Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 65 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+65&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+65&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Minden jó Isten érdeme. Ez a zsoltár megemlít néhányat:
a. az imameghallgatás és a bűnbocsánat csodája. Dávid nemcsak Izraelről beszél, hanem mindenkiről. Isten minden ember imáját meghallgatja
b. Isten szavának igazsága. Isten igazságossága a nagy küzdelem központi témája. A végső ítéletben ki kell derülnie annak, hogy Isten mindenben igazságos
c. Isten teremtői hatalma. A pogányok szemében fontos volt a hatalom. Egy isten nem lehet hatalom nélkül. Dávid felsorolja Isten hatalmának néhány vetületét
d. Isten gondviselése. Isten az ő hatalmát és uralmát arra használja, hogy gondoskodjon
2. Isten félelmére különösen reagálnak az emberek. Ez a zsoltár kétszer is megemlíti, hogy Isten félelmet kelt az emberekben, de erre a félelemre nem úgy reagálnak, mint általában a félelemre szoktak. Akitől félünk, abban nem bízunk meg. Dávid azt mondja, hogy akik félnek Istentől, azok bíznak benne. A második esetben azt mondja, hogy akik félnek Istentől, azok ujjonganak. Hát, így sem szoktunk reagálni a félelemre. Ezek az esetek viszont arra utalnak, hogy az Istentől való félelem teljesen más, mint amikor valami mástól félünk.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek az emberek teljesítik fogadalmaikat. Nem azért, mert Isten kikényszeríti, hanem hálájuk erre indítja
b. aki minden ember imádságát meghallgatja
c. aki megbocsátja a bűnöket
d. aki boldogsággal ajándékozza meg azokat, akik mellette döntenek
e. akinek háza tele van mindenféle javakkal
f. aki fölötte áll a természet erőinek
g. aki gondot visel a földről (esőt ad, patakokat fakaszt)
h. akinek nyomdokain bőség fakad
i. aki ujjongást fakaszt az emberekben, állatokban és növényekben
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 18. fejezet
18. fejezet – EGY AMERIKAI REFORMÁTOR (2. rész)
Mélységes érdeklődéssel tanulmányozta Dániel és a Jelenések könyvét. Értelmezésüknél ugyanazokat az elveket alkalmazta, mint a többi igehelynél, és nagy örömmel tapasztalta, hogy a prófétikus szimbólumokat meg lehet érteni. Látta, hogy az addig beteljesedett próféciák szó szerint teljesedtek; hogy a különböző képek, metaforák, példázatok, hasonlatok stb. magyarázata mind megtalálható, mert más igehelyek tisztázzák, és e magyarázatok alapján szó szerint érthetők. "Meggyőződtem tehát arról - mondja -, hogy a Biblia a kinyilatkoztatott igazságok oly világosan és egyszerűen feltárt rendszere, hogy a vándornak, még ha együgyű is, nem kell eltévednie benne. " Fáradozása nyomán egyik igazság a másik után bontakozott ki előtte, amint lépésről lépésre nyomon követte a próféciák nagyszerű vázát. Mennyei angyalok kalauzolták, hogy a Szentírást megértse.
A próféciák addigi teljesedését véve alapul az ezután teljesedő próféciák megítéléséhez, megbizonyosodott afelől, hogy a Krisztus lelki uralmát valló népszerű nézetet - a világ vége előtti földi millenniumot - nem támasztja alá Isten Igéje. E tantétel szerint az Úr személyes eljövetele előtt ezer évig tartó igazságosság és békesség lesz, és az ítélet napjának félelmes dolgai a messzi jövőben fognak teljesedni. Ez bármennyire tetszetős is, ellentétben áll Krisztus és az apostolok tanításaival, akik kijelentették, hogy a búza és a konkoly együtt nő az aratásig, a világ végéig; hogy "a gonosz emberek... és az ámítók nevekednek a rosszaságban"; hogy "az utolsó napokban nehéz idők állanak be"; hogy a sötétség birodalma az Úr adventjéig tart; hogy szájának lehelete megemészti őket, és eljövetelének fényességétől elpusztulnak (Mt 13:30.38-41; 2Tim 3:13.1; 2Thessz 2:8).
A világ megtérésének és Krisztus lelki uralmának tanát az apostoli egyház nem vallotta. A kereszténységnek kb. a XVIII. sz. kezdetéig nem ez volt az általános véleménye. Mint minden más tévedésnek, ennek is veszedelmes következménye lett. E tanítás szerint az Úr eljövetelét a messze jövőben kell várni. Ezért az emberek figyelme elterelődött a Krisztus közeledtét hirdető jelekről. Magabiztosak voltak, pedig ennek nem volt semmi alapja. Sok ember elhanyagolta a felkészülést, amely szükséges az Istennel való találkozáshoz.
Miller megállapította, hogy a Szentírás világosan tanítja Krisztus valóságos, személyes eljövetelét. Pál ezt mondja: "Maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből" (lThessz 4:16). A Megváltó pedig kijelenti: "Meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. " "Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:30.27). Az egész mennyei sereg el fogja kísérni. "Eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok" (Mt 25:31). "És elküldi az Ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az Ő választottait" (Mt 24:31).
Jézus eljövetelekor feltámadnak az igazak, az élő igazak pedig elváltoztak. "Mindnyájan ugyan nem aluszunk el - mondja Pál -, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára" (lKor 15:51-53). A thesszalonikaiakhoz intézett levélben, miután ecsetelte az Úr eljövetelét, ezt mondja: "Feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk" (lThessz 4:16-17).
Isten népe csak Krisztus személyes adventjekor kaphatja meg a mennyek országát. A Megváltó így szólt: "Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta" (Mt 25:31-34). Az itt idézett igehelyekből látjuk, hogy mikor az ember Fia eljön, a halottak romolhatatlan testben feltámadnak, az élők pedig elváltoznak. Így készülnek fel az ország átvételére, mert Pál ezt mondja: "Test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot" (lKor 15:50). Az ember jelenlegi állapotában halandó, romlandó, Isten országa pedig romolhatatlan lesz, és megmarad örökké. Ezért az ember úgy, ahogy van, nem léphet be Isten országába. De amikor Jézus eljön, halhatatlanságot adományoz népének, és hívja, hogy vegye birtokba azt az országot, amelynek eddig csak örököse volt.
Ezek és más igehelyek világossá tették Miller előtt, hogy a Krisztus eljövetele előttre várt események, mint például a békesség egyetemes uralma, és Isten országának felállítása a földön, a második advent után következnek be. A világ állapota és az idők jelei megfeleltek az utolsó napokat jellemző prófétikus leírásnak. Ezért Miller arra a megállapításra jutott, mégpedig egyedül a Biblia alapján, hogy a föld jelenlegi állapotára szánt idő lejáróban van.
"Egy másfajta bizonyíték, amely erősen hatott rám - mondja -, a Szentírás kronológiája volt... Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a megjövendölt események, amelyek a múltban beteljesedtek, gyakran egy megadott időpontban történtek. Az özönvíz előtti százhúsz év (lMóz 6:3), és a hét nap, amely szintén megelőzte; majd a megjövendölt negyvennapos eső (lMóz 7:4), Ábrahám magvának 400 évig tartó jövevénysége (lMóz 15:13); a pohárnok és a sütőmester álmának három-három napja (lMóz 40:12-20); a fáraó hét éve (lMóz 41:28-54); a negyven év a pusztaságban (4Móz 14:34); a három és fél évig tartó éhínség (lKir 17:1; lásd Lk 4:25);... a hetvenéves fogság (Jer 25:11); Nabukodonozor hét ideje (Dán 4:13-16); és a zsidókra szabott hét hét, hatvankét hét és egy hét, összesen hetven hét (Dán 9:24-27); - ezek az események, amelyek bizonyos időhatárok között történtek, valamikor pusztán próféciák voltak, és pontosan teljesedtek. "
Amikor tehát Miller a Biblia kutatása során különböző időrendi periódusokat talált, amelyek - ahogyan ő értelmezte - Krisztus második eljöveteléig nyúlnak, kénytelen volt őket "eleve rendelt" időknek tekinteni, amelyeket Isten kinyilatkoztatott szolgáinak. "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi - mondja Mózes -; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mindörökké. " Az Úr kinyilatkoztatja Ámós próféta által, hogy "semmit sem cselekszik... míg meg nem jelenti titkát az Ő szolgáinak, a prófétáknak" (5Móz 29:29; Ám 3:7). Isten Igéjének kutatói tehát biztosak lehetnek abban, hogy az Úr az emberi történelem legcsodálatosabb eseményét világosan feltárja az igazság Igéjében.
"Meggyőződtem arról - mondja Miller -, hogy a teljes Írás, amely Istentől ihletett, hasznos (2Tim 3:16), és nem ember akaratából jött egykor létre, hanem Isten Lelke által indított szent emberek írták (2Pt 1:21). ,A mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen' (Róm 15:4). Ezért a Biblia kronológiáját éppúgy a Szentírás részének és komoly megfontolásra méltónak találtam, mint a Szentírás bármely más igéjét. És úgy éreztem, hogy ha meg akarom érteni azt, amit a kegyelmes Isten kijelentett, nincs jogom a prófetikus idők felett elsiklani. "
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés