Higgyetek az Ő prófétáinak - július 23 - VASÁRNAP - Zsoltárok 78

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 78 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+78&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+78&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Jó Isten tetteire emlékezni. Ez a zsoltár Isten hatalmas tetteire emlékezik, amelyeket Izraelért tett. Izrael azonban elfeledkezett mindezekről, és újabb és újabb lázadásokba keveredett. Isten kegyelmes volt és megbocsátott nekik, jó volt hozzájuk és jót tett velük, de Izrael minderre hűtlenséggel válaszolt. Izrael bukásának gyakran az volt az oka, hogy megfeledkeztek Istenről, nem emlékeztek az ő szeretetére és csodáira.  

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki azt szeretné, ha tanulnánk őseink hibáiból

b.    aki azt szeretné, hogy belé vessük bizalmunkat

c.    aki tud kenyeret adni népének a sivatagban is

d.    aki még akkor is megszabadította őket, amikor csak színből tértek meg hozzá

e.    aki irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani

f.      aki országot adott hűtlen népének

g.    aki földi lakhelyéül választotta Sion hegyét, azaz Jeruzsálemet

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 20. fejezet

20. fejezet – A NAGY VALLÁSI ÉBREDÉS (1. rész)

A Jelenések 14. fejezetében kinyilatkoztatott első angyali üzenet arról ad hírt, hogy a Krisztus közeli eljövetelének hirdetését nagy vallási ébredés követi. Egy repülő angyal látható "az ég közepén". Nála van "az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek". Az angyal "nagy szóval" hirdeti ezt az üzenetet: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és földet, és a tengert és a vizek forrásait" (Jel l4:6-7).

Sokatmondó az a tény, hogy ezt az intő üzenetet egy angyal hirdeti. A bölcs Isten úgy látta jónak, hogy a mennyei követ tisztaságával, dicsőségével és hatalmával ábrázolja annak a munkának a magasztos jellegét, amelyet az evangélium hatalmának és dicsőségének kell elvégezni. Az angyal repülése "az ég közepén", a "nagy szó", amellyel az üzenet hangzik "a föld lakosainak" - "minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" - tanúsítja e mozgalom gyorsaságát és világszéles voltát.

Az üzenetből világossá válik, hogy mikor kezdődik ez a mozgalom. A kinyilatkoztatás szerint az "örökkévaló evangélium" magában foglalja azt az üzenetet is, amelyből elénk tárul az ítélet megkezdésének ideje. A megváltás üzenetét minden korban prédikálták, de az evangéliumnak ezt a részét csak az utolsó napokban lehet hirdetni, mert csak akkor igaz, hogy az ítélet órája eljött. A próféciákból egy eseménysort ismerünk meg, amely az ítélet megkezdéséig tart. Ez különösen Dániel könyvében figyelhető meg. A próféciának azt a részét, amely az utolsó napokra vonatkozik, Dánielnek be kellett pecsételnie "a végidőig". A végidő előtt nem lehetett hirdetni az ítéletről szóló üzenetet, mert az üzenet a próféciák beteljesedésére épül. De a végső időben - mondja a próféta - "tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás" (Dán 12:4).

Pál apostol figyelmeztette a gyülekezetet, hogy Krisztus eljövetelét ne saját korában várja. "Nem jön el az addig - mondta -, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere" (2Thessz 2:3). A nagy hitehagyás, azaz "a bűn emberen hosszú uralkodása előtt nem várható Urunk adventje. A "bűn embere", aki "a törvényszegés titkos bűne", "a veszedelemnek fia" és "a törvénytaposón néven is ismert, a pápaságot jelképezi, amelyről a próféta megjövendölte, hogy 1260 évig fenntartja uralmát. Ez az időszak 1798-ban ért véget. Krisztus ezt megelőzően nem jöhetett el. Pál figyelmeztetése egészen 1798-ig érvényes. Krisztus második eljövetelének hirdetése ezután vált esedékessé.

Ez az üzenet a letűnt korokban soha nem hangzott. Tudjuk, hogy Pál nem prédikálta. Az apostol azt mondta testvéreinek, hogy az Úr sokára jön el. A reformátorok sem hirdették ezt az üzenetet. Luther Márton úgy gondolta, hogy az ő korától az ítéletig mintegy háromszáz év fog még eltelni. 1798 óta nincs már pecsét Dániel könyvén. A próféciaismeret növekszik, és sokan szent komolysággal hirdetik, hogy az ítélet elközelgett.

Az adventmozgalom a különböző keresztény országokban egyszerre tűnt fel, akárcsak a XVI. századi nagy reformáció. Mind Európában, mind Amerikában hivő és imádkozó emberek úgy érezték, hogy tanulmányozniuk kell a próféciákat. Az ihletett feljegyzést nyomon követve meggyőző bizonyítékokat találtak arra, hogy mindennek a vége az ajtó előtt van. A különböző országokban élő elszigetelt keresztény csoportok kizárólag a Szentírás tanulmányozása nyomán arra a meggyőződésre jutottak, hogy a Megváltó adventje közel van.

1821-ben, három évvel azután, hogy Miller az ítélet idejével foglalkozó próféciákat értelmezte, dr. Joseph Wolff, "a világ misszionáriusa" hirdetni kezdte, hogy az Úr nemsokára eljön. Wolff németországi zsidó családban született. Apja rabbi volt. Wolff már nagyon fiatalon meggyőződött a keresztény vallás igazságáról. Ez az éles eszű, érdeklődő fiú kíváncsian figyelte azokat a beszélgetéseket, amelyek atyja házában folytak, ahol az istenfélő zsidók naponta összegyűltek, hogy népük reményéről és váradalmáról - az eljövendő Messiás dicsőségéről és Izrael helyreállításáról - beszéljenek. Egy napon hallott a Názáreti Jézusról, és megkérdezte, ki az. "Egy zsidó a legtehetségesebbek közül - volt a válasz. - De mivel azt színlelte, hogy Ő a Messiás, a zsidó törvényszék halálra ítélte. " "Miért pusztították el Jeruzsálemet - vágott vissza a fiú -, és miért vagyunk rabságban?" "Ó jaj, azért - válaszolt az apa -, mert a zsidók megölték a prófétákat. " A gyermekben azonnal felmerült ez a gondolat: "Talán Jézus is próféta volt, és a zsidók megölték, pedig ártatlan volt. " Annyira erőt vett rajta ez az érzés, hogy sokszor ácsorgott a keresztény templomon kívül, hogy hallja a prédikációt, de belépnie nem volt szabad.