Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 19 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2019&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az ország elosztására vonatkozó isteni terv befejeződik. Ebben a fejezetben örökséget kapnak a Leától, Zilpától és Bilhától született fiúk leszármazottjai is, és ezzel befejeződik az örökség szétosztása Izrael fiai között. Isten, amit kezd azt be is fejezi.
2. Isten igazi emberei Őt tükrözik. Józsué csak azután veszi igénybe örökségét, miután az utolsó izraelita is megkapta a magáét. A nép első számú vezetőjeként joga és lehetősége is lett volna, hogy elsőként, mindenkinél előbb kapja meg örökségét, amit Isten 45 éve meg is ígért neki, de Mózeshez és Jézushoz hasonlóan, ő is a nép érdekeit a maga érdekei elé helyezi. Józsuénak nemcsak a neve azonos a Jézuséval, de a jelleme is nagyon hasonló, aki megalázta magát és engedelmes volt halálig.
3. Isten jelenlétében történnek az igazi és hatalmas dolgok. Ez a fejezet azzal fejeződik be, hogy Izrael örökségének a felosztása Isten színe előtt történt. Ez a titka annak, hogy hatalmas dolgok és igazi csodák történjenek velünk. Tegyük mi is dolgainkat Isten jelenlétében, Isten színe előtt, Isten akarata és teve szerint.
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki pontosan megadja a jutalmat
b. akiben bízhatunk
c. akinek hűsége nem változik meg soha
d. aki minden gyermekéről gondoskodik
Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 2. fejezet
2. fejezet – Az igazi megszentelődés mércéje (1. rész)
Újságcikk a Review and Herald c. lapból, megjelent: 1881. március 8-án.
„Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessz 5,23).
A megszentelődés csakis Isten akaratának való engedelmesség által érhető el. Sokan vallják, hogy szívük és életük megszentelődött, közben szándékosan lábbal tiporják Isten törvényét, és nincs megmentő ismeretük Istenről, vagy az Ő törvényéről. Ők a nagy Lázadó soraiban állnak, aki harcot folytat Isten törvényével szemben, mely Isten kormányzatának alapja úgy a mennyben, mint a földön. Ezek az emberek ugyanazt a munkát végzik, amit mesterük végez már régóta annak érdekében, hogy hatástalanítsa Isten szent törvényét. Egyetlen parancsolatot megrontó személy sem léphet be a mennybe, mert Ő, aki egykor tiszta és fenséges oltalmazó kérub volt, Isten kormányzata elleni lázadása miatt kivettetett onnan.
Sokak esetében a megszentelődés csupán önigazultság. S mégis: ezek a személyek vakmerő módon Megváltójuknak és Megszentelőjüknek vallják Jézust. Micsoda megtévesztés! Megszenteli-e Isten Fia azt a személyt, aki áthágja Atyja törvényét, azt a törvényt, melyet Krisztus felmagasztalt és tisztelt, amikor a földön élt? Jézus így tesz bizonyságot erről: “én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait” (Jn 15,10). Isten nem fogja lejjebb szállítani törvényének követelményeit azért, hogy az illeszkedjen az ember tökéletlen színvonalához; és az ember sem tudja teljesíteni a szent törvény kívánalmait, ha nem gyakorol bűnbánatot Isten irányában, és nem fordul hittel az Úr Jézus Krisztus felé.
“Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2,1). Isten azonban nem azért adta oda Fiát egy szenvedéssel és gyalázattal teli életre, majd a szégyenteljes halálra, hogy ezzel felmentse az embert az isteni törvénynek való engedelmesség alól. Sátánnak oly nagy a hitető hatalma, hogy sokakat rá tudott venni arra, hogy Krisztus engesztelő halálának egyáltalán ne tulajdonítsanak valódi jelentőséget. Krisztus azért halt meg, mert ezen kívül semmilyen más reménye nem volt a törvény áthágóinak. A jövőben törekedhetett volna arra, hogy megtartsa Isten törvényét, de az adósság, melyet felhalmozott a múltban, továbbra is megmaradt volna, és a törvény halálra kárhoztatta volna őt. Krisztus azért jött, hogy lefizesse a bűnös adósságát, melyet ő maga képtelen megfizetni önmagáért. Így Krisztus engesztelő áldozata által a bűnös ember kapott egy második lehetőséget.
Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001
Olvasmány Ellen White HIT ÉS CSELEKEDETEK című könyve 1. fejezetéhez (augusztus 7-13.).
A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés