Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 4. fejezet 1898. nap
AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS
4. fejezet (5. rész) – A hit érintése
"Megtisztíthatsz engem!"
A Keleten ismert összes betegség közül a lepra volt a legfélelmetesebb. E gyógyíthatatlan, ragályos betegség és az áldozatain látható iszonyatos hatás a legbátrabbakat is félelemmel töltötte el. A zsidók azt tartották, hogy ez a betegség Isten büntetése, és ezért "csapásnak", "Isten ujjának" nevezték. Mélyen gyökerezőnek, kiirthatatlannak, halálosnak, a bűn szimbólumának tekintették.
A ceremoniális törvény a leprást tisztátalannak tartotta.
Amit csak érintett, tisztátalan lett. Lehelete megfertőzte a levegőt. A leprást
kizárták az emberi
településekről, mintha már meghalt volna. A lepragyanúsnak meg kellett mutatnia magát a papoknak. Az ő feladatuk volt őt megvizsgálni és ügyében dönteni. Leprásnak nyilvánítása esetén elkülönítették családjától, elszakították Izrael gyülekezetétől, és csak a hozzá hasonló szerencsétlenekkel érintkezhetett. Királyokkal és főemberekkel sem tettek kivételt. E rettenetes betegségtől megtámadott uralkodónak meg kellett válnia a királyi pálcától és a társadalomtól.
A leprásnak barátaitól és rokonaitól elszakítva kellett hordoznia betegsége átkát. Köteles volt közhírré tenni saját nyomorúságát, ruháját megszaggatni, és figyelmeztető jelt adni, hogy mindenki elmenekülhessen fertőző közelségéből! A magányos száműzött gyászos "tisztátalan! tisztátalan!" kiáltása olyan jeladás volt, amelyet félelemmel és borzadállyal hallgattak az emberek.
Azon a vidéken, ahol Jézus munkálkodott, sok ilyen nyomorult volt; és amikor szolgálatának híre eljutott hozzájuk, egyikük szívében ébredezni kezdett a hit: Ha elmehetne Jézushoz, talán meggyógyulna. De hogyan találhatja meg Jézust? Akit örökös elszigeteltségre ítéltek, miként lépjen a Gyógyító elé? És vajon meggyógyítja-e Krisztus? Nem átkozza-e meg, ahogy a farizeusok, sőt még az orvosok is tették? Nem fogja-e arra inteni, hogy tűnjék el az emberi településekről?
A leprásnak minden eszébe jutott, amit Jézusról hallott. Jézus senkit sem küldött el, aki segítségért fordult hozzá. Ez a nyomorult ember elhatározta, hogy megkeresi a Megváltót. A városokba ugyan nem mehet be, de talán elé kerülhetne valamilyen hegyi ösvényen, vagy rátalálhat, amikor a városon kívül tanít! Sok az akadály, de ez egyedüli reménye.
A leprás - távol állva - elkap néhány szót a Megváltó ajkáról. Látja, amint kezét a betegekre helyezi. Látja a sántákat, bénákat és a különböző betegségekben haldoklókat egészségesen felkelni, dicsőítve Istent a szabadulásért. Hite erőre kap. Egyre közelebb húzódik a Jézust hallgató tömeghez. Elfeledkezik az őt korlátozó rendelkezésekről, az emberek biztonságáról, és arról is, hogy mindenki fél tőle. Csak az a boldog reménység él benne, hogy meggyógyul.
A leprás undorító látványt nyújt. A betegség ijesztő sebeket ejtett rajta. Borzasztó rothadó testére nézni. Amint meglátják, az emberek hanyatt-homlok menekülnek. Rémületükben egymást lökdösik, nehogy hozzájuk érjen. Egyesek megpróbálják Jézustól elzárni, de hiába. Se nem látja, se nem hallja őket. Észre sem veszi utálkozó tekintetüket. Csak Isten Fiát látja, csak a haldoklót életre hívó hangot hallja.
Jézushoz furakodva, lábához veti magát, és így kiált: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem."
És Jézus válaszol: "Akarom, tisztulj meg!", és kezét reá helyezi (Mt 8:2-3).
Abban a pillanatban valami változás történik a leprással. Vére egészséges, idegei érzékenyek, izmai erősek lettek. Bőrének felületén a leprára jellemző természetellenes fehér pikkelyek eltűntek, és teste olyan lett, mint egy kisgyermeké.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 34
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2034&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2034&version=NT-HU
Az egész Bibliát átszövi az Isten és sátán közötti nagy küzdelem témája. Küzdelem a fény és a sötétség, a jó és a rossz, a test és lélek között Isten népe életében. Éppen ezért szükségünk van egy kis történelmi áttekintésre, hogy jobban megértsük Ézsaiás 34-et.
Mózes első könyve 25.
fejezetében találjuk Izsák és Rebeka történetét. Két fiuk születik, Ézsau és
Jákób. Ikertestvérek voltak, ugyanabból a nagy becsben tartott királyi
vérvonalból, mégis ez a két fiú két különböző nemzetet és népet képvisel (1Móz 25:23).
Az egyik egy megbecsült nép becses királyi születési joggal, a másik viszont
nélkülözni kényszerült mindezt.
Jákób (bár nem volt mindig valami nemes viselkedésű a dolgaiban), őszintén vágyott elnyerni az elsőszülöttségi jogot és Isten áldását. Minden áron (és ez az ár nem volt olcsó) igyekezett megszerezni a vágyva vágyott értékes ajándékot. Másrészről, Ézsau nem becsülte semmire az elsőszülöttségi jogot. Tény az, hogy egyetlen tál vörös lencséért eladta elsőszülöttségi jogát, aminek eredményeképpen ő és leszármazottai az „Edom” nevet kapták, ami szó szerint vöröset jelent (1Móz 25:30). Az ezt követő években és generációkon át szemlélhetjük azt a folytonos harcot, ami Rebeka méhében kezdődött a két testvér között.
Ahogy tovább haladunk a történelemben, látjuk, hogy Jákob a izraeli nemzetnek, Isten választott népének ősatyja lesz, míg Ézsau az edomiták és megannyi pogány nép ősatyja lesz, akik mindig Izrael megsemmisítésére törtek. A kivonulás idején Izrael engedélyért folyamodott Edom királyához, hogy engedje áthaladni őket Edom földjén. A király megtagadta ezt a kérelmet (4Móz 20:14-21). Nem sokkal ezután az amálekiták (szintén Ézsau leszármazottai - 1Móz 36:12) voltak a legelsők, akik háborút viseltek Izrael ellen a Kánaán felé vezető vándorútjuk során (2Móz 17:8).
Az edomitákat Dávid, majd később Amásia leigázta egy időre (2Sám 8:14; 2Krón 25:11-12), de hamarosan visszanyerték függetlenségüket, és a későbbi években a királyság hanyatlásának ideje alatt háborút indítottak Izráel ellen (2Kir 16. fejezet). A káldeusokkal is szövetkeztek, amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, majd megszállták és egy jó ideig birtokolták is Palesztina déli részét, egészen Hebronig.
Azonban – habár Edom/Idumea virágzott egy darabig – Isten népe elleni szüntelen hadakozásuk miatt végső sorsuk meg volt pecsételve. Szomorú, hogy visszautasították Krisztus engesztelő vérében rejlő születési jogukat, így kegyetlen pusztulás várt rájuk. Ézsaiás könyve 34. fejezetében találjuk azt az egyértelmű próféciát, amely közelgő pusztulásukat jelentette ki (lásd Ezék 25:12-13).
A prófécia beteljesedett. Nem csupán Edom házán teljesedett be, hanem mindazokon is teljesedni fog a jövőben, akik úgy döntenek, hogy megvetik lelki születési jogukat és Isten törvénye ellenére cselekszenek. Végül sajnos ezek az embertársaink meg fognak semmisülni. Eljön a pillanat, amikor nem lesz többé irgalom, és nem lesz még egy esély.
Míg a gonoszok és azok,
akik úgy döntenek, hogy inkább a testnek hódolnak, mint Istennek, ellenállva
Szentlelkének, végül vérüket ontják a végítélet napján. Hálát adhatunk
Istennek, hogy Krisztus már kiontotta vérét mindazokért és mindazok helyett,
akik úgy döntenek, hogy Lélekben járnak. A Római levél 8. fejezetének 1.
versében ezt olvassuk: „Nincsen azért
immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test
szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Válasszuk hát azt, hogy elfogadjuk
ezt az ajándékot, lelki születési jogunkat ma, hogy egy napon, hamarosan, nagy
örömmel lehessünk annak az Új Égnek és Új Földnek a lakói, ahol soha többé
senki sem fogja vérét ontani, és ahol Isten letöröl szemeinkről minden könnyet!
Melodious Echo Mason
268. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 4. fejezetéhez (szeptember 20-26.).
A tinédzser fiamnak torokgyulladása, abban a kritikus időszakban, amikor minden felsőlégúti tünet különleges óvintézkedést igényelt. Az elkülönítéstől való félelem, valamint a szűrési idő alatt őt ért megbélyegzés következtében nagyon rosszul érezte magát. Érzelmileg nem volt rá felkészülve, hogy olyan személyzettel találkozik, aki teljes védőfelszerelésbe öltözve jelenik meg. Engem arra kértek, hogy várjak az autóban. Aggódó tekintete kínnal telivé tette a várakozásomat.
14 napra karanténba kellett vonulnia. Az elszigeteltsége alatt csak nőtt a poszttraumás stressze, ami azért alakult ki, mert védőfelszerelésben lévő személyzettel találkozott. „Anya, ahogy az orvos fel volt öltözve, biztos, hogy COVID-19-em van.” Isten azonban jó hírrel árasztott el minket a negyedik napon, amikor megkaptuk a negatív teszteredményt. Azoknak, akiket érint, az elszigetelés borzalma egy csapást jelent.
Jézus idejében a leprások voltak a társadalom legmegvetettebb emberei. A COVID-19 elszigetelést megtapasztalni semmiség, ha ehhez hasonlítjuk. A leprások a teljes emberi társadalomból voltak száműzve. Jézus jött, és ugyanazzal a jósággal fordult azokhoz is, akiket a társadalom és a vallás mérhetetlenül tisztátalannak bélyegzett. Krisztus a vérfolyásos asszony szívét felkészítette a reményre, a bizalomra, és hogy higgyen az Ő ígéreteiben. Jézus készen áll arra, hogy az Ő hatalmához a hozzáférést biztosítsa. Hitben kell törekednünk az Ő erkölcsi tisztaságára.
Urunk, Atyánk, add, hogy a megpróbáltatásoktól ne erőtlenedjünk el. Istenünk, lásd meg a hitet bennünk, adj bátorságot, hogy a jelenlétedbe kerülhessünk. Ámen.
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏🕊
VálaszTörlésUram! Tisztíts meg engem!
VálaszTörlés