Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 23 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2023&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2023&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Józsué felhívja népe figyelmét Isten szeretetére. Mózes ötödik könyvében a leggyakrabban elhangzó felhívás, hogy szeressék Istenüket teljes szívükből. Élte vége felé Józsué megismétli ezt a felhívást, mert ez mindennek az alapja. Isten nem áldozatot kíván, nem önsanyargatást, hanem szeretetet. Ha szeretik Istenüket, helyes lesz a motivációjuk, és életüket helyes cselekedetek és döntések jellemzik.
2. Józsué figyelmezteti népét, hogy legyen méltó az isteni ígéretekhez és Isten szavának jelentőségéhez. Isten megígérte nekik, hogy velük lesz és mindenről gondoskodik. Tőlük azt kéri, hogy legyenek bátrak és erősek (Ezt kérte Mózes is Józsuétól, amikor átadta neki tisztét), és tartsák meg mindazt, amit Isten Mózes által nekik parancsolt, mert minden, amit Isten parancsolt jó és a javukat szolgálja.
3. Józsué elmondja intelmeit is Izrael népének. Mózes részletesen elmondta a népnek, hogy mi lesz az engedelmesség és mi az engedetlenség következménye. Józsué nem részletezi, csak emlékeztet, mert a nép nagyon jól tudja ezeket. Viszont nagyon fontos, hogy emlékezzenek rá, mert a történelem bizonyítja, hogy később milyen szörnyű következményei lettek annak, hogy megfeledkeztek mindezekről. Isten nem felelős ezért, mert Ő folyton figyelmeztetett és folyton emlékeztetett.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki nyugalmat ad népének
b. aki megtiszteli azt, aki az Ő szolgálatában öregszik meg
c. aki maga harcol népe ellenségeivel
d. akinek a segítségével egy ember ezret űz el
e. akinek minden törvénye, mindenkor érvényes
f. aki előre látja a népére leselkedő veszélyeket és előre figyelmeztet
Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 2. fejezet
3. fejezet – Krisztus a mi igazságunk (1. rész)
(Egy 1883-ban elhangzott előadás)
Reggeli áhítat a lelkészek számára a Michigan állambeli Battle Creek-ben, 1883-ban tartott, generál konferenciai ülésen. Megjelent a Gospel Workers (Az evangélium szolgái) 1892-es kiadásának 411-415. oldalain, és a Selected Messages, első kötetének 350-354. oldalain (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 322-325. oldal [Advent Kiadó, 1999]).
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9).
Isten elvárja tőlünk, hogy megvalljuk bűneinket, és megalázzuk szívünket Őelőtte; ám ugyanakkor bíznunk kell Benne, mint gyengéd Atyánkban, aki nem fogja elhagyni azokat, akik bizalmukat Belé vetik. Sokan közülünk látásban járnak, és nem hitben. Hiszünk azokban a dolgokban, amiket látunk, de nem értékeljük azokat a drága ígéreteket, melyeket Isten az Ő Igéjében ad nekünk. Semmivel sem sérthetjük meg olyan határozottan Istent, mint azzal, ha kimutatjuk bizalmatlanságunkat az iránt, amit Ő mond, és megkérdőjelezzük, hogy vajon az Úr komolyan gondolja-e szavait, vagy becsap bennünket.
Isten nem mond le rólunk bűneink miatt. Lehet, hogy hibákat követünk el, és megszomorítjuk az Ő Lelkét, de ha megtérünk, és bűnbánó szívvel Őhozzá járulunk, akkor nem fordul el tőlünk. Vannak akadályok, melyeket el kell mozdítani. Szívünkben rossz érzéseket dédelgetünk, és sorainkban büszkeség, önelégültség, türelmetlenség és zsörtölődés található. Ezek a dolgok elválasztanak bennünket Istentől. Bűneinket meg kell vallanunk, szívünkben komolyabban kell munkálkodnia a kegyelemnek. Akik gyengének és bátortalannak érzik magukat, azok Isten erőteljes gyermekei lehetnek, és nemes munkát végezhetnek a Mesterért. De mennyei szemszögből kell szemlélniük a dolgokat, és nem szabad, hogy önző indítékok vezéreljék őket.
Krisztus érdemei jelentik egyedüli reménységünket
Krisztus iskolájában kell tanulnunk. Az Ő igazságán kívül semmi sem jogosít fel bennünket az Ő kegyelmi szövetségének áldásaira. Régóta vágytunk rá, és megpróbáltuk elérni ezeket az áldásokat, de nem kaptuk meg azokat, mert azt a gondolatot dédelgettük, hogy mi magunk is tudunk valamit tenni azért, hogy méltókká váljunk az áldásokra. Tekintetünket nem emeltük fel önmagunkról, hogy higgyünk Jézusban, mint élő Megváltónkban. Nem szabad azt gondolnunk, hogy saját irgalmasságunk vagy érdemeink meg fognak menteni bennünket: üdvösségünk reménysége kizárólag Krisztus kegyelme. Az Úr azt ígéri prófétáján keresztül: “Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani” (Ézs 55,7). El kell hinnünk a puszta ígéretet, és nem szabad érzéseinkre támaszkodnunk a hit helyett. Ha teljes szívből bízunk Istenben, és Jézus, a mi bűnöket megbocsátó Megváltónk érdemeire támaszkodunk, akkor megkapjuk Tőle mindazt a segítséget, amit szeretnénk.
Úgy tekintünk önmagunkra, mintha hatalmunk volna megmenteni magunkat, de Jézus azért halt meg értünk, mert képtelenek vagyunk erre. Őbenne van a mi reménységünk, megigazulásunk és igazságunk. Nem szabad elcsüggednünk, és félnünk, hogy nincs Megváltónk, vagy hogy nem fordul kegyelemmel felénk. Most is végzi munkáját érdekünkben, és hív bennünket, hogy tehetetlenségünkben forduljunk Őhozzá, s így nyerjünk üdvösséget. Hitetlenségünkkel nagyon megszomorítjuk Őt. Megdöbbentő, hogy hogyan bánunk legjobb Barátunkkal, milyen kevés bizalommal vagyunk iránta, aki a biztosan képes bennünket megmenteni, s aki bizonyságát adta nagy szeretetének.
Testvéreim, vajon azt várjátok, hogy majd érdemeitek Isten kegyébe ajánlanak titeket, s azt gondoljátok, hogy bűntelenné kell válnotok ahhoz, hogy bízhassatok az Ő megmentő hatalmában? Ha ilyenfajta harc dúl szívetekben, akkor félek, hogy nem lesz erőtök, s végül el fogtok csüggedni.
Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001
Olvasmány Ellen White HIT ÉS CSELEKEDETEK című könyve 3. fejezetéhez (augusztus 7-13.).
A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés