Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 3. fejezet 1890. nap
AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS
3.
fejezet (4. rész) – A
természetben – Istennel
Szakadatlan munkálkodása és a rabbik ellenségeskedésével és hamis tanításaival szembeni küzdelme annyira kimerítette, hogy anyja és testvérei, sőt még a tanítványok is féltették életét. Ám amikor a fárasztó napot lezáró imádkozás órái után visszatért, látták milyen nyugodt és üde az arca, mintha egész lényét élet és erő járta volna át. Reggelenként, az Istennel egyedül töltött órák után, a menny világosságát hozta az embereknek.
Jézus így szólt első missziós útjukról visszatérő tanítványaihoz: "Jertek... és pihenjetek meg egy kevéssé". A tanítványok éppen evangélizációs szolgálatuk sikerén örvendeztek, amikor eljutott hozzájuk a hír, hogy Heródes megölte Keresztelő Jánost. Ez nagy fájdalmat és csalódást okozott nekik. Jézus tudta, hogy súlyos próbának tette ki hitüket azzal, hogy hagyta Keresztelő Jánost meghalni a börtönben. Szánó szeretettel nézte bánatos, könnyáztatta arcukat. Az ő szemében is könnyek voltak. Elcsukló hangon mondta: "Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé" (Mk 6:31).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 26
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2026&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2026&version=NT-HU
Ebben a fejezetben Ézsaiás a végidőről a mennyei Sion kórusára irányítja a figyelmet. A kórus arról énekel, milyennek látja az új Jeruzsálemet ahhoz képest, amilyennek a földi várost ismerték (1. vers). „Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt” (1. vers). Mivel Mózeshez és Énokhoz hasonlóan néhányan már a Mennyben vannak, ők fogják az alábbi éneket énekelni a feltámadottaknak, amikor Jézussal megérkeznek a Földről a felhőben: „Nyissátok fel a [jeruzsálemi] kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép” (2. vers). Ez a hűséges nép, mely feltámadt, és most érkezik „a hűség megőrzője” (2. vers).
Az igazak szívét megőrzi az Úr békességben a vég idején, még mielőtt felmennénk a Mennybe (3. vers). Még a szélsőséges körülmények között is bíznak az Úrban. A bizalom oka pedig nem más, mint az, hogy az Úr az örökkvaló kőszikla. Krisztus a kőszikla Dániel látomásában, melyben összetörte a királyságokat és betöltötte az egész földet. Ez fog történni Jézus második eljövetelekor, mikor Krisztus a porba dönti a királyságokat (5. vers). A korábban elhagyott igazak pedig lábukkal tiporják őket (6. vers).
Az egyenes lelkűek az igaz ösvényen mennek (7. vers). Isten ítéleteinek ösvényére vártak (8. vers) és egyedül Isten neve és élménye volt lelkük vágya (8. vers). Ézsaiás is ebbe a csoportba számolja magát, mely a mennyei Sion felé tart. Elmondja, hogy éjjelente a lelke Isten után vágyik, és a belsője szorgalmasan kereste Istent (9. vers). Mivel Isten ítélete elérkezik a földre, azok akik a földön laknak, megismerik az igazságot (9. vers). Ezzel ellentétben, amit az igaz megtanul Istennek az emberekért való munkálkodásáról, a bűnös nem érti meg, és nem látja az Úr dicsőségét (10. vers). Ez a lelki vakság!
Ézsaiás azt mondja, hogy a bűnös is látni fog, de megszégyenül (11. vers). Belső átalakulás kell, különben a végrehajtó ítélet idején végül elégnek. Ézsaiás mindezt látta a látomásban és honvágy ébredt benne a Menny iránt. Szeretett volna ott lenni, és mondani: „Te adsz nékünk békességet” (12. vers). Ézsaiás letérdel és így imádkozik: „urak parancsoltak nékünk kívüled” majd hozzáteszi: „de általad dicsőítjük neved” (13. vers). Rámutat végül a halálra: „A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl" mivel Isten büntette meg őket” (14. vers). Ézsaiást annyira betöltötte Isten ereje, hogy térden állva könyörög a népéért.
„Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait” (15. vers). Ez azt is jelentheti, hogy az új föld nagyobb lesz. De azt biztosan tudjuk, hogy a második eljövetel előtt a hűségesek bajban lesznek (16. vers). A szorongás ideje hasonló ahhoz, amikor egy nő vajúdik, tehát a korábbi kilenc hónap azt jelenti, hogy a vész ideje talán 9 hónapig fog tartani? (17. vers). De ezen idő alatt nem lesz szülés (18. vers).
Miközben Ézsaiás biztos a végső halálban (14. vers), legalább annyira biztos a feltámadásban is. "Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek" (19. vers). Az egész világra kiterjedő gond idején Ézsaiás a megmaradtaknak azt tanácsolja, hogy rejtőzzenek el egy időre (talán hasonlóan ahhoz amit Ellen White is tanácsol, hogy hagyjuk el a városokat és menjünk vidékre) (20. vers). Biztos, hogy a vész idejét látta Ézsaiás, mivel ezt mondta: "Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!" (21. vers).
A Második eljövetel lesz a feltámadás ideje, mert akik meghaltak, újra életre kelnek és akik megölettek és elrejtettek, feltámadnak. A föld nem fog több titkot rejteni.
Szerető Istenünk! Megint itt térdelünk előtted. A szeretteinkért és a népünkért imádkozunk. Ments meg minket a Te eljövendő országod számára! Ámen.
Koot van Wyk
267. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 3. fejezetéhez (szeptember 13-19.).
Sosem sikerült legyőzzem az új helyektől való irracionális félelmemet. Néhány évvel ezelőtt, amikor a posztgraduális képzést kezdtem, újfent kikészített idegileg az első nap gondolata. Már azelőtt felébredtem, hogy az ébresztőórám csörgött volna. Elindultam, mint a dalban: „a kertben egyedül”. Dicsőítettem Istent, és megkértem a Szentlélek Istent, hogy adjon higgadtságot. Elöntött a túláradó béke, amint a kedvenc énekem sorait énekeltem: „Ő azt mondja nekem, nem vagyok egyedül…”
A csüggedtség az első kórházi napommal kapcsolatosan nem tartott sokáig. Azon a napon a Vizsgáló Bizottság éppen a műtőt ellenőrizte. Bejelentés nélkül érkeztek. Mivel mindenki maszkot visel a műtőben, engem véletlenül összetévesztettek, és a Vizsgáló Bizottság tagjának hittek. Az ebéd alatt a személyzet megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beléptem az ebédlőbe. Épp azt vitatták meg, hogy az idei ellenőr mennyire nyugodt volt. Bár a maszkja fent volt, tudták, hogy mosolyog alatta. Én elmondtam nekik, hogy rám is mély benyomást tett a barátságosság a műtőben.
Ha Istennel kezdjük a napot, az áldást jelent annak is, aki ad, és annak is, aki kap. A biztató mosoly a maszkkal fedett arcon keresztül is látszani fog, még ezekben a furcsa időkben is, amikor maszkot kell viseljünk. A magányosak és a félők így fognak esedezni: „Doktor úr, nővér, amikor kimegy és elmegy a szobaablakom előtt, kérem, láthatnám a teljes mosolyát maszk nélkül?
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlés