2026. november 16., hétfő

2026. november 16. HÉTFŐ - Mt 4:5-11; Lk 4:5-13 – JÉZUS ÉLETE – A győzelem

2026. november 16. HÉTFŐ - Mt 4:5-11; Lk 4:5-13 – JÉZUS ÉLETE – A győzelem

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/37/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/05/higgyetek-az-o-profetainak-majus-5-kedd.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Mt 4:5-11; Lk 4:5-13

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – A győzelem

Mt 4:5-11

5. Ekkor elvitte őt az ördög a szent városba, odahelyezte a templom párkányára,

6. és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

7. Jézus így felelt: Viszont az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!

8. Ismét elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,

9. és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem, és imádsz engem.

10. Ekkor azt mondta neki Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Istenedet, az Urat imádd, és csak neki szolgálj!

11. Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek, és szolgáltak neki.

Lk 4:5-13

5. Ezután felvitte őt az ördög egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a föld minden országát.

6. Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

7. Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz.

8. Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.

9. Azután Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen,

10. mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged,

11. és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd a lábadat a kőben.

12. Jézus pedig azt válaszolta: Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13. Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle.

 

„Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: {DA 124.1}

Ha Isten Fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az Ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” (Mát 4,5–6) {DA 124.2}

Sátán most azt gondolta, hogy saját térfelén találkozott Krisztussal. A ravasz ellenség azokra az igékre hivatkozott, amelyek Isten szájából származnak. Még mindig a világosság angyalának mutatkozott, s nyilvánvalóvá tette, hogy ismeri az Írásokat, és érti azok mondanivalóját. Jézus az imént Isten szavával támasztotta alá hitét, a kísértő pedig csalását akarta igazolni az igével. Azt állította, hogy csak Jézus hűségét tette próbára, és most dicséri állhatatosságát. Minthogy az Üdvözítő kinyilvánította Istenbe vetett bizalmát, Sátán arra ösztönözte, hogy adja hite újabb bizonyítékát. {DA 124.3}

Ám a kísértést újra bizalmatlanságot keltő célzás vezeti be: „Ha Isten Fia vagy.”Krisztust arra kísértette, hogy válaszoljon a „ha” szóra, de Ő tartózkodott a kétely legcsekélyebb elfogadásától is. Nem kockáztatta az életét azért, hogy bizonyítékot szolgáltasson Sátánnak. {DA 124.4}

A kísértő azt gondolta, hogy kihasználhatja Krisztus emberi természetét, és kételkedésre késztetheti. Sátán ugyan csábíthat, de nem kényszeríthet a bűnre: „Vesd alá magad!” – mondta Jézusnak, noha tudta, hogy nem teheti meg, mert Isten közbelépne, hogy megmentse. Sátán sem kényszeríthette Jézust, hogy vesse le magát. Ha Krisztus nem enged a kísértésnek, nem győzhető le. A föld és a pokol összes hatalma sem kényszeríthette rá, hogy a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjon Atyja akaratától. {DA 125.1}

A kísértő sohasem kényszeríthet bennünket arra, hogy rosszat tegyünk. Nem uralkodhat értelmünkön, hacsak mi magunk nem engedjük át magunkat uralmának. Mielőtt Sátán hatalmat gyakorolhatna rajtunk, az akaratunk már egyetért vele, és már nem ragaszkodunk hittel Krisztushoz. Minden egyes dédelgetett bűnös vágy módot ad neki, hogy lábát megvesse. Minden olyan pont, ahol nem érjük el az isteni mértéket, számára nyitott ajtó, amelyen beléphet, hogy kísértsen és pusztítson. Minden kudarcunk vagy vereségünk alkalmat ad neki, hogy szemrehányással illesse Krisztust. {DA 125.2}

Amikor Sátán idézte az ígéretet: „Az Ő angyalainak parancsol felőled”, kihagyott belőle egy részt, „hogy őrizzenek téged minden utadban” (Zsolt 91,11) – vagyis minden olyan úton, amelyet Isten választ. Jézus nem volt hajlandó letérni az engedelmesség útjáról. Amíg tökéletesen bízik Atyjában, sohasem kerül olyan helyzetbe, amely Isten közbelépését tenné szükségessé, hogy megmentse Fiát a haláltól. Nem kényszeríti a Gondviselést, hogy megmentésére siessen, hiszen így nem lehetne a bizalom és engedelmesség példája. {DA 125.3}

Jézus kijelentette Sátánnak: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mát 4,7) Ezeket a szavakat Mózes mondta Izráel gyermekeinek, amikor szomjaztak a pusztában, és vizet követeltek Mózestől. Ezt kiáltották:„Vajon köztünk van-é az Úr, vagy nincsen?” (2Móz 17,7) Isten csodálatosan munkálkodott értük, a bajban mégis kételkedtek benne, és bizonyítékot követeltek arra, hogy velük van. Hitetlenségükben próbára akarták tenni Őt. Sátán arra ösztönözte Krisztust, hogy ugyanezt tegye. Isten már tanúsította, hogy Jézus az Ő Fia; és most bizonyítékot kérni, hogy valóban az-e, Isten szavának próbára tétele, istenkísértés. Ugyanez igaz akkor is, ha valaki olyat kér Istentől, amit Ő nem ígért meg. Ez bizalmatlanságot fejez ki, valójában Isten próbára tétele, kísértése. Nem azért kell kéréseinket Isten elé terjeszteni, hogy bizonyítsa be, megtartja a szavát, hanem mert tudjuk, hogy teljesíti ígéretét. És azért sem, hogy bebizonyítsa szeretetét, hanem azért, mert szeret. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik.” (Zsid 11,6) {DA 125.4}

A hit azonban semmilyen értelemben sem hozható összefüggésbe az elbizakodottsággal. Csak az lehet biztonságban az elbizakodottsággal, az emberi vélemény félrevezetésével szemben, akinek igazi hite van. Az elbizakodottság a hit sátáni hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli Isten ígéreteit, de úgy használja fel azokat, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. A hit ősszüleinket az Isten szeretete iránti bizalomra és parancsai iránti engedelmességre vezette volna. Az elbizakodottság pedig a törvény áthágására bírta őket, mert azt hitték, hogy Isten nagy szeretete majd megmenti őket bűnük következményeitől. Nem hit az, amely az ég kegyét igényli anélkül, hogy teljesítené a feltételeket, amelyeken az irgalom alapszik. Az igazi hit alapja az Írások ígéreteiben és rendelkezéseiben rejlik. {DA 126.1}

Ha Sátánnak nem sikerült bizalmatlanságot kelteni, gyakran elbizakodottságot ébreszt bennünk. Ha rávehet bennünket, hogy szükségtelenül tegyük ki magunkat a kísértésnek, tudja, hogy a győzelem az övé. Isten mindenkit megőriz, aki az engedelmesség ösvényén jár; de letérni arról azt jelenti, hogy Sátán területére merészkedünk. Ott pedig biztosan elbukunk. Az Üdvözítő meghagyta: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok!” (Márk 14,38) Az elmélkedés és az imádság megőriz attól, hogy óvatlanul a veszélyes útra tévedjünk, és így sok-sok vereségtől megmenekülhetünk. {DA 126.2}

Ne veszítsük el bátorságunkat, ha kísértés támad ránk. Ha próbára tevő helyzetbe kerülünk, gyakran kételkedünk, hogy Isten Lelke vezet-e bennünket. De a Lélek vezette Jézust is a pusztába, hogy Sátántól megkísértessék. Amikor Isten próbába enged, az a szándéka, hogy a javunkra fordítsa. Jézus nem élt vissza Isten ígéreteivel, nem kereste önként a kísértést, de ha jött a próba, nem esett kétségbe. Mi se tegyünk másként! „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek.” (1Kor 10,13) Így szól hozzánk: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,14–15) {DA 126.3}

Jézus győzött a második kísértésben, és ekkor Sátán kimutatta igazi jellemét. De nem ijesztő szörnyként jelent meg, patákkal és denevérszárnyakkal, hanem hatalmas, bár bukott angyalként. A lázadás vezérének és e világ istenének vallotta magát. {DA 129.1}

Felvitte Krisztust egy magas hegyre, és körképszerűen eléje tárta a világ országait, teljes dicsőségükben. A napfény beragyogta a templomokkal ékes városokat, a márványpalotákat, a termékeny földeket és a gyümölcsökkel teli szőlőskerteket. A bűn nyomai rejtve maradtak. Jézust – hiszen az utóbbi időben csak homályt és pusztulást látott – most lenyűgözte a felülmúlhatatlan szépség és virágzás. Azután a kísértő hangja hallatszott: „Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.” (Luk 4,6–7) {DA 129.2}

Krisztus csak szenvedés által tölthette be küldetését. Szomorúsággal, nehézségekkel, küzdelmekkel teli élet és szégyenteljes halál állt előtte. Hordoznia kellett az egész világ bűneit. El kellett viselnie, hogy elszakad az Atya szeretetétől. Most a kísértő felajánlotta, hogy Jézus javára lemond bitorolt hatalmáról. Krisztus megszabadíthatná magát a szörnyű jövőtől, ha elismeri Sátán felsőbbségét. Ám ha megteszi ezt, átengedi a győzelmet a nagy küzdelemben. Sátán vétkezett a mennyben, mert magát Isten Fia fölé akarta emelni. Ha ez most sikerül, az a lázadás diadala lenne. {DA 129.3}

Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy „enyém a világ királysága és dicsősége, és annak adom, akinek akarom”, csak részben mondott igazat. Hogy csaló szándékát véghezvigye, Sátán Ádámtól ragadta el az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt, nem független uralkodó. A Föld Istené, és Ő mindent Fiára bízott. Ádámnak Krisztus alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám ezt az uralmat Sátán kezére játszotta, a jogszerű uralkodó Krisztus maradt. Ezért szólt így az Úr Nabukodonozor királynak: „A felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt.” (Dán 4,14) Sátán csak addig gyakorolhatja bitorolt hatalmát, amíg Isten megengedi. {DA 129.4}

Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus, a valódi király mondjon le a világ feletti hatalmáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjon. Ugyanilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyságra vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon fel nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra a bűn átka nehezedett, minden nyomorúságával együtt. Krisztus határozottan mondta a kísértőnek: „Eredj el, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” (Mát 4,10) {DA 130.1}

Az ajánlotta fel Krisztusnak e világ országait, aki fellázadt a mennyben. Hűbéri szolgálatot akart vásárolni gonosz elveihez; de Jézus nem volt megvásárolható. Azért jött el, hogy megalapítsa az igazságosság országát, és nem adta fel küldetését. Sátán az emberhez ugyanilyen kísértéssel közelít, jóval nagyobb sikerrel, mint Krisztusnál. Az embereknek azzal a feltétellel ajánlja fel e világ országait, ha elismerik felsőbbségét. Azt kívánja, áldozzák fel a tisztességet, vegyék semmibe a lelkiismeretet, és hódoljanak az önzésnek. Krisztus azt parancsolja, hogy keressék először az Isten országát és az Ő igazságát, de Sátán melléjük szegődve így szól: „Bármi is az igazság az örök életre vonatkozóan, ha sikeresek akartok lenni ebben a világban, engem kell szolgálnotok. Jóléteteket a kezemben tartom. Adhatok nektek gazdagságot, örömöket, megbecsülést és boldogságot. Hallgassatok tanácsomra! Ne hagyjátok, hogy a becsület vagy önfeláldozás hóbortos nézetei magukkal ragadjanak titeket! Egyengetem előttetek az utat.” Tömegeket csap be így. Beleegyeznek, hogy az „én” szolgálatára éljenek, és Sátán elégedett. Mialatt a földi uralom reményével kecsegteti őket, uralmat nyer a lélek felett. De olyat ajánl, ami nem az övé, így nem is adhatná oda, és amit nemsokára el is ragadnak tőle. Ráadásul azzal hitegeti az embereket, hogy joguk van Isten fiainak örökségére. {DA 130.2}

Sátán megkérdőjelezte, hogy Jézus az Isten Fia. De találó elutasításaival Krisztus olyan bizonyítékot adott, amelyet Sátán nem tagadhatott. Az istenség átvillant a szenvedő emberen. Sátánnak nem volt ereje ellenállni a parancsnak. A megalázottságtól és dühtől meggörnyedten kényszerült visszavonulni a világ Üdvözítőjének közelségéből. Krisztus diadala olyan tökéletes volt, mint Ádám bukása. {DA 130.3}

Így állhatunk mi is a kísértés ellen, és kényszeríthetjük Sátánt, hogy távozzon tőlünk. Jézus Isten iránti engedelmességgel és hit által győzött. Az apostol által így szól hozzánk: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak 4,7–8) Nem tudjuk megszabadítani magunkat a kísértő hatalmától, mert legyőzte az emberiséget, és ha a saját erőnkből próbálunk megállni, prédájává válunk csalásainak. De „erős torony az Úr neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen” (Péld 18,10). Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket. {DA 130.4}

Miután az ellenség eltávozott, Jézus kimerülten, halálsápadtan a földre zuhant. A mennyei angyalok figyelték a küzdelmet, nézték szeretett Parancsnokukat, amint kimondhatatlan szenvedések árán szabadulásunk útját készíti. Nagyobb próbát állt ki, mint amilyet nekünk valaha is ki kell állnunk. Isten haldoklóként fekvő Fiának angyalok szolgáltak. Étellel erősítették, az Atya szeretetének üzenetével vigasztalták, és biztosították, hogy győzelme által az egész menny diadalmaskodott. Jézus ereje visszatért, szíve részvéttel telt meg az ember iránt, és elindult, hogy bevégezze az elkezdett munkát. Nem nyugszik addig, amíg az ellenség le nem győzetik, és az elbukott emberiség meg nem menekül. {DA 131.1}

Nem érthetjük megváltásunk árát addig, amíg a megváltottak nem állnak együtt a Megváltóval Isten trónja előtt. Amint az örök otthon dicsősége magával ragad bennünket, ráébredünk arra, hogy Jézus mindezt elhagyta értünk, s nemcsak a mennyei udvar száműzöttje lett, hanem vállalta az elbukás és az örök kárhozat kockázatát is. Akkor majd koronáinkat lábához tesszük, és felhangzik az ének: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást.” (Jel 5,12) 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése