
szertartást betiltottak.
"És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtuk,
és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek
lakosait. " A hitetlen Franciaország elnémította Isten két
tanúbizonyságának feddő hangját. Az igazság beszéde holtan hevert az utcákon,
és azok, akik gyűlölték Isten törvényének korlátozásait és előírásait,
ujjongtak. Emberek nyíltan megtagadták a menny Királyát. Az egykori bűnösökhöz
hasonlóan kiáltották: "Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban
értelem?" (Zsolt 73:11).
Róma politikája teremtette meg azokat az állapotokat,
amelyek siettették Franciaország katasztrófáját. Írók, a forradalom eseményeire
utalva mondták, hogy ezekkel a szertelenségekkel a királyságot és az egyházat
kell megterhelni' Hogy igazán méltányosak legyünk, valójában az egyházat kell
megterhelni. A katolicizmus ellenszenvessé tette a reformációt az uralkodók
előtt. A trón ellenségének, viszálykeltő tényezőnek tüntette fel, amely
végzetesen befolyásolja a nemzet békéjét és harmóniáját. Róma szelleme
irányította azt a kegyetlenkedést és sanyargatást, amelyet a király indított
el.
A Bibliával együtt járt a szabadság szelleme. Ahol az
evangéliumot befogadták, ott az emberek felébredtek. Kezdték lerázni azokat a
béklyókat, amelyek a tudatlanság, a bűn és a babona rabszolgaságában tartották
őket. Emberként kezdtek gondolkozni és cselekedni. Az uralkodók látták ezt, és
féltették önkényuralmukat.
Róma sietett felszítani féltékenységüket és aggodalmukat. A
pápa 1525-ben ezt mondta Franciaország régensének: "Ez a téboly (a
protestantizmus) nemcsak a vallást fogja összezavarni és megsemmisíteni, hanem
az egész nemességet, minden méltóságot, törvényt, rendelkezést és rangot.
"g Néhány évvel később a pápai nuncius így figyelmeztette a királyt:
" Vigyázzon felséged, nehogy megtévesszék! A protestánsok fel fogják
forgatni a polgári rendet, csakúgy, mint a vallásit... A trón éppoly veszélyben
van, mint az oltár... Az új vallás bevezetése szükségszerűen új kormányzat
bevezetésével is jár." És a teológusok megpróbálták befolyásolni az
emberek előítéletét, amikor kijelentették, hogy a protestáns tanítás
"újszerű és ostoba dolgokra csábítja az embereket; megfosztja a királyt
alattvalóinak odaadó ragaszkodásától, és feldúlja mind az egyházat, mind az
államot". Így sikerült Rómának Franciaországot a reformáció ellen
csatasorba állítani. "A királyság fennmaradása, a nemesség megvédése és a
törvények fenntartása volt az, amiért az üldözés kardját Franciaországban
először kihúzták hüvelyéből. "
Az ország urai nem is sejtették, hogy milyen végzetes
következményei lesznek ennek a politikának. A Biblia tanításai plántálták volna
az emberek gondolatvilágába és szívébe a jogosságot, a mértékletességet, az
igazságot, a méltányosságot és a jóindulatot, amelyek a nemzet jólétének
sarokpillérei. "Az igazság felmagasztalja a nemzetet. " Ezáltal
"erősíttetik meg a királyi szék" (Péld 14:34; 16:12). "Lesz az
igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké"
(Ésa 32:17). Aki engedelmeskedik Isten törvényének, az igazán tiszteli és
betölti hazájának törvényeit is. Aki féli Istent, az tiszteletben tartja a
hatalmát igazságosan és jogszerűen gyakorló királyt is. Franciaország
betiltotta a Bibliát, és kiátkozta követőit. Elvhű és becsületes, jó eszű, jó
erkölcsű emberek, akiknek volt bátorságuk ahhoz, hogy megvallják
meggyőződésüket és hitüket; hogy szenvedjenek az igazságért, gályarabként
gürcöltek, elpusztultak a máglyán, vagy a börtöncellákban. És ez századokon át
tartott így. Ezrek és ezrek menekültek el, hogy védelmet találjanak; és ez a
reformáció megindulása után kétszázötven évig folyt.
"E hosszú időszak alatt alig volt olyan generáció
Franciaországban, amely ne látta volna az evangélium követőit az üldözők őrült
dühe elől menekülni. Az üldözöttek magukkal vitték tudásukat, iparukat és a
rendet - ezekben rendszerint kiváltképp elöljártak -, hogy gazdagítsák azokat
az országokat, amelyekben menedéket találtak. És amennyivel hozzájárultak más országok
fellendüléséhez, annyival tették szegényebbé a sajátjukat. Ha mindaz, ami így
kifolyt, Franciaországban marad, ha e háromszáz év alatt a száműzöttek
szaktudásukkal saját hazájuk talaját művelik, ha e háromszáz év alatt
ügyességükkel az ország iparát viszik előre, ha e háromszáz év alatt teremtő
lángeszük és elemző képességük az ország irodalmát gazdagítja és tudását
fejleszti, ha bölcsességüket tanácskozásaik irányításában használták volna, ha
bátorságuk a csatákban, jogi érzékük a törvényalkotásban, a Biblia vallása
pedig a nép értelmének erősítésében és lelkiismeretének formálásában
jelentkezett volna, milyen dicsőség övezné korunkban Franciaországot! Micsoda
nagyszerű, virágzó és boldog országgá - a nemzetek példaképévé - válhatott
volna!
Mai Bibliai szakasz: Jób
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben Jób
elkezd állapotán töprengeni. A tudósok szerint ezek a szakaszok „költői
beszélgetések” sátánnal, mintegy művészi bemutatás részeként. Amit azonban szem
elől tévesztenek, az az, hogy sátán keze átnyúlik a harmadik fejezetből a
negyedikbe, azzal, hogy megjelenik Elifáznak (Jób 4:1.). Sátán felhasználta Jób
barátait csapásainak súlyosbítására. Tehát ők csönden voltak, és most Jób
kezdett beszélni. A zsidó Talmud szerint a vigasztalók addig nem szólalhatnak
meg, amíg a gyászoló el nem kezdi a beszélgetést.
Tehát Jób a születése
napjával kezdi a panaszkodást. Ellentétpárokat használ: nappal és éjszaka (3.
vers), sötétség és fény (4. vers), felhő és koromsötétség (5. vers), nem megjelölt
nap (6. vers), ne legyen örvendezés (7. vers), legyen nyugtuk és átkozzák meg a
napot (8. vers), sötétedjenek el a csillagok és ne legyen hajnal (9. vers).
Mindezt az ő születése napja miatt. Azt kérte, hogy Isten ne törődjön az ő
születésével (4. vers).
Jób szeretné, ha valaki
megmondaná neki, hogy mi értelme van a létezésének, mi volt születése célja
(11-12. vers). Azt mondja, hogy ha születésekor meghalt volna, akkor igazi
szombati pihenésben lenne része (13. vers). A szombati pihenés másik jelentése
a 17. versben található, miszerint ott megszabadulnak a haragtól, a foglyok
megkönnyebbülnek, nem hallják a börtönőr hangját, a szolgák megszabadulnak
uraiktól (18-19. vers). A szombat, illetve a pihenés harmadik jelentése a 26.
versben található, vagyis megkönnyebbülés, nyugalom és szabadulás a
nyugtalanságtól.
A zsidó értelmezés
szerint Jóbnak a jószágai elvesztéséről szóló hírek miatt nem volt nyugalma, a
tűz hírét hallva nem volt békessége, a tevékről szóló hírek miatt nem volt
pihenése, és ünneplő gyermekei elvesztése miatt lett beteg. A zsidó értelmezés
nem helyes. Szeretteinek és javainak elvesztése mindenkinek nagyon nehéz. Jób
viszont azt mondja, hogy bárcsak soha meg sem született volna és ne kellett
volna a szombati béke és áldás nélkülözésétől szenvednie az életben.
Jób azon tanakodik,
hogy Isten miért nem előzte meg a gonoszt, bár Istent nem vádolja. Végül is mi
az élet célja, ha az egész világot elnyered, azután mindent elveszítesz? Miért
ad egy szerető Isten további életet a megkeseredett szívűeknek? (20. vers) Az
ősi görög színpadokat háromszintesre építették: a felső szint a mennyet, az
alsó az alvilágot, a középső pedig a mindennapi életet mutatta be. A
nézőközönségnek teljes képe volt, mert ők láthatták a fönt és az alul végbemenő
szellemi harcokat, amelyek hatással vannak a mindennapi életre.
Jób könyve azért
íródott, hogy bepillantást adjon nekünk a mindennapi élet feletti és alatti
szintekre is. Jób gyötrelmes szenvedése közepette nem tudott a mennyei lázadás
megkezdőjének cselszövéseiről. De mi, az
olvasók tisztában vagyunk vele, és jól látjuk az egészet.
Drága Istenünk! Napi
tragédiák és zűrzavar közepette élünk, melyek befolyásolnak minket. Köszönjük
neked Mózes történelmi leírását Jóbról, ami elmondja nekünk, hogyan kell a szenvedést
és a fájdalmakat életünkben kezeli. Ámen.
Koot van Wyk
229. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
15. fejezetéhez
(december 22-28.).
A föld történelmének egyik legsötétebb foltja
volt a francia forradalom, az a felbolydulás, amely az amerikaiaknak
ajándékozta a becses Szabadság-szobrukat. De mi vezetett ehhez a forradalomhoz?
És miért kap ez a vérfürdő egy fejezetet abban a könyvben, amelynek oldalait
jellemzően a nagy reformátorok történetének elmesélésének szentelték?
A válasz egyszerű. A francia forradalom
megmutatta a római katolicizmus végeredményét. Tudjátok, Franciaország, vagyis
a frankok voltak az elsők a proto-európai törzsek közül, akik felkarolták az
államegyházi rendszert. És Franciaország volt az első nemzet, amely keresztes
hadjáratot folytatott a saját, békés polgárai ellen. És Franciaország minden
évben elküldte az inkvizíciót a különböző városaiba. Röviden, az egyháznak
megvoltak a módszerei Franciaországban. Képes volt meggyilkolni vagy száműzni
azokat, akik más nézeteket vallottak, vagy akár elszakadtak. (Még az amerikai
egyesült államokbeli Észak- és Dél-Karolinát is eleinte a Franciaországból száműzött,
hithű emberekkel töltötték fel.)
És azt kérdezheted, mi lehetett az eredménye
1290 évnyi, csaknem korlátlan pápai felsőbbségnek Franciaországban? Vajon békés
és szorgalommal teli katolikus intézmények jöttek létre, amelyek pompás
előrelépéseket hoztak a művészetekben és a tudományokban? Vajon hervadhatatlan
hűség alakult ki az egyház felé? Nem, hanem ateista lázadásba torkollott. A
katolicizmus, mint egyházállami rendszer, ha engedik, hogy kiteljesedjen, végül
önmegsemmisüléssel végződik.
És ezért van, hogy a francia forradalom fontos
azok számára, akik ma élnek. Olyan kérdéseket válaszol meg, amelyeknek
válaszokra van szüksége. Láthatjuk, hogy a dolgok merrefelé haladnak, és
kiszállhatunk abból a járműből, amin a sikeres és népszerű mozgalmat követők
utaznak.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet,
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése