Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 36. fejezet 1434. nap
36.
Hitehagyás Galátziában
Mialatt Pál Korinthusban időzött, komoly okai voltak az
aggodalomra egyes, általa alapított gyülekezetekért. Hamis tanítók befolyása
következtében, akik a jeruzsálemi hívők közül kerültek ki, szakadások, tévtanok
és érzékiség gyorsan terjedt a galátziai hívők között. Ezek az álnok tanítók,
zsidó hagyományokat kevertek össze az evangélium igazságával. Mellőzték a
jeruzsálemi nagygyűlés határozatait; ráerőszakolták a pogányok közül
megtértekre a ceremoniális törvények betartását.
A helyzet válságos volt. A bűnök, amelyeket burjánzani
hagytak, gyors pusztítással fenyegették a galátziabeli gyülekezeteket.
Pált szíven találta és mélyen megrendítette ez a nyílt
hitehagyás, éppen azok részéről, akiket olyan hűségesen kioktatott az
evangélium alapelveire. Azonnal írt a félrevezetett hívőknek; felfedte a
tévtanokat, amelyeket elfogadtak és nagyon szigorúan megfeddte a hittől
eltérteket. Miután ilyen szavakkal üdvözölte a galátziabelieket: "Kegyelem
néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól" - a
következő éles feddést intézte hozzájuk:
"Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus
kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más;
de némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.
De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon
kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok." (Gal. 1, 3-8.) Pál a
Szentírással összhangban tanított és a Szentlélek rányomta pecsétjét munkájára;
ezért óva intette testvéreit bármilyen más tan elfogadásától, amely ellenkezett
az általa tanított igazságokkal.
Az apostol kérte a galátziai hívőket, hogy fontolják meg
keresztyéni életük első tapasztalatait. "Óh balgatag Galátziabeliek"
- kiáltott feléjük - "kicsoda igézett meg titeket, hogy ne
engedelmeskedjetek az igazságnak? Akiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy
íratott le, mintha ti közöttetek feszíttetett volna meg. Csak azt akarom
megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, avagy a hit
hallásaiból? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most
testben fejeznétek be. Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. Annakokáért,
aki a Lelket szolgálja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény
cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-é?"
Pál ily módon szállt perbe a galátziabeli hívőkkel, kiket
lelkiismeretük ítélőszéke elé állított és igyekezett bukásukat feltartóztatni.
Bízott Isten megmentő hatalmában; pellengérre állította a hitehagyó tanítók
tanait és igyekezett a volt hívőket meggyőzni arról, hogy milyen csúful
megtévesztették őket; de ha visszatérnek az evangéliumba vetett régebbi
hitükhöz, még megakadályozhatják Sátán terveit. Pál határozottan kitartott az
igazság, az életszentség és igazságosság mellett; erős hite és bizalma, amelyet
az általa hirdetett üzenetbe vetett, sokakat, kik hitükben meginogtak,
felsegített, hogy visszatérjenek Üdvözítőjükhöz.
Milyen nagy különbség van az apostol írásmodorában!
Figyeljük meg a korinthusi gyülekezettel szemben használt hangját, és
hasonlítsuk össze a galátziaiakkal szemben elfoglalt magatartásával! A
korinthusiakat finoman és gyöngéden feddte meg, míg ellenben a galataiakat
kíméletlenül megdorgálta. A korinthusiak a kísértésnek estek áldozatul.
Tanítóik, kik az igazság köpenye alatt finoman kieszelt ravasz tévtanokat
hirdettek, megzavarták és tévútra juttatták őket. Türelemre és elnézésre
szorultak tehát, míg kioktatta őket, hogy a hamisakat a valóditól
megkülönböztessék. Kemény ítéletek vagy meggondolatlan szavak teljesen aláásták
volna befolyását azoknál, akiken annyira szeretett volna segíteni.
Mai Bibliai szakasz: 1
Sámuel 11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet feljegyzi
Saul megkoronázása előtti, első bátor cselekedetét. A történet azután
játszódik, hogy a nép királlyá választotta őt.
Náhás, az ammoniták
királya Izráel ellen vonult, és körbevette Jábes-Gileád városát. A város vénei
felajánlották, hogy szövetséget kötnek Náhással, és szolgálni fogják őt, ha nem
pusztítja el a várost. Náhás csak egy feltétellel egyezett volna bele: ha
megengedik, hogy minden egyes férfinak a városból kivágathassa a jobb szemét. A
véneket sokkolta ez a feltétel, és megkérték, hogy adjon nekik hét nap
gondolkodási időt. Náhás beleegyezett, és így megnyílt a lehetőség a vének
előtt, hogy hírnököket küldjenek Saulhoz, hogy segítséget hozzon nekik.
Saul a mezőn dolgozott,
várva a koronázását. Amikor a hírnökök megtalálták, sírva fakadtak. Saul ekkor
megkérdezte őket, hogy miért sírnak. Ekkor elmondták, hogy Náhás, az ammoniták
királya körülvette a városukat, és hogy milyen követeléseket küldött nekik. Amikor
Saul ezt meghallotta, az Úrnak Lelke rászállott, és azonnal tettre késztette.
Levágta az ökröt, amivel dolgozott, felvágta darabokra, és elküldte ezeket
mindenhova Izráelbe ezzel üzenettel: „Aki
nem vonul Saul után…, annak ökreivel így cselekesznek” (7. vers).
Háromszázharmincezer ember válaszolt. Saul ezután az alábbi üzenetet
küldte a véneknek Jábes-Gileádba: „Holnap megérkezik a segítség!" Amikor a
város férfiai meghallották ezt, megörültek. A következő nap Saul fogta az
embereit, három részre osztotta őket, majd hajnalban megtámadták az
ammonitákat. Többségüket megölték, akik megmaradtak, azokat pedig szétszórták.
Mindezek után a nép azt
mondta Sámuelnek: „Ki az, aki nem akarja Izráelben, hogy Saul király legyen?
Hozzák ide, hogy megölhessük őket, mert az Úr megáldotta Sault és megmentette
Jábes-Gileád lakóit." Sámuel így válaszolt: „Ez nem a halál ideje. Ez annak
az ideje, hogy hálaáldozatot mutassunk be az Úrnak, utána pedig hivatalosan is
Izráel királyává tegyük Sault." A nép örvendezni kezdett ennek hallatán.
Saul szolgálatkészsége,
bátorsága, valamint vezetői képessége, amiről akkor tett bizonyságot, amikor
azt a hatalmas sereget vezette, mind-mind olyan tulajdonságok voltak, amelyeket
Izráel népe elvárt egy királytól, hogy összemérhessék magukat más népekkel.
Megtették tehát királlyá, és az emberi erőnek és képzettségnek tulajdonították
a jábes-gileádi győzelemet, elfeledvén azt, hogy Isten áldása nélkül összes
erőfeszítésük hiábavaló lett volna. Saul azonban bizonyítékát adta, hogy benne
változás történt, és ahelyett, hogy a tiszteletet magának tulajdonította volna,
Istennek adott dicsőséget; és ahelyett, hogy bosszút állt volna azokon, akik
nem szerették volna, hogy király legyen, inkább a szánalom és megbocsátás
lelkületét tükrözte. Ez megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy Isten kegyelme
lakozik az ember szívében. (Pátriárkák és
Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 572. oldal).
Ez a lecke
mindnyájunknak szól, de leginkább azoknak, akik vezetői pozícióban vannak.
Jack J. Blanco
202. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 36-37. fejezeteihez (június 16-22.).
A mai fiatalok,
különösen a fiatal lelkészek számára az egyik legnagyobb szükséglet, hogy
legyen példaképük. Pál apostol, a Krisztussal való drámai találkozó által a
keresztény egyház nagy ellenségéből olyan emberré formálódott át, akinek a
példáját biztonságos követni. Az ő életében egy olyan személyt látunk, akinek
fájt a szíve, amikor az egyháza veszélyben volt. Az élet nem a fizetési
csekkről szólt, hanem az igazságban meggyökerezett és megalapozott lelkekről,
akik megingathatatlanok Jézussal való kapcsolatukban. Az ő terhe, a cselekedeteinek
motivációja, a célja minden lépésben, amit tett, az volt, hogy a férfiak és
asszonyok szilárdan az Uruk kezébe kerüljenek, hogy semmilyen üldözés vagy
megtévesztés ne tudja kirázni őket onnan.
Tudván azt, hogy a
gyülekezeti szolgálat nem lehet olyan, hogy „egy méret illik mindenkire”, Pál a
különböző osztályba tartozó emberekkel mindig személyre szabottan bánt. Amikor
olyanokkal találkozott, akiket körmönfolt eretnekségek csaptak be szerfelett,
akkor Pál gyengéd türelemmel és tapintattal élt. Amikor arcátlan hamis
tanítókkal állt szemben, akiknek úgy tűnt, a küldetése, hogy darabokra
szaggassák a fiatal galáciai gyülekezetet, akkor merészen és keményen dorgált.
Honnan tudta, hogy hogyan és mikor milyen megközelítést alkalmazzon? Egyszerű!
Időt szánt az elmélkedésre, hogy Isten előtt szót emeljen a bölcsességért, és
hogy a Szentlélek erejével megteljen.
Vegyük fel mi is Pállal
együtt ezt a nagyszerű munkát, hogy ezzel felkészítsünk egy népet az Úrral való
békés találkozásra!
David Symons
a Hartland Főiskola
hallgatója
Rapidan, Virginia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés