2022. augusztus 3., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - SZERDA - Józsué 15

FIGYELEM!!! VASÁRNAP ÚJ ELLEN WHITE KÖNYVET KEZDTÜNK EL OLVASNI

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Józsué 15 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2015&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9%2015&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten továbbra is a rend Istene. A 12 törzs közül először Júda kapja meg örökségét. Bár nem volt elsőszülött, de vezető szerepet kap Izraelben. Ebből a törzsből származtak Júda királyai és maga Jézus Krisztus is, aki nemcsak a zsidó nép, hanem az egész emberiség megváltója lett.

2.    Isten ígéreteire lehet támaszkodni. Káleb kapott egy ígéretet Istentől, amit nem felejtett el, és amire igényt tartott. Kéleb nem elégedett meg helyzetével, arra vágyott, hogy tovább növekedjen. Ez a fejlődés alapvető követelménye, hogy vágyjunk fejlődni, vágyjunk növekedni.

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki határokat húz: birtokunk, élethosszunk határait, valamint lakozásunk földrajzi helyét és idejét is meghatározza

b.    akinek szavát érdemes 100%-ban megtartani. Izrael fiai abbahagyták a honfoglalást, amikor még lett volna elfoglalni való föld  

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 1. fejezet

1. fejezet – Ellen White tisztázza a kérdéseket (4. rész)

Az ember eljátszotta Isten kegyét

Az ember lázadása és hitehagyása által eljátszotta Isten kegyét. Nem, nem a jogait, hiszen az embernek önmagában nem is lehetne értéke, csak Isten drága Fia által. Ezt a kérdést meg kell értenünk. Az ember eljátszotta azokat a kiváltságokat, melyeket Isten az Ő kegyelme által ingyen ajándékként adott neki, mint egy letétbe helyezett kincset, melyet az Ő ügyének előrébbvitelére, és az Ő dicsőségére kell felhasználni. Abban a pillanatban, amikor Isten munkásai visszautasították az Ő országa törvényeinek való engedelmességet, azonnal hűtlenné váltak Isten kormányzatával szemben, és teljesen méltatlanná váltak mindazon áldások elfogadására, melyekkel Isten elhalmozta őket.

Így festett az emberiség állapota akkor, miután törvényszegésével megszakította Istennel való kapcsolatát. Ekkor már nem volt többé jogosult egy lélegzetvételnyi levegőre, a nap egy sugarára, s egy csipetnyi ételre sem. Az ember mégsem semmisült meg, és ennek az volt az oka, hogy Isten annyira szerette őt, hogy odaadta érte az Ő drága Fiát, aki elszenvedte bűneinek büntetését. Krisztus elhatározta, hogy Ő lesz az ember kezese és helyettese, hogy az ember az Ő páratlan kegyelme által még kaphasson egy másik próbát, és átélhesse Ádám és Éva tapasztalatát figyelmeztetésként, hogy ne hágja át Isten törvényét, ahogyan ők megszegték azt. S amennyiben az ember élvezi Isten áldásait a napfény és az étel ajándékában, úgy kell meghajolnia Isten előtt, és elismernie azt, hogy mindez Istentől származik. Bármit is adunk vissza Istenünknek, az az Ő tulajdona, mert Tőle kaptuk.

Az ember megtörte Isten törvényét, és az Üdvözítő által új és időszerű ígéreteket kapott, melyek egészen más alapokon nyugszanak. Minden áldásnak egy Közbenjárón keresztül kell érkeznie hozzánk. Isten az emberi család minden tagját teljesen Krisztus kezére bízta, s ezért mindaz, ami a tulajdonunkban van – legyen az a pénz, a házak, a földek, logikai és értelmi képességeink, vagy fizikai erőnk ajándéka, – jelen életünkben, valamint az eljövendő élet áldásai – Isten kincseként került birtokunkba, és Ő elvárja tőlünk azt, hogy hűségesen használjuk fel ezeket az emberek javára. Minden ajándék a kereszt pecsétjét, Jézus Krisztus képmását, s az Ő keze nyomát viseli. Minden dolog Istentől származik. A legkisebb haszontól a legnagyobb áldásig, minden egyetlen Csatornán keresztül árad felénk: egy emberfeletti közegen át, melyen vérfoltok látszanak. E vér felbecsülhetetlen értékű, mert Isten élete volt, melyet az Ő Fiában áldozott fel értünk.

Éppen ezért tehát senki sem adhat Istennek semmit, ami ne lett volna addig is az Övé. Jegyezzük meg jól: “Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krón 29,14). Ezt kell képviselnünk mindenhol az emberek előtt, bárhová megyünk is, hogy semmi sem a miénk, és semmit sem tudunk felajánlani: sem értéket, sem munkát, sem hitet, amit ne Istentől kaptunk volna, s amire ne tehetné rá bármikor kezét, mondván: - Mindez az enyém, az én ajándékaim, az én áldásaim, és az én adományaim, melyeket rád bíztam, nem azért, hogy önmagadat gazdagítsd, hanem, hogy bölcsen sáfárkodj az emberiség javára.

Minden Istené

Az egész teremtett világ Isten tulajdona. Az Úr – ha figyelmen kívül hagyná az embert – azonnal meg tudná állítani lélegzetünket. Egész lényünk és javaink is Isten tulajdonát képezik. Az egész világ az Övé. Az emberek házai, minden személyes szerzeményük, minden, ami értékes, és ragyogó, az Ő kezéből származnak. Mindez az Ő ajándéka, amit vissza kell juttatnunk Neki az által, hogy segítünk alakítani az emberi szíveket. A legnagyszerűbb áldozatok kerülnek így Isten oltárára, és az emberek áldani, magasztalni és dicsőíteni fogják a Nagy Adományozót az Ő bőkezűségéért. Hogyan? “Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krón 29,14). Az ember nem tudja cselekedeteivel megszerezni magának Isten megbocsátó szeretetét, ám a lelkét átható isteni szeretet arra fogja ösztönözni őt, hogy azokat a dolgokat cselekedje, melyeket Isten mindig elvár, s mindezt örömmel tegye. Így mindig csak azt teszi, amit elvár tőle az Úr.

Isten el nem bukott angyalai a mennyben folyamatosan az Ő akaratát cselekszik. Miközben szorgalmasan végzik kegyelmi küldetésüket világunk érdekében, Isten – igaz és gonosz - teremtményeinek oltalmát, vezetését és védelmét, tiszta szívből elmondhatják: “Minden a Tiéd, és csak azt adjuk Neked, amit kezedből kaptunk.” Ó, bár betekinthetnének az emberi szemek az angyalok munkájába! Ó, bár képzeletünkben meg tudnánk ragadni, és el tudnánk időzni Isten angyalainak dicsőséges szolgálatánál, és azoknál a konfliktusoknál, melyeket vállalnak az emberek érdekében, hogy megvédjék, vezessék, megnyerjék őket, és kimentsék őket Sátán csapdáiból! Milyen más volna akkor viselkedésünk, és vallásos érzületünk!

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001

Olvasmány Ellen White HIT ÉS CSELEKEDETEK című könyve 1. fejezetéhez (július 31 – augusztus 7.).

A Generál Konferencia honlapjára még nem került fel. Ahogy megjelenik, pótoljuk


2 megjegyzés: