2020. szeptember 17., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 17 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 3. fejezet 1891. nap

AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS

3. fejezet (5. rész) – A természetben – Istennel  

 A Galileai-tenger északi csücskénél, Betsaida közelében volt egy elhagyatott, üde, tavaszi zöldben pompázó vidék, amely nyugalmat kínált Jézusnak és tanítványainak. Erre a helyre indultak csónakjukkal a tavon át. Itt a kavargó tömegtől távol megpihenhettek. A farizeusok ellenségeskedésétől és vádaskodásától nem zavarva figyelhettek Jézus szavaira a tanítványok. Remélték, hogy itt egy kis ideig élvezhetik Uruk társaságát.

Jézus csak egy rövid ideig volt egyedül szeretett tanítványaival. Ó, milyen drága volt nekik az a néhány perc! Beszélgettek az evangélium munkájáról, és arról, hogy miként tehetnék eredményesebbé evangélizáló szolgálatukat. Amikor Jézus megkínálta őket az igazság kincseivel, a mennyei erőtől új életre keltek, szívük reménnyel és bátorsággal telt meg.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2027&version=NT-HU

Ézsaiás még mindig a végidőre, Krisztus isteni harcára összpontosít. „Azon a napon” az Úr „megbünteti Leviátánt, a menekülő kígyót”, ami a millennium végén fog megtörténni. Lucifert, vagyis sátánt hívja „Leviátánnak, a menekülő kígyónak”. Isten ezt éles, erős és hatalmas kardjával fogja végrehajtani (1. vers). Ez nagyon katonai kifejezésnek tűnik, de Sookyoung Kim kutatásában arra utal, hogy az értünk harcoló Messiásnak csak szólnia kell. Szava kard. Leviátán tekergő kígyó, mert ő az Isten beszédét is elcsavarta, így csapta be Évát az Édenkertben. Abban az időben a kígyó egy gyönyörű, repülő lény volt, és sátán ezt a teremtményt választotta, hogy Éva közelébe férkőzzék.

A végítéletkor, azaz az ítélet végrehajtásának napján, Krisztus, az értünk harcoló Messiás megöli Tannint (a görögben szárnyas sárkány). A végítélet napján mindenféle tövist, tüskét és gyomot tűzre fog vetni, és végérvényesen eléget mindent, ami gonosz (4. vers). Krisztus elmondja Ézsaiásnak, hogy van egy szőlőskertje, amiben Ő a gazda. „Én, az Úr, művelem és őrzöm kertemet”, Ő a kert védelmezője a nehézségek idején: „éjjel-nappal őrködöm felette” (3. vers).

Az Úr öntözi is kertjét. Folytonosan kérleli azokat, akik töviseket és gyomokat hoznak a kertjébe, hogy kössenek békét Vele (5. vers). Akik így cselekszenek, azokat megvédi, és ők is szőlőjének részévé válnak. Kössön békét velem (5. vers). A végidő előtti idő az üdvösség ideje lesz az, amikor mindaz, aki Őhozzá megy, kivirul, kivirágzik és gyümölcsöt terem. A lelki Izráel be fogja tölteni a Földet (6. vers), és a gonosz nem lesz többé (7. vers). Jézus visszajövetelét azonban megelőzi egy vizsgálati ítélet a Mennyben, amikor minden ember életét megvizsgálják, hogy biztonságos-e őket Isten országába vinni.

Ézsaiás megszólítja hallgatóit, és elmondja nekik, hogy a bálványok oltárai, a szobraik és oszlopaik nem állnak meg, a bálványistenek erős városait elhagyják lakói, magányosan pusztulnak el (9-10. vers). Azt is közli, hogy elpusztul ez a föld, mert lakói értelmetlenek, nem értik a lelki dolgokat (11. vers). Ez nagyon komoly intés. Itt határozottan a lelki értelemben vett Izraelről van szó, és nem a szószerinti Izraelről. Istennek mindig is az volt a célja, hogy minden népből minden ember Hozzá jöhessen, és szoros kapcsolatban legyen Vele. Így ezek a hűségesek – akár a testi Izráelhez tartoznak, akár nem – alkotják a maradékot és a lelki Izraelt. Pál mondja: „Nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja, … akiket elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is. Ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében: ’Népemnek hívom majd azokat, akik nem voltak az enyémek, és szeretni fogom azt a népet, amelyet eddig nem szerettem … az Élő Isten fiainak hívják majd őket” (lásd Róm 9:6, 24-26 – ERV-HU ford).

János is a Jelenések Könyvében így ír: „Ezután ismét láttam: egy megszámlálhatatlanul nagy sokaságot, akik mindenféle nemzetből, törzsből, népből és nyelvből származtak. A trón és a Bárány előtt álltak fehér ruhában, és a kezükben pálmaágat tartottak. Ezt kiáltották: ’A győzelem Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jel 7:9-10 ERV-HU ford). 

Drága Istenünk! Add meg, hogy hűségeseid mind ott legyenek szent országodban, és szőlőskertedből senki se találtasson terméketlennek és gyümölcstelennek! Ámen. 

Koot van Wyk

267. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   3. fejezetéhez (szeptember 13-19.).

Sosem sikerült legyőzzem az új helyektől való irracionális félelmemet. Néhány évvel ezelőtt, amikor a posztgraduális képzést kezdtem, újfent kikészített idegileg az első nap gondolata. Már azelőtt felébredtem, hogy az ébresztőórám csörgött volna. Elindultam, mint a dalban: „a kertben egyedül”. Dicsőítettem Istent, és megkértem a Szentlélek Istent, hogy adjon higgadtságot. Elöntött a túláradó béke, amint a kedvenc énekem sorait énekeltem: „Ő azt mondja nekem, nem vagyok egyedül…”

A csüggedtség az első kórházi napommal kapcsolatosan nem tartott sokáig. Azon a napon a Vizsgáló Bizottság éppen a műtőt ellenőrizte. Bejelentés nélkül érkeztek. Mivel mindenki maszkot visel a műtőben, engem véletlenül összetévesztettek, és a Vizsgáló Bizottság tagjának hittek. Az ebéd alatt a személyzet megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor beléptem az ebédlőbe. Épp azt vitatták meg, hogy az idei ellenőr mennyire nyugodt volt. Bár a maszkja fent volt, tudták, hogy mosolyog alatta. Én elmondtam nekik, hogy rám is mély benyomást tett a barátságosság a műtőben.

Ha Istennel kezdjük a napot, az áldást jelent annak is, aki ad, és annak is, aki kap. A biztató mosoly a maszkkal fedett arcon keresztül is látszani fog, még ezekben a furcsa időkben is, amikor maszkot kell viseljünk. A magányosak és a félők így fognak esedezni: „Doktor úr, nővér, amikor kimegy és elmegy a szobaablakom előtt, kérem, láthatnám a teljes mosolyát maszk nélkül?”

Ruth Haamankuli
Egészségügyi szolgálatok igazgatója és gyülekezeti vén, Minnetonka Hetednapi Adventista Egyház, Minnesota
Fordította Gősi Csaba
 

  

1 megjegyzés: