Higgyetek az Ő prófétáinak - július 5 - SZERDA - Zsoltárok 60

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 60 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+60&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+60&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.     Isten néha megengedi a megaláztatást. Isten senkit sem szeret megalázni, még ellenségeit sem, de időről-időre megengedi, hogy ilyen tapasztalaton menjünk keresztül, ha azt javunkat szolgálja, illetve megóv a bukástól. Isten inkább szeretne felmagasztalni, de nem mindig tudjuk kezelni a sikereket. Elfelejtjük Istent, magunkban bízunk, levesszük a tekintetünket róla. Ez pedig vesztünkhöz vezet. Isten a próbákkal visszaterel önmagához és a biztonsághoz. Isten jobban érdekelt a hosszútávú sikerünkben, mint a pillanatnyi érzéseinkben.

2.     Istennel mindig győztesek vagyunk. Még akkor is, ha pillanatnyilag kudarcot vallunk. Csatákat veszíthetünk, de a háborút nem. Aki Isten mellé áll, annak biztosított a végső győzelem. Lehet, hogy most sokszor érezzük vesztesnek magunkat, de a végén a győztes csapatban leszünk, ahol senki sem fogja vesztesnek érezni magát.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.      aki ismeri érzéseinket és érzelmeinket, de döntéseit inkább végső sorsunk befolyásolja.

b.      Dávid néha igazságtalan: ellenségei bűneire büntetést kér, a sajátjára pedig irgalmat. Isten sosem lesz igazságtalan.

c.      aki végső menedék. Dávid ezt nagyon jól tudja, és ide menekül

d.      aki begyógyítja a föld sebeit

e.      aki jelt az istenfélőknek a menekülésre

f.       akié Izrael, de Móáb, Edom és Filisztea is az övé

g.      akiről néha azt gondoljuk, hogy elvet és elhagy minket, de ez nem így van

h.      akinél gazdagon van erőtartalék, amikor az emberi elfogyott

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 17. fejezet

17. fejezet – A HAJNAL HÍRNÖKEI (4. rész)

Dr. Nathanael Whittaker, a salemi Tabernakulum-templom prédikátora istentiszteletet tartott a gyülekezetben, és a prédikációjában hangsúlyozta, hogy a sötétség természetfeletti. Számos más helyen is összegyűltek az emberek. A rögtönzött prédikációk szövege szinte mindenütt ugyanaz volt. Ez változatlanul azt jelezte, hogy a sötétség egybecseng a bibliai próféciával... A sötétség nem sokkal tizenegy óra után volt a legsűrűbb. "is "Nappal az ország nagy részére olyan sűrű sötétség borult, hogy az emberek gyertyafény nélkül nem tudták órájukról leolvasni az időt, nem tudtak ebédelni, sem otthoni munkájukat végezni...

A sötétség kiterjedése is rendkívüli volt. Kelet felé egészen Falmouthig észlelhető volt. Nyugati irányban elérte Connecticut legtávolabbi részét, és egészen Albanyig elnyúlt. Dél felé a tengerpart mentén észlelték; északon pedig az amerikai településekig terjedt. "

A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég, és feltűnt a nap, de még mindig homályos volt a sűrű sötét ködtől. "Napnyugta után ismét felhők tornyosultak, és hamarosan besötétedett. " "Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és ijesztő, mint a nappali. A majdnem telihold ellenére, a tárgyakat csak mesterséges fénynél lehetetett felismerni, és ez a fény bizonyos távolságból - a szomszédos házakból vagy máshonnan - nézve olyan volt, mintha a sugarakat majdnem áthatolhatatlan, egyiptomi sötétség venné körül." Egy szemtanú ezt mondta: "Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna, vagy megszűnne létezni. " Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a telihold, "legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat". Éjfél után a sötétség elmúlt, és a hold, amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.

1780. május 19. a történelem "sötét nap" ja. Mózes kora óta nem tudunk ilyen sűrű, ilyen nagy kiterjedésű és ilyen sokáig tartó sötétségről. A leírás, amelyet szemtanúk adtak erről az eseményről, annak az isteni kijelentésnek a visszhangja, amelyet Jóel próféta huszonöt évszázaddal a beteljesedés előtt így jegyzett fel: "A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja" (Jóel 2:31).

Krisztus meghagyta népének, hogy figyeljen adventjének jeleire, és örvendezzen, amikor látja Királya közeledtének jeleit. "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni - mondta -, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. " Felhívta követői figyelmét a tavasz rügyező fáira, és így szólt: "Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatokról tudjátok, hogy közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa" (Lk 21:28.30-31).

Amikor azonban az alázatot és az odaszentelődést felváltotta a büszkeség és a formalizmus, a Krisztus iránti szeretet és az eljövetelébe vetett hit meghidegült. Isten állítólagos népe, amely belemerült a világiasságba és az élvezetek keresésébe, nem értette meg azt, amit a Megváltó a második advent jeleiről tanított. Nem vettek tudomást a második adventről. Az erről szóló igéket elhomályosította a téves magyarázat, addig-addig, amíg a nép már nem is igen akart tudomást venni róla, és csaknem teljesen elfelejtette. Ez különösen az amerikai egyházakat jellemezte. A társadalom minden osztálya élvezhette a szabadságot. A kényelem, a gazdagság és a fényűzés utáni sóvárgás - ami miatt belevetették magukat a pénzszerzésbe -, a mindenki számára elérhetőnek tűnő népszerűség és hatalom mohó hajszolása a jelen élet dolgaira összpontosította az emberek érdeklődését és vágyait. Távolinak látták azt az ünnepélyes napot, amikor a dolgok jelenlegi rendje elmúlik.

Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: " Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap." "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34.36)