Higgyetek az Ő prófétáinak - november 22 - VASÁRNAP - Jeremiás 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 16. fejezet 1957. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA 

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

16. fejezet (1. rész) – Ima a betegekért  

Az Ige mondja: "Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni" (Lk 18:1). Ha máskor nem is érzi az ember az ima szükségességét, de akkor biztosan, ha ereje fogy és élete gyertyája már-már kialszik. Az egészséges ember sokszor elfeledkezik anapról napra, évről évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.

"Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz,

Olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

Mert ő tudja a mi formáltatásunkat;

Megemlékezik róla, hogy por vagyunk" (Zsolt 103:13-14).

Emberek "az ő gonoszságuknak útjáért,

És az ő hamisságukért nyomorgattattak.

Minden étket utála az ő lelkük,

És a halál kapujához közelgetének" (Zsolt 107:17-18).

"De az Úrhoz kiáltának szorultságukban:

Sanyarúságukból kiszabadította őket.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket,

És kimenté őket az ő vermeikből" (Zsolt 107:19-20).

Isten most is éppolyan készségesen meggyógyítja a betegeket, mint amikor a zsoltárírón keresztül a Szentlélek ezeket a szavakat mondta. Krisztus ma is ugyanaz a könyörülő orvos, mint földi szolgálata idején volt. Nála gyógyír van minden betegségre és gyógyító erő minden gyengeségre. Korunkban élő tanítványainak a régi tanítványokhoz hasonlóan kell a betegekért imádkozniuk. És imáikat gyógyulások követik majd, mert "a hitből való imádság megtartja a beteget". Miénk a Szentlélek ereje, a hit csendes bizonyossága, amely igényelheti Isten ígéreteit. Az Úrnak az az ígérete, hogy a "betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak" (Mk 16:18), ma is éppoly megbízható, mint amilyen az apostolok korában volt. Ez az ígéret Isten gyermekeinek kiváltságáról tanúskodik; és hitünknek igényelnie kell mindazt, amit ez az ígéret átfog. Krisztus szolgái útján munkálkodik, és általuk akarja gyógyító hatalmát is gyakorolni. A mi feladatunk, hogy a betegek és szenvedők ügyét hitben Isten elé tárjuk. Tanítsuk meg őket hinni a nagy Orvosban!

Az Üdvözítő általunk akarja arra bátorítani a betegeket, a csüggedteket, a lesújtottakat, hogy ragadják meg az Ő erejét. Hit és ima által Bétellé válhat a betegszoba. Orvosok és ápolók szavaikkal és tetteikkel félreérthetetlenül kifejezhetik, hogy "az Úr van ezen a helyen", de nem azért, hogy pusztítson, hanem hogy megmentsen. Krisztus szeretné éreztetni jelenlétét a betegszobában úgy, hogy az orvosok és ápolók szívét betölti szeretetének melegével. Ha a betegápoló személyek élete olyan, hogy Krisztus elkísérheti őket a betegágyhoz, a betegben tudatosul az, hogy a könyörületes Megváltó jelen van, és ez a tudat nagymértékben elősegíti mind a lélek, mind a test gyógyulását.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2027&version=NT-HU

A prófétáknak nemcsak szóban kellett átadniuk Isten üzenetét, hanem időnként be is kellett mutatniuk azt. Jeremiás könyvének 27. fejezete egy „eljátszott” prófécia a babiloni fogság eljövendő időszakáról.

Napjainkban is előfordul, hogy egy prédikáció egy település minden lakójának figyelmét megragadja, bár manapság a világ legtöbb városában nem ez a helyzet. Míg továbbra is a prédikálás a legfőbb módszer, egyesek ötletesebb módokat találnak az üzenet közvetítésére, az emberek figyelmének felkeltésére.

Jeremiást így utasította Isten: „Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba (2. vers). Ez a fejezet azok közé tartozik, melyek Istent Teremtőként és minden nemzet uralkodójaként mutatják be. Isten uralkodik, s most a babiloniakat használja fel Júda megbüntetésére. Ez nem egy kellemes élmény Júda népének. Végül azonban Babilont is megítéli Isten a médek és a perzsák leigázó hatalma által.

Úgy tűnhet, a világ nemzetei napjainkban maguktól működnek, de valójában Isten uralkodik. Időről időre ébresztő felhívást küld, ami félreérthetetlenül Tőle származik. Időnként nagy nyomorúságokat enged meg, hogy térdre kényszerítse a népeket. Végül e Föld minden nemzete és minden egyes lakója fel fogja ismerni, hogy Isten az uralkodó.

Isten ítéletének elfogadása enyhítheti a szenvedést, büntetése elleni lázadás azonban csak súlyosbítja azt. A 12. versben így szól a bátorítás Sedékiás királyhoz: „Vegyétek nyakatokra a babiloni király jármát, és szolgáljatok néki és az ő népének, és éltek!” Ezzel a megváltó kegyelemmel igyekszik Isten helyreállítani az egészséges szövetségi kapcsolatot népével.

Előfordul, hogy egyénileg, vagy közösségileg el kell fogadnunk Isten helyreállító ítéletét. Ez történhet személyes vagy akár gyülekezeti szinten is.  El kell fogadnunk Isten fegyelmezését, s a lelki emberét, akit a Vele való egészséges kapcsolat helyreállításáért küld.

A hamis próféták azt a megtévesztő látszatot keltették, mintha Isten ügyét védelmeznék, amikor azt ígérték, hogy az Isten házából elrabolt szent edényeket a babiloniak hamarosan visszaszolgáltatják. Isten megengedte a babiloniaknak, hogy elvigyék a templomból azokat az edényeket, de ez nem jelenti, hogy jóváhagyta volna pogány isteneiket. Továbbra is Isten kezében volt az irányítás, ezért mondja: „Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, amelyen meglátogatom őket…, és visszahozom azokat e helyre” (22. vers).

„Urunk, kérünk, segíts hinnünk a nekünk szánt tervedben és abban, hogy a helyreállítás ígéreted szerint bekövetkezik.  Ámen.”

Michael Sokupa 

277. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN   16-17. fejezeteihez (november 22-28.).

„Az egészséges ember sokszor elfeledkezik a napról-napra, évről-évre megújuló csodálatos kegyelemről, és nem dicsőíti Istent áldásaiért. Ám amikor megbetegszik, eszébe jut Isten. Amikor az ember ereje kevésnek bizonyul, akkor érzi, hogy szüksége van Isten segítségére. És a mi irgalmas Istenünk sohasem fordul el attól a lélektől, aki őszintén igényli segítségét. Ő a mi menedékünk egészségben és betegségben egyaránt.” (MH 225.1)

Az élet ironikus dolgainak egyike, hogy amikor a dolgok jól mennek, az emberi természetünk hajlamos elfeledkezni az áldás forrásáról.

2016-ot írtunk. Indiában voltam, és egy családdal találkoztam, ahol az apa komoly függőségben szenvedett, ami fizikai fájdalmat okozott neki a karjában. Természetes gyógymódokkal kezdtünk rajta segíteni, azonban azokon a napokon, amikor jobban érezte magát, nem működött velünk együtt. Nem volt más választásunk, mint hogy ráhagytuk. Egy nap, amikor elutasított, és azt mondta, hogy ő most a saját dolgát fogja csinálni, a fájdalom még nagyobb erővel tört rá. Míg a múltban mi kerestük őt, most ő keresett minket, és már meg akarta tenni, amire csak szükség volt, hogy jobb legyen.

Bárcsak megértenénk, hogy nincs szükség arra, hogy az elkeseredettség állapotába kerüljünk. Isten mindig kész és hajlandó segíteni nekünk, ha mi akarjuk.

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba