Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 8 - HÉTFŐ - Józsué 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 20 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2020&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten igazságos. Isten egyik fő jellemtulajdonsága az igazságosság. Nem hagyja bűnhődni az ártatlant és igazságosan ítéli meg a bűnözőt. Már a mennyben is, Sátán bukása kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon igazságos-e Isten? Azóta is a nagy küzdelem legfontosabb kérdése Isten jellemével kapcsolatosan az, hogy Isten tényleg a szeretet, és maximálisan igazságos-e.

2.    Isten szentnek tartja az életet. Isten, az életadó tiszteletben tartja az életet, ezért nagyon komolyan veszi azt, ha valaki elveszi, vagy károsítja mások életét. Isten azt akarja, hogy az embernek igazi, beteljesedett élete legyen.

3.    Isten az igazi menedék. A menedékvárosok Istent jelképezik, akihez a bűnös bátran menekülhet és biztonságot találhat. A Bibliában nagyon sok helyen találjuk azt, hogy Isten igazi menedék azok számára, akik Hozzá menekülnek

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki visszaemlékezik arra, amit Mózesnek a menedékvárosokról mondott

b.    aki a gyilkosság elkövetelőjével elmondatja, hogyan történt az eset, hogy el lehessen dönteni, szándékos, vagy véletlen baleset volt

c.    aki védelmet tud biztosítani, ha együttműködünk Vele

d.    aki a közösség elé állíttatja az elkövetőt, és a közösségre bízza az ítéletet

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 2. fejezet

2. fejezet – Az igazi megszentelődés mércéje (2. rész)

Sátán elmélete

Sátán elmélete az, hogy Krisztus halála kegyelmet hozott, mely átvette a törvény helyét. Jézus halála egyáltalán nem változtatja meg, nem hatálytalanítja, és a legcsekélyebb mértékben sem csökkenti a Tízparancsolat jelentőségét.

A drága kegyelem, melyet a Megváltó, vére által ajánl fel az embernek, megalapozza Isten törvényét. A ember bukása miatt Isten erkölcsi kormányzata és kegyelme elválaszthatatlanok lettek egymástól. Minden ítéletnél kéz a kézben jelennek meg. “Kegyelem és igazság összetalálkoznak, igazságosság és béke csókolgatják egymást” (Zsolt 85,11; angolból fordítva).

Jézus, a mi Helyettesünk beleegyezett abba, hogy Ő viselje a büntetést, melyet az ember a törvény áthágásáért érdemel. Ő felöltötte istenségére az emberi testet és természetet, s így lett az Ember Fiává, Megváltóvá és Üdvözítővé. A törvény megváltoztathatatlanságát jól mutatja az a tény, hogy Isten drága Fiának meg kellett halnia az ember megváltásáért. A törvény áthágójának szempontjából milyen egyszerű lett volna, ha Isten eltörli törvényét, s így lehetőséget biztosít az embernek az üdvösségre, és Krisztus is a mennyben maradhat! Az a tanítás, mely azt mondja ki, hogy a kegyelem miatt szabadon áthághatjuk Isten törvényét, végzetes tévedés! Isten törvényének minden áthágója bűnös, és senki sem szentelődhet meg, amíg tudatosan bűnben él.

Isten drága Fia nem azért szenvedte el a megaláztatást és haláltusát, hogy azzal megvásárolja az embernek a szabadságot, hogy áthághassa Atyja törvényét, s azután mégis Krisztussal együtt üljön az Ő trónján. A leggonoszabb bűnös is úgy kaphat bocsánatot, és nyerhet erőt ahhoz, hogy engedelmesen éljen, ha Jézus érdemeire támaszkodik, és gyakorolja a bűnbánatot, s a hitet. Isten nem bűneiben, hanem bűneiből menti meg a bűnöst.

Mi a bűn?

A bűnös léleknek először meg kell győződnie a bűnről, s csak azután fog vágyat érezni arra, hogy Krisztushoz járuljon. “…a bűn törvényszegés” (1Jn 3,4). “… a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által” (Róm 7,7). Amikor Saul megértette a parancsolatot, a bűn életre kelt, ő maga pedig meghalt. Felismerte azt, hogy a törvény kárhoztatja őt. A bűnös nem győződhet meg bűnéről anélkül, hogy megértené, mi a bűn. Az egyén nem élheti át addig a bibliai megszentelődés tapasztalatát, míg azt vallja, hogy ha hisz Krisztusban, akkor lényegtelen, hogy engedelmeskedik-e Isten törvényének, vagy áthágja azt.

Akik azt vallják, hogy megtartják Isten törvényét, s közben szívükben mégis a bűnt dédelgetik, azokat kárhoztatja a Hű Tanúbizonyság. Azt állítják, hogy gazdagok az igazság ismeretében, még sincsenek összhangban annak szent alapelveivel. Az igazság nem szenteli meg életüket. Isten Igéje arról tesz bizonyságot, hogy azok, akik vallják, hogy megtartják a parancsolatokat, ám életük ellentétben áll hitükkel, azok vakok, nyomorultak, szegények és mezítelenek.

Isten törvénye az a tükör, mely tökéletesen megmutatja, hogy milyen is az ember, és pontos képet ad az előtte állóról. Egyesek megfordulnak, és elfelejtik ezt a képet, mások gyalázkodó jelzőkkel illetik a törvényt, mintha az volna jellemhibáik oka. Megint mások – akiket a törvény kárhoztat -, megtérnek törvényszegéseikből, és Krisztus érdemeibe vetett hit által tökéletes keresztényi jellemet alakítanak ki.

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001

Olvasmány Ellen White HIT ÉS CSELEKEDETEK című könyve 1. fejezetéhez (augusztus 7-13.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk