Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 67 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+67&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+67&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten áldása rajtunk. Ez a zsoltár megismétli az ároni áldást, de már nem egyes szám második személyében, hanem többes szám első személyében, valahogy így: „áldjon meg bennünket (az Úr), és ragyogtassa ránk orcáját!” Az áldás így személyesebbé válik, mert személyesen rólunk van szó. A zsoltáros vágyik Isten áldására, de nem egyedül, hanem a többiekkel együtt.
2. Isten áldása másokért van. Isten megáld bennünket, ránk ragyogtatja arcát, és ennek az lesz az eredménye, hogy az emberek az egész földön megismerik Isten útjait és a népek szabadítást. Ez a célja Istennek velünk is ma. Meg akar áldani, ránk akarja ragyogtatni arcát, hogy a világon mindenütt megismerjék Őt és az általa biztosított megváltást.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki kegyelmes és áld
b. aki számára minden ember fontos
c. aki mindenkit üdvözíteni szeretne. Fájni fog neki minden hiányzó gyermeke
d. minden nép örül, amikor megérti az Ő útját és eljárásait
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 18. fejezet
18. fejezet – EGY AMERIKAI REFORMÁTOR (4. rész)
Eddig a prófécia minden egyes részlete szemmel láthatóan teljesedett. A hetven hét kezdete kétségkívül i. e. 457-re, letelte pedig i. sz. 34-re tehető. Ebből az évszámból kiindulva nem nehéz megtalálni a 2300 nap végét. Ha a 2300-ból leszabjuk a hetven hetet - a 490 napot -, marad 1810 nap. A 490 nap végétől számított 1810 napnak még be kell teljesednie. Az i. sz. 34-ben kezdődő 1810 év 1844-ig terjed. A Dán 8:14 versében említett 2300 nap tehát 1844-ben ér véget. E nagy prófétikus időszak lejártakor, az angyal bizonyságtétele alapján, "kiderül a szenthely igazsága", vagyis megtisztul a szenthely. Tehát pontosan megtudhatjuk a szenthely megtisztításának idejét, amelyről az emberek majdnem egyetemesen azt gondolták, hogy a második adventkor lesz.
Miller és társai először azt hitték, hogy a 2300 nap 1844 tavaszán ér véget, holott a prófécia ennek az évnek az őszét jelölte meg. E félreértés miatt azok, akik a korábbi időpontban várták az Urat, csalódtak és elbizonytalanodtak. Ez azonban a legkevésbé sem csökkentette annak az érvnek az érvényességét, amely szerint a 2300 nap 1844-ben ér véget, és a szenthely megtisztításával ábrázolt nagyszerű eseménynek akkor kell megtörténnie.
Miller be akarta bizonyítani, hogy a Szentírás Isten kinyilatkoztatása. Amikor ezzel a céllal tanulmányozni kezdte a Bibliát, még csak nem is sejtette, hogy milyen következtetésre fog jutni. Ő maga alig tudta elhinni kutatásának eredményeit. A szentírási bizonyíték azonban olyan világos és súlyos volt, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni.
Két évet szentelt a Biblia kutatására, és 1818-ban jutott el arra az ünnepélyes meggyőződésre, hogy kb. huszonöt év múlva Krisztus megjelenik, hogy népét megváltsa. "Nem szükséges beszélnem arról az örömről - mondta Miller -, amely szívemet a boldog kilátás reményében betöltötte, sem pedig lelkemnek arról a forró vágyáról, hogy részem legyen a megváltottak boldogságában. A Biblia számomra egészen új könyv lett. Gyönyörködtem logikájában. Mindaz, ami sötét, titokzatos vagy zavaros volt tanításaiban, eloszlott lelkemből a szent lapokról sugárzó tiszta fényben. És milyen világosan és dicsőségesen tárult fel az igazság! Mindaz, amit az Igében korábban ellentmondásnak és következetlenségnek láttam, nem volt sehol; és bár volt sok olyan rész, amelyről nem állíthattam, hogy teljesen értem, de az Igéből oly sok fény áradt, amely sötét elmémet megvilágította, hogy gyönyörűséggel kutattam. Korábban még csak nem is sejtettem, hogy ennyi örömet találok e tanításokban."
"Amikor szent meggyőződésemmé vált, hogy a Szentírásban megjövendölt nagy jelentőségű események nemsokára beteljesednek, annak a bizonyítéknak a láttán, ami az én lelkemet is megérintette, hatalmas erővel ütött szíven a világ iránti kötelességem. " Miller önkéntelenül is érezte, hogy ismertetnie kell másokkal azt a világosságot, amit ő kapott. El volt készülve a hitetlenek ellenszegülésére, de bízott abban, hogy minden keresztényt örömmel fog eltölteni a Megváltóval való találkozás reménye, akit vallomásuk szerint szeretnek. Csak attól félt, hogy az oly közeli szabadulás feletti örömükben sokan anélkül fogják elfogadni ezt az igazságot, hogy a Szentírás alapos kutatásával meggyőződnének róla. Ezért eleinte vonakodott attól, hogy feltárja ismereteit, nehogy hibát kövessen el, és mások tévedésének eszköze legyen. Újra megvizsgálta a következtetéseit alátámasztó bizonyítékokat, és figyelmesen mérlegelt minden problémát, amely lelkében támadt. És azt tapasztalta, hogy Isten Igéjének fényénél úgy szertefoszlottak az ellenvetések, mint a köd a nap sugarai előtt. Öt évet töltött el így. Ez idő alatt teljesen meggyőződött állásfoglalása helyességéről.
Most újra érezni kezdte a kötelesség kényszerítő erejét: el kell mondania másoknak is azt, amit hite szerint a Szentírás oly világosan tanít. "Amikor dolgoztam, állandóan a fülembe csengett: ,Menj, és mondd el a világnak, milyen veszélyben van!' Egyre csak ez az ige járt a fejemben: ,Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet' (Ez 33:8-9). Úgy éreztem, ha a gonoszok hatékony figyelmeztetést kapnának, tömegek térnének meg; ha pedig nem figyelmeztetem őket, Isten vérüket az én kezemből kéri számon. "
Miller ekkor már, ha alkalom kínálkozott, magánbeszélgetésekben feltárta nézeteit. És azért imádkozott, hogy valamelyik lelkész kényszerítve érezze magát arra, hogy hirdesse a felismert igazságot. De nem tudta elhessegetni azt a gondolatot, hogy személyes kötelessége figyelmeztetni az embereket. Ezek a szavak egyre gyakrabban felidéződtek lelkében: "Menj, és mondd el a világnak! Vérüket a te kezedből kívánom. " Kilenc évig várt, lelkében a teherrel, míg első ízben, 1831-ben nyilvánosan megindokolta meggyőződését.
Miként Illés elhívta Elizeust a mezőn az ökrök mellől, hogy a prófétai hivatáshoz ráhelyezze a felszentelés palástját, William Millert is hívta, hogy hagyja ott ekéjét, és tárja fel az embereknek Isten országának titkait. Miller remegve kezdte el munkáját. Hallgatói figyelmét a prófétai időszakokon át lépésről lépésre Krisztus második eljövetelére irányította. Fáradozása közben erőt és bátorságot kapott, amikor látta a szavai nyomán támadt hatalmas érdeklődést.
Miller, hittestvérei szorgalmazására, akiknek szavaiban felismerte Isten hívását, vállalta, hogy nézeteit a nyilvánosság elé hozza. Ötvenéves volt már, és nem volt hozzászokva a nyilvánosság előtti beszédhez. Teherként nehezedett szívére az az érzés, hogy alkalmatlan a reá váró feladatra. De Isten kezdettől fogva rendkívüli módon megáldotta a lelkek megmentéséért végzett munkáját. Első előadását vallási ébredés követte, amelyben tizenhárom család, két családtag kivételével, megtért. Nyomban meghívták máshova is, és fáradozása nyomán Isten ügye szinte mindenhol új életre kelt. Bűnösöket térített meg, keresztényeket mélységesebb odaszentelődésre indított. Tanításai nyomán deisták és hitetlenek elismerték a Biblia és a keresztény vallás igaz voltát. Azok, akik között dolgozott, ezt mondták róla: "Olyan emberek lelkét érinti, akikre mások nem tudnak hatni." Prédikálásával felhívta a közvélemény figyelmét a vallás nagyszerű dolgaira, és szeretett volna határt szabni kora fokozódó világiasságának és érzékiségének.
Prédikációinak hatására csaknem minden városban jó néhányan, egyes városokban pedig százával tértek meg az emberek. Sok helyen csaknem minden protestáns egyház kitárta Miller előtt templomainak kapuit, és a meghívást rendszerint a különböző közösségek lelkészeitől kapta. Változhatatlan szabállyá tette, hogy csak ott dolgozik, ahova hívják. De csakhamar azt kellett látnia, hogy a hozzá özönlő kérések felének sem tud eleget tenni. Sokan azok közül, akik nem fogadták el a második advent pontos idejéről alkotott nézeteit, meggyőződtek arról, hogy Krisztus valóban eljön; hogy eljövetele közel van, és fel kell készülniük. Némelyik nagyvárosban munkája feltűnő hatást váltott ki. Borkereskedők bezárták üzletüket, és az üzlethelyiséget gyülekezeti teremmé alakították át; egyes kártyabarlangok megszűntek; hitetlenek, deisták, univerzalisták, sőt a legzüllöttebb emberek élete is megváltozott. Egyesek közülük már évek óta be sem léptek semmiféle istentiszteleti helyre. Különböző felekezetek, különböző helyeken, majdnem minden órában imaórát tartottak. Kereskedők délben összegyűltek, hogy imádkozzanak és Istent dicsőítsék. Nem szertelen izgalom, hanem szinte egyetemes komolyság szállta meg az emberek lelkét. Miller munkája, akárcsak a reformátoroké, inkább az emberek meggyőződését és lelkiismeretük felébresztését célozta, mint pusztán érzelmeik felkorbácsolását.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés