2019. december 18., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 18 - SZERDA - Eszter 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 14. fejezet 1618. nap

A hit általi megigazulás nagy jelentőségű tana, amelyet Luther oly világosan tanított, majdnem feledésbe ment, és a katolikusoknak az a dogmája foglalta el a helyét, amely szerint a jó cselekedetek üdvösségszerző voltában kell bízni. Whitefield és a két Wesley, akik az államegyház tagjai voltak, őszintén vágytak arra, hogy Isten tetszését elnyerjék. Azt tanulták, hogy ezt erényes élettel és a vallási előírások betartásával érhetik csak el. Wesley Károly egyszer súlyos beteg lett, és úgy érezte, meg fog halni. Ekkor valaki megkérdezte tőle, hogy mire alapozza az örök életbe vetett reményét. Wesley így válaszolt: "Legjobb igyekezetemmel szolgáltam Istent. " Úgy tűnt, hogy barátja, aki ezt a kérdést feltette, nincs egészen megelégedve a válasszal. Wesley ezt gondolta: "Hát erőfeszítésem nem elegendő alap a reményre? Megfosztana igyekezetemtől? Semmi másban nem bízhatok!" Ilyen sűrű sötétség borult arra az egyházra, amely elrejtette az engesztelést, megfosztotta Krisztust a dicsőségtől, és elfordította az emberek figyelmét üdvösségük egyedüli reményétől - a keresztre feszített Megváltó vérétől.

Wesley és társai felismerték, hogy az igaz vallás székhelye a szívben van. Látták, hogy Isten törvénye kiterjed a gondolatokra éppúgy, mint a szavakra és tettekre. Meggyőződtek arról, hogy a szív szentségére éppúgy szükség van, mint a helyes magatartásra, és buzgón új életet kezdtek. Nagy kitartással és imádkozó élettel igyekezték szívük bűneit legyőzni. Önmegtagadó, könyörületes, alázatos életet éltek, nagyon szigorúan és pontosan betartva minden olyan szabályt, ami véleményük szerint hozzásegítette őket az Isten tetszését kiérdemlő, hőn óhajtott szentséghez. De nem érték el azt a célt, amire törekedtek. Hiába próbáltak megszabadulni a bűn kárhoztatásától, és hiába igyekeztek megtörni a bűn hatalmát. Épp olyan küzdelem volt ez, mint amilyet Luther vívott erfurti cellájában. Ugyanazt kérdezték ők is, mint amit Luther: "Hogyan is lehet igaz a halandó ember Istennél?" (Jób 9:2).

Isten igazságának tüze, amely már majdnem kialudt a protestantizmus oltárain, újra fellobbant az ősi fáklyától, amelyet századokon át a cseh keresztények örökítettek tovább. A reformáció után a protestantizmust Csehországban Róma hordái eltaposták. Mindazok, akik síkra szálltak az igazság mellett, menekülni kényszerültek. Némelyek közülük Szászországban találtak menedéket, és ott megőrizték az ősi hitet. E keresztények leszármazottaitól jutott el a világosság Wesleyhez és társaihoz.

Wesley Jánost és Károlyt lelkésszé szentelésük után az egyház egy megbízatással Amerikába küldte. A hajó fedélzetén egy morva társaság is volt. Útközben nagy vihar tört ki. A halállal szembe kerülve Wesley János érezte, hogy szívéből hiányzik az Istennel való megbékélés bizonyossága. A németek viszont nyugodtak és bizakodók voltak. Wesleynek mindez idegen volt.

"Már régen észrevettem mélységes buzgóságukat. Alázatosságuk állandó bizonyságát adták azzal, hogy elvégezték a többi utas helyett azokat a szolgai munkákat, amelyekre egyetlen angol sem vállalkozna. Nem vártak és nem fogadtak el fizetséget, mondván, hogy az a szolgálat jót tett büszke szívüknek, és szeretett Megváltójuk többet cselekedett értük. Nap mint nap olyan szelídséget tanúsítottak, amelyen semmilyen bántás nem változtatott. Ha meglökték, megütötték vagy földre taszították őket, felkeltek és tovább mentek, de panasz nem hagyta el ajkukat. Mindennap próbára tették magukat, hogy megszabadultak-e a félelemtől, büszkeségtől, haragtól és bosszúállástól. Zsoltáréneklés közben, amellyel munkájukat kezdték, a hullám felcsapott a hajóra, darabokra szaggatta a fővitorlát, elborította a hajót, beömlött a fedélzetek közé. Mintha a hatalmas mélység máris elnyelte volna a hajót. Az angolok irtózatos sikoltozásba kezdtek. A németek nyugodtan tovább énekeltek. Egyiküket később megkérdeztem: , Nem féltetek?' Így válaszolt: Istennek hála, nem!' , Asszonyaitok és gyermekeitek sem féltek?' - kérdeztem. Szelíden válaszolt: 'Asszonyaink és gyermekeink nem félnek a haláltól.'"

Savannahba érkezve, Wesley egy rövid ideig a morva testvéreknél maradt. Keresztény magatartásuk mélyen hatott rá. Egyik istentiszteletükről, amely az anglikán egyház formalizmusának éles ellentéte volt, Wesley ezt írta: "Annak a mélységes egyszerűségnek és komolyságnak láttán szinte elfelejtettem az eltelt tizenhét évszázadot, és egy olyan gyülekezetbe képzeltem magam, amelyben nem volt sem formaság, sem pompa, hanem Pál, a sátorkészítő és Péter, a halász elnökölt, és a Lélek ereje megmutatkozott. "

Amikor Wesley visszatért Angliába, egy morva prédikátor tanítása nyomán jobban megértette a Biblia vallását. Meggyőződött arról, hogy saját cselekedetei alapján egyáltalán nem számíthat az üdvösségre. Teljesen rá kell magát bíznia Isten Bárányára, "aki elveszi a világ bűneit. " Londonban egy morva társaság összejövetelén felolvasták Luther egyik kijelentését, amely azt ecsetelte, hogy Isten Lelke milyen változást hoz létre a hivő szívében. Ezt hallva, Wesley szívében hit ébredt: "Különös melegséget éreztem a szívemben - mondta. - Éreztem, hogy Krisztustól várom az üdvösséget, egyedül Tőle. Biztos lettem abban, hogy elvette bűneimet, még az enyémet is, és megváltott engem a bűn és a halál törvényétől. "

Ezt megelőzően Wesley hosszú éveken át keményen és vigasztalanul küszködött. A szigorú önmegtagadás, a szégyen és megalázottság évei voltak ezek. De Wesley rendületlenül hű maradt egyetlen szándékához: kereste Istent. És most megtalálta. Ráébredt arra, hogy a kegyelem, amelynek elnyeréséért imával és böjttel, jótettekkel és lemondással küzdött, ajándék, "pénz nélkül és ingyen".

Amikor Krisztusba vetett hite megerősödött, egész lelkében égett a vágy, hogy mindenütt hirdesse Isten ingyen kegyelmének dicsőséges evangéliumát. "Az egész világot parókiámnak tartom - mondta -; bárhol vagyok is, illőnek, helyesnek és kötelességemnek érzem, hogy mindenkinek, aki kész meghallgatni, hirdessem a megváltás örömhírét. "

Mai Bibliai szakasz: Eszter 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az egész könyv fordulópontját egy álmatlan éjszaka hozta meg. A király nem tudott aludni, így megkérte egyik szolgáját, hogy olvasson fel neki a királyi történetek emlékkönyvéből. A szolga felolvasta azt a feljegyzést, ami akkor  íródott, amikor Márdokeus meghiúsította a király elleni merényletet, és a király hirtelen rádöbbent, hogy Márdokeus nem kapott jutalmat ura életének megmentéséért.

Kora reggel Hámán a királyi udvarban állt. Türelmetlenül várta, hogy a királlyal tanácskozhasson Márdokeus akasztásának időpontjáról. Ám kérését el sem mondhatta, és büszkesége miatt a király szavai alapján téves feltételezések születtek meg agyában. Ahasvérus király megkérdezte, hogy hogyan hálálhatná meg azt, hogy egy ember megmentette az életét. Hámán válasza rövid és tömör volt. Pontosan úgy tűnt, mintha már ezerszer elképzelte volna a jelenetet. Öltöztessék az illetőt a király köntösébe, ültessék lóra, és vonultassák végig a városon, hirdetve, hogy a király jutalmazta meg így. Hámán törekvésének leírása ijesztően hasonlít Lucifer büszke vágyódásához, hogy hasonlítson a Magasságoshoz.

A királynak tetszik a tanács, így hát utasítja Hámánt, hogy mindezt tegye meg Márdokeussal. A következő vers Hámánnal kezd, aki követi a király utasításait. A kezdeti reakciókról nem szól a feljegyezés, de könnyen elképzelhetjük, mi ment végbe Hámán lelkében: sokk, hitetlenkedés, majd később harag, és égető megalázottság.

Hámán hazasiet, fejét eltakarva. A felesége, annak ellenére, hogy nem volt hívő, ismerte Isten hatalmát. Egy kicsit késve ugyan, de összefoglalja, hogy ha Márdokeus zsidó, akkor Hámán nem győzhet felette. Miközben Hámán még mindig a megaláztatástól kínlódik, egy szolga érkezik, hogy elhívja Eszter második vacsorájára. Hámán napja nem éppen úgy alakult, ahogy eltervezte.

Ebben a fejezetben, ami a fordulópontot jelenti, Eszter nem kap szerepet. Ő csak készült a vacsorára. Viszont annak ellenére, hogy Isten személyét nem említi a fejezet, mégis Ő a központi szereplő. Nem csak véletlen egybeesés, hogy a király hall Márdokeus hősiességéről. Ez nem csupán egy jól megírt történet részlete. Isten neve talán nem kerül említésre Eszter könyvében, de soha nincs látószögön kívül. Az Ő terve és cselekedetei miatt íródott meg ez a könyv is, Ő a központi személy, és nem csak Eszter könyvének 6. fejezetében, de a mi életünkben is. Ha halljuk Őt, ha nem, Isten mindig szól hozzánk.

Jean Boonstra

228. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  14. fejezetéhez (december 15-21.).

Anglia korai éveiben csak a papok és az egyház emberei olvashatták Isten Igéjét. A legtöbb ember egyszerűen csak követte azt, amit az egyház mondott, hogy tenniük kell. Sajnálatos módon, a tanítóik az egyház érdekeihez alakították tanításaikat, nem pedig az Ige igazságának terjesztése céljához. Az egyházat akarták gyarapítani, és azt, hogy az egyház virágozzon. De hol gondoltak akkor a lelkekre?

Dicsőség legyen Istennek, amiért volt akkoriban olyasvalaki, aki áttörte a falakat, és elvitte az Igét az egyszerű emberekhez, mindenkihez! Ami pedig még inkább bámulatos, hogy Isten még az ellenséget is felhasználta ahhoz, hogy segítse az ügyet, amikor Durham püspöke Bibliákat vásárolt, hogy elégesse őket. A pénz, amit adott, a Biblia jobb minőségű nyomtatását tette lehetővé!

Attól az időtől fogva a mai napig Isten szavának terjesztése nehézségekkel jár. Isten azonban mindig velünk van, hogy segítséget nyújtson, amikor azon igyekszünk, hogy figyelmeztessük azokat, akik nem ismerik az igazságot. A keresztényi élet nem valami gyerekjáték. Ma is előfordul, hogy a munkásokat üldözik, nevetség tárgyává teszik, vagy akár meg is ölik.

Bár tudjuk, hogy az igazság terjesztése veszélyes, mégis terjesztjük. Az embereknek rendelkezniük kell a világossággal. Ellentmondást nem tűrően szükséges, hogy reményt adjunk mindenkinek. „Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.”

Lubelter Voy Bolodin
Sabah, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: