Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Prédikátor könyve 7 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%207&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten bölcsessége maradandó, az emberi bölcsesség zsákutca. Ez a fejezet ellentétbe állítja a bölcsességet és az ostobaságot, az Isten bölcsességét és az emberit. Ahogy ezen a földön mindent megrontott a bűn, úgy a bölcsességet is. Ezért hív a fejezet szerzője, hogy cseréljük le a saját bölcsességünket az Isten igaz bölcsességére. Az emberi sok bajba kever bennünket, az isteni megment a bajoktól.
2. Istent lehet megismerni a bölcs emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen a bölcs ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen a bölcs ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:
a. jó hírnévnek örvend
b. nem komolytalan
c. odafigyel a gyászolókra
d. tud szeretettel dorgálni
e. nem elnyomó
f. nem megvesztegető
g. türelmes
h. nem kevély
i. nem bosszankodik
j. nem a múltban él
k. oltalmat biztosít az arra rászorulónak
l. nem önigazult
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek alkotásait nem lehet megváltoztatni. Amit görbének teremtett, az nem lehet kiegyenesíteni, amit meg egyenesnek, azt nem lehet elgörbíteni
b. aki megismerteti azt, amit akar, és kikutathatatlannak hagy, amit annak szánt
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy az emberi bölcsességet le tudja cserélni arra, amit te felajánlasz neki! Adjad, hogy ne okozzon kárt magának és másoknak makacsságával és saját útjainka követésével! Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 35. fejezet
35. fejezet – A PÁPASÁG CÉLKITŰZÉSEI (6. rész)
A tekercs szerint tilos dolgozni a szombat kilencedik órájától, azaz délután három órától, hétfő napfelkeltéig. A tekercs megbízhatóságát állítólag sok csoda támasztotta alá. Például a megadott idő után dolgozó emberek megbénultak. Egy molnár, aki megkísérelte gabonáját megőrölni, liszt helyett vérzuhatagot látott kiömölni, és a malomkerék a nagy erővel rázuhanó víz ellenére is mozdulatlan maradt. Egy asszony, aki tésztát tett a sütőbe, nyersen vette ki, pedig a sütő forró volt. Egy másik, aki a kilencedik órára megdagasztotta a kenyerét, de úgy döntött, hogy hétfőig félreteszi, másnapra - mennyei csoda folytán - megsült cipók formájában talált rá. Egy ember, szombaton a kilencedik óra után sütött kenyeret. Másnap reggel, amikor megtörte, vér folyt belőle. Ilyen képtelen és babonás koholmányokkal próbálták a vasárnap hívei megalapozni e nap szentségét.
Skóciában, akárcsak Angliában nagyobb becsülete volt a vasárnapnak, amikor az ősi szombat egy részével együtt ünnepelték. De hogy mennyi időt kellett szentnek tartani, az változó volt. A skót király rendelkezése szerint "a szombatot déli tizenkét órától kell szentnek tartani", és hétfő reggelig senki sem foglalkozhat világi dolgokkal.
Bár a pápisták mindent megtettek a vasárnap szentségének megalapozásáért, ők maguk nyilvánosan megvallották a szombat mennyei tekintélyét, és azt is, hogy az az intézmény, amely a szombat helyére került, emberi eredetű. Egy XVI. századi pápai zsinat világosan kimondta: "Egyetlen keresztény se felejtse el, hogy a hetedik napot Isten megszentelte, és nemcsak a zsidók kapták és ünnepelték, hanem azok is, akik úgy tettek, mintha Istent imádnák; habár mi, keresztények az ő szombatjukat az Úr napjára tettük át. " Isten törvényének meghamisítói tudták, mit csinálnak. Szántszándékkal helyezték magukat Isten fölé.
A valdensek közül némelyek szombatot ünnepeltek. Sokáig tartó, véres üldözésük beszédesen szemlélteti, milyen politikát folytatott Róma a vele ellenszegülőkkel. Mások is hasonlóképpen szenvedtek a negyedik parancsolat iránti hűségükért. Az etióp és abesszin egyház történelme különösképpen sokatmondó. A középkor sötétjében Közép-Afrika keresztényeit szem elől veszítette a világ, és ők hosszú századokon át szabadon gyakorolhatták hitüket. De Róma végül tudomást szerzett létezésükről, és az abesszin császárt csakhamar rávette, hogy ismerje el a pápát Krisztus helytartójának. Ezt további egyezkedések követték. Majd egy rendelet született, amely a legszigorúbb büntetés terhe mellett megtiltotta a szombat ünneplését. A pápai zsarnokság azonban nemsokára olyan kellemetlen iga lett, hogy az abesszinok elhatározták: letörik a nyakukról. Iszonyú harc árán kiűzték birodalmukból a római katolikusokat, és helyreállították az ősi hitet. A gyülekezetek boldogan köszöntötték a szabadságot, és soha nem felejtették el azt a leckét, amelyet Róma megtévesztéseiről, fanatizmusáról és önkényuralmáról tanultak. E félreeső ország népe örült, ha a keresztény világ többi része nem vett róla tudomást.
Az afrikai gyülekezetek úgy tartották a szombatot, mint a pápai egyház, mielőtt teljesen hitehagyóvá lett. Míg Isten parancsának engedelmeskedve megtartották a hetedik napot, az egyház szokásaihoz alkalmazkodva vasárnap sem dolgoztak. Róma, miután övé lett a legfőbb hatalom, sárba taposta Isten nyugalomnapját, hogy felmagasztalja a sajátját. De a majdnem ezer évig rejtőzködő afrikai gyülekezetek nem osztoztak hitehagyásában. Amikor Róma uralma alá kerültek, kénytelenek voltak az igazi szombat ünneplésével felhagyni, és tiszteletben tartani a hamisítványt. De mihelyt visszanyerték függetlenségüket, újra engedelmeskedtek a negyedik parancsolatnak.
Ezek a feljegyzések, amelyek megörökítik a múltat, világosan tanúsítják, hogy Róma gyűlöli az igazi szombatot és e szombat híveit. Kiderül belőlük, hogy milyen eszközöket használ a maga alkotta intézmény megünnepeltetésére. Isten Igéje azt tanítja, hogy ezek az események meg fognak ismétlődni, amikor Róma hívei és a protestánsok összefognak, hogy felmagasztalják a vasárnapot.
A Jelenések könyve 13. fejezetének próféciája kinyilatkoztatja, hogy a bárányszarvú fenevad által jelképezett hatalom "azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják" a pápaságot, amelyet itt a párduchoz hasonló fenevad szimbolizál. A kétszarvú fenevad azt is mondja "a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét", és ez a hatalom mindenkivel - "kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal" - elfogadtatja a fenevad bélyegét (Jel 13:11-16). Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok az a hatalom, amelyet a bárányszarvú fenevad jelképez, és hogy ez a prófécia akkor fog teljesedni, amikor az Egyesült Államok kikényszeríti a vasárnap megtartását. E nap megünneplésére Róma a maga felsőbbségének elismeréseként tart igényt. De nemcsak az Egyesült Államok fog meghódolni a pápaság előtt. Róma befolyása azokban az országokban, amelyek egykor elismerték főhatalmát, korántsem szűnt meg. A prófécia pedig megjövendöli hatalmának visszaállítását. "Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat" (Jel 13:3). A halálos seb azt a kudarcot jelzi, amely a pápaságot 1798-ban érte. Ezután - ahogy a próféta mondja - "az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat". Pál világosan kijelenti, hogy a "bűn embere" a második adventig megmarad (2Thessz 2:3-8). Egészen az idők végéig fogja folytatni csaló munkáját. A Jelenések könyvének írója ugyancsak a pápaságra utal, amikor azt mondja, hogy "imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe" (Jel 13:8). Mind az Óvilág, mind az Új, a vasárnap tiszteletével - amely kizárólag a római egyház tekintélyén alapszik - hódolni fog a pápaság előtt.
Ámen 🛐
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés