Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 13 - SZOMBAT - Bírák 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Bírák 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Bir%C3%A1k%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=B%C3%ADr%C3%A1k%201&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten válaszol a Neki feltett kérdésre. Józsué idejében a honfoglalás még az egész nép közös fellépésével történt, ekkor viszont már az egyes törzsek azok, amelyek megharcolnak saját területükért. Józsué halála után Izrael fiai megkérdezték Istent, hogy melyik törzs kezdje meg a neki kisorsolt terület elfoglalását. Isten azt válaszolta, hogy Júda legyen az első.

2.    Isten támogatja a testvéri összefogást. Miután Júda nemzetsége meghallotta Isten válaszát, hogy ők kezdjék meg a honfoglalást, segítséget kérnek Simeon törzsétől. Isten terve az, hogy népe között megvalósuljon az igazi testvériség és az igazi közösség, amelyben Isten egyik gyermeke odafigyel a másikra, Isten egyik gyermeke segíti a másikat.

3.    Isten Júdával volt. Bár Isten Júdával volt és megsegítette, Júda fiait mégis megkísértette az ellenségtől való félelem, és az ellenség vasszekereitől való félelem az Istenbe vetett hitük fölé kerekedett.

4.    Az Istenbe vetett hit ereje gyengül, az idegen népek hatása felerősödik. Bár Isten ott volt velük, és kész volt teljes győzelmet adni, az Istenbe vetett hitük ereje annyira meggyengült, hogy szinte minden törzs esetében azt olvassuk, hogy nem sikerült teljesen megsemmisíteni az ellenséget.

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki áldással jutalmazza azokat, akik megkérdezik az Ő véleményét. Izrael sokszor bajba került, amikor nem kérték ki Isten tanácsát. Ebben a fejezetben viszont megkérdezik Istent és az eredmény nem marad el

b.    aki bizonyos esetekben engedi megtapasztalni azt a fájdalmat, amit mi másoknak okozunk

c.    akinek parancsait érdemes teljes mértékben komolyan venni és megtartani

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 3. fejezet

3. fejezet – Krisztus a mi igazságunk (3. rész)

A bűnbánat Isten ajándéka

A bűnbánat – éppúgy, mint a bűnbocsánat: Isten ajándéka Krisztus által. A Szentlélek befolyása által győződünk meg bűnünkről, és érezzük a megbocsátás szükségességét. Csak a töredelmes szívűek kapnak bűnbocsánatot, de Isten kegyelme az, ami bűnbánatra készteti az embert. Ő ismeri minden gyengeségünket, és erőtlenségünket, és segíteni fog nekünk.

Egyesek töredelmesen, bűnbánó lélekkel közelednek Istenhez, és hiszik is, hogy bűneik bocsánatot nyertek, mégsem igénylik úgy Isten ígéreteit, ahogyan kellene. Nem érzékelik azt, hogy Jézus egy mindenütt jelenlévő Megváltó, és nem készek arra, hogy lelkük megtartását az Ő kezébe adják, és rábízzák annak a munkának a tökéletes befejezését, amit a kegyelem elkezdett szívükben. Bár úgy gondolják, hogy odaszentelik magukat Istennek, mégis nagyrészt önmagukban bíznak. Vannak olyan lelkiismeretes egyének, akik egyrészt Istenben, másrészt viszont önmagukban bíznak. Nem tekintenek Istenre, hogy Ő tartsa meg őket hatalmával, hanem abban bíznak, hogy majd éberek lesznek a kísértésekkel szemben, és elvégeznek bizonyos feladatokat, hogy elfogadtassák magukat Istennel. Az ilyen hit nem tartogat győzelmeket. Az ilyen személyek cél nélkül küzdenek, lelkük állandó rabságban van, és nem találnak nyugalmat addig, míg terheiket le nem teszik Jézus lábai elé.

Szükség van állandó éberségre, és buzgó, szeretetből fakadó odaszánásra, de mindezek természetesen következnek akkor, amikor lelkünket Isten hatalma tartja meg, hit által. Mi nem tehetünk semmit, egyáltalán semmit azért, hogy magunkat Isten kegyébe ajánljuk. Egyáltalán nem szabad sem önmagunkban, sem jó cselekedeteinkben bíznunk, ám amikor hibázó, bűnös lényként Krisztushoz jövünk, megnyugvást találhatunk az Ő szeretetében. Isten mindenkit elfogad, aki teljesen a megfeszített Megváltó érdemeiben bízva jön Hozzá. Ekkor a szeretet szárba szökken az emberi szívben. Lehet, hogy nem ragadtatják el érzelmei, de békés bizalom lakozik benne. Minden teher könnyű, mert a Krisztus által vállunkra helyezett iga nem nehéz. A kötelesség gyönyörűséggé válik, az áldozat pedig örömmé. Az utat, melyet egykor sötétség borított szemünk előtt, most beragyogják az Igazság Napjának fénysugarai. Így járhatunk a világosságban, ahogyan azt Krisztus is tette.

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001

Olvasmány Ellen White HIT ÉS CSELEKEDETEK című könyve 3. fejezetéhez (augusztus 7-13.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk