Higgyetek az Ő prófétáinak - november 11 - SZOMBAT - Prédikátor könyve 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit a Prédikátor könyve 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%208&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten a maga idején ítél. Ez a fejezet megállapítja, hogy a gonoszság elhatalmasodott, ezért Isten a maga idejében ítéletet tart. Ha ez elmondható volt a prédikátor idejében, mennyivel inkább ma, amikor a gonoszság minden mértéket túllépett?  

2.    Csak Isten tudja pontosan, hogy mi lesz ezután. A szerző azon kesereg, hogy az ember nem tudja, hogy mi lesz ezután és azt sem tudja, hogy ki mondhatná meg ezt neki. Isten ismeri a jövőt, az embernek nincs is szüksége erre. Az embernek csak arra van szüksége, hogy ismerje Istent, aki a jövőt ismeri és bizalommal rá hagyatkozzon.

3.    Az istenfélelem az egyetlen helyes viszonyulási forma. Az istenfélelem azt jelenti, hogy Isten az Őt megillető helyre kerül életünkben. Ha Isten az Őt megillető helyen van és mi a magunk kijelölt helyén vagyunk, akkor történhet bármi körülöttünk, életünk biztos alapon áll.

4.    Isten mindent ismer és mindent tud. A fejezet szerzője elmondja, hogy kitűzte célul, hogy mindent meg fog ismerni, de el kellett ismernie, hogy ez nem működik. Elég az, ha Isten mindent tud, és az Ő mindentudása alapján irányítja életünket. Bele kell nyugodnunk abba, hogy a kinyilatkoztatott dolgok a mieink, a titkok pedig az Istenéi.  

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki az áldás forrása mindazoknak, akik engedelmeskednek Neki és Őt félik

b.    akinek a dolga az ítélet meghozatala

c.    aki elegendő információt juttatott az ember birtokába, hogy ne élhessen kifogásokkal

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megelégedjen azzal, hogy te ismered a jövőt, és ez az ő javát szolgálja! Adjad, hogy az istenfélelem, a Benned való teljes bizalom jellemezze életét! Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 35. fejezet

35. fejezet – A PÁPASÁG CÉLKITŰZÉSEI (7. rész)

Több mint fél évszázadig az Egyesült Államok számos próféciakutatója bizonyságot tett erről a világnak. A jelenlegi események tanúsítják, hogy rohamosan haladunk e prófécia teljesedése felé. Protestáns tanítók éppúgy hivatkoznak a vasárnap ünneplésének isteni eredetére, éppúgy nélkülözve a szentírási bizonyítékot, mint a pápai vezetők, akik csodákat találtak ki, hogy Isten parancsát helyettesítsék. Újra hallani fogjuk azt az állítást, hogy a vasárnapi nyugalomnap megszentségtelenítése miatt sújtják Isten büntető ítéletei az emberiséget. Már most is szó esik erről. Rohamosan tért hódít az a mozgalom, amely az embereket a vasárnap megtartására kényszeríti.

Bámulatos, hogy a római egyház milyen fondorlatos. Fel tudja mérni, mi fog történni. Csak az alkalomra vár. Látja, hogy a protestáns egyházak a hamis szombat elfogadásával előtte hódolnak, és hogy a protestánsok is azokkal az eszközökkel fogják a vasárnap megtartását kikényszeríteni, amelyeket ő is alkalmazott a múltban. Akik elvetik az igazság világosságát, azok igényelni fogják a magát csalhatatlannak nevező hatalom segítségét annak az intézménynek a felmagasztalásához, amely tőle származik. Hogy Róma milyen szívesen siet ebben a munkában a protestánsok segítségére, azt nem nehéz kitalálni. Ki tudná a pápai vezetőknél jobban, miként kell bánni azokkal, akik nem engedelmeskednek az egyháznak?

A római egyház - az egész világot behálózó ágazataival - egyetlen hatalmas szervezetet képez a Szentszék irányítása mellett, amelynek érdekeit kell szolgálnia. Híveinek millióit a föld összes országában arra kötelezi, hogy engedelmeskedjenek a pápának. Bármilyen nemzetiségűek, és bármely ország polgárai, az egyház tekintélyét kell első helyre tenniük. Az államnak tett esetleges hűségesküjük mögött ott van a Rómának tett engedelmességi fogadalmuk. Ez a fogadalom feloldoz minden olyan eskü alól, amely sérti Róma érdekeit.

A történelem tanúsítja, hogy Róma milyen ravaszul és szívósan igyekszik beavatkozni a nemzetek ügyeibe; és ha egyszer megvetette valahol a lábát, még a fejedelmek és a nép romlásba döntése árán is előtérbe helyezi saját céljait. 1204-ben III. Ince pápa a következő szokatlan esküt csikarta ki II. Péter aragon királytól: "Én, az aragonok királya, vallom és ígérem, hogy mindig hű és engedelmes leszek uramhoz, Ince pápához, valamint katolikus utódaihoz és a római egyházhoz. Nagy gondom lesz arra, hogy birodalmam is engedelmeskedjék neki. Védelmezem a katolikus vallást, és üldözöm az eretnek romlottságot. " Ez összhangban van a római főpap hatalmi igényével, amely szerint a pápának "joga van császárokat trónjuktól megfosztani", és "felmenthet alattvalókat becstelen uralkodók iránti engedelmességük alól".

Ne felejtsük el, hogy Róma mivel dicsekszik; azzal, hogy soha nem változik. A római egyház ma is vallja VII. Gergely és III. Ince elveit. Ha hatalmában állna, most is éppoly erőszakosan megvalósítaná ezeket az elveket, mint a letűnt századokban. A protestánsok aligha tudják, mit csinálnak akkor, amikor Róma segítségével akarják felmagasztalni a vasárnapot. Miközben saját céljuk megvalósítására törekszenek, Róma előtt a maga hatalmának helyreállítása, elvesztett felsőbbségének visszaszerzése lebeg. Jusson csak érvényre az Egyesült Államokban az az elv, hogy az egyház igénybe veheti, illetve irányíthatja az államhatalmat, azaz a vallásos szertartások világi törvényekkel kikényszeríthetők; dióhéjban: ha az egyház és az állam uralkodik a lelkiismereten, akkor Róma diadala ebben az országban biztosítva van.

Isten Igéje figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ha a protestáns világ nem figyel erre, akkor fogja megtudni, mi Róma valódi célja, amikor már túl késő kimenekülni hálójából. Róma csendben nő hatalommá. Tanításai éreztetik befolyásukat a törvényhozó termekben, az egyházakban és az emberi szívekben. Titokban már építi büszke és masszív tornyait, amelyekben korábbi üldözéseit megismétli. Lopva és alig észrevehetően növeli erejét, hogy készenlétben legyen, amikor ütésre emelheti kezét. Előnyhöz akar jutni, és ez már sikerült is neki. Nemsokára látni és érezni fogjuk, mi Róma igazi szándéka. Megvetésnek és üldözésnek teszi ki magát az, aki hisz és engedelmeskedik Isten Igéjének.