Higgyetek az Ő prófétáinak - július 22 - SZOMBAT - Zsoltárok 77

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 77 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+77&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+77&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Elcsüggedhet az ember, ha Istenről elmélkedik? A zsoltáros azt mondja, hogy Istenről elmélkedik és mégis elcsügged a lelke, hangosan kiált Istenhez, de lelke nem tud megvigasztalódni, Istenről gondolkodik és nyugtalanul hánykolódik ágyában. A régi dolgokon gondolkodik, amikor minden szép és jó volt, most pedig minden rosszra fordult. Különböző gondolatok fordulnak meg agyában: „Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete? Érvénytelenek lettek ígéretei? Elfelejtette kegyelmét? Irgalmát elnyomja a haragja?” Sokaknak ismerősek a zsoltáros aggodalmai. Mi is gyakran kerülünk hozzá hasonló helyzetbe. A zsoltáros nem szégyellte aggodalmait, hanem énekben feltette kérdéseit Istennek a gyülekezetben. Az Isten jóságáról való gondolkodás és elmélkedés akkor is segít neki, amikor a fenti kérdésekre még nem tudja a biztos választ.  

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek feltehetjük kényes kérdéseinket is

b.    aki nem haragszik meg, ha kétkedő kérdéseket teszünk fel neki

c.    aki szeretetében néha hallgat és nem azonnal cselekszik

d.    aki tudja, hogy mi válik javunkra és azt is tudja, hogy mikor a leghatékonyabb a közbelépése

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 19. fejezet

19. fejezet – A SÖTÉTSÉGEN ÁTSUGÁRZÓ FÉNY (7. rész)

De Isten áldott célja valósult meg azzal is, hogy felhívták az emberek figyelmét az ítéletre. A nagy nap elközelgett, és a gondviselő Isten egy meghatározott idővel próbára tette az embereket, hogy felismerjék, mi van a szívükben. Az üzenetnek az egyház megpróbálása és megtisztítása volt a célja. Meg kellett látniuk, hogy vajon e világhoz ragaszkodnak-e, vagy Krisztushoz és a mennyhez. Állították, hogy szeretik a Megváltót. Most bizonyítaniuk kellett szeretetüket. Vajon készek voltak-e világi reményeiket és törekvéseiket feladni, és Urunk adventjét örömmel üdvözölni? Az üzenetnek az volt a célja, hogy az emberek meglássák valódi lelkiállapotukat. Az irgalmas Isten figyelmeztette őket, hogy felébredve, bűnbánattal és alázattal keressék az Urat.

A csalódás is - habár saját tanításuk félreértése miatt történt - javukat szolgálta. Próbára tette azokat, akik állításuk szerint elfogadták az intő üzenetet. Megtagadják-e elhamarkodottan tapasztalataikat a csalódás miatt, és eldobják-e Isten szavába vetett bizalmukat? Vagy pedig imában és alázattal igyekeznek megtalálni, hol értették félre a próféciát? Hányan cselekedtek félelemből, érzelemből vagy nyugtalanságból? Hányan voltak langymelegek és hitetlenek? Tömegek állították, hogy vágyva várják az Úr megjelenését. Megtagadják-e vajon a hitet a késedelem és csalódás vizsgáztató próbáján, amikor a világ gúnyolódik és gyalázkodik? Félredobják-e az Ige világos bizonyságtevésével alátámasztott igazságokat, csak azért, mert nem értik meg azonnal Isten intézkedéseit?

Ez a próba megmutatja, hogy milyen erősek azok, akik őszinte hittel engedelmeskednek annak az Igének, ami meggyőződésük szerint Isten lelkének tanítása. Megtanítja őket arra is, - amit csak ilyen esemény útján lehet megtanulni -, hogy milyen veszélyes dolog elfogadni a Biblia tanításai helyett emberek elméleteit és magyarázatait. A hit fiaiban a tévedésük nyomán támadt bizonytalanság és szenvedés elvégzi a szükséges helyesbítést. Arra készteti őket, hogy alaposabban kutassák a prófétai igét. Megtanulják belőle, hogy gondosabban kell megvizsgálni hitük alapját, és elvetniük mindazt, ami nem az igazság Igéjére épült, bármilyen sok híve is van a keresztény világban.

E hívők előtt, csakúgy, mint annak idején az első tanítványok előtt, a próba idején sötétnek és érthetetlennek tűnő dolgok később világossá válnak. Amikor meglátják "az Úrtól való véget, tudni fogják, hogy a tévedéseikből származó próba ellenére a szerető Isten szándékai biztos léptekkel teljesültek. Az áldott tapasztalatból megtanulják, hogy "igen irgalmas az Úr és könyörületes"; hogy "minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják".