Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 6. fejezet 1908. nap
AZ IGAZI ORVOS-MISSZIONÁRIUS
6.
fejezet (2. rész) – Szolgálatra
váltott meg
Nemcsak családjuknak és szomszédaiknak beszéltek Jézusról, hanem bejárták az egész Tízvárost; hirdették mindenütt Jézus megmentő hatalmát, és elmondták, hogyan szabadította meg őket a démonoktól.
Bár Gadara népe nem fogadta be Jézust, Ő nem hagyta őket a sötétben - amit ők maguk választottak. Arra kérték, hogy távozzék el tőlük, de Ő nem hallgatta meg kérésüket. Hiszen nem tudták, mit utasítanak el. Ezért azok útján küldte el nekik a világosságot, akiket készek voltak meghallgatni.
A disznók elpusztításával Sátánnak az volt a célja, hogy az embereket elfordítsa a Megváltótól, és megakadályozza az evangélium hirdetését azon a vidéken. De pontosan ez az esemény rázta fel az embereket úgy, ahogy semmi más nem tudta volna, és a figyelmet Krisztusra irányította. Bár a Megváltó eltávozott, az emberek, akiket meggyógyított, tanúskodtak hatalmáról. Akik a sötétség fejedelmének eszközei voltak, a világosság csatornái, Isten Fiának követei lettek.
Amikor Jézus visszatért a Tízvárosba, az emberek köré sereglettek, és a környező vidékről három napig ezrek hallgatták a megváltás üzenetét.
A meggyógyult ördöngösök voltak az első olyan misszionáriusok, akik által Jézus a Tízváros vidékén az evangéliumot hirdette. Ezek az emberek csak rövid ideig hallgatták Jézus szavait. Egyetlen prédikációját sem hallották. Nem tudták úgy tanítani az embereket, mint a tanítványok, akik naponta Krisztussal voltak. De elmondták azt, amit tudtak; amit ők maguk láttak, hallottak, és amit a Megváltó hatalmából megéreztek. Ez az, amit mindenki megtehet, akinek a szívét Isten kegyelme megérintette. Az Úr erre a tanúságtételre szólít bennünket, amelynek hiányában pusztul a világ.
Az evangéliumot nem holt elméletként, hanem életet átalakító, eleven hatalomként kell bemutatnunk. Isten szolgáinak bizonyságot kell tenniük arról, hogy az Ő kegyelme által az ember Krisztus jellemét tükrözheti, és örvendhet abban a biztos tudatban, hogy Isten szereti. Isten akaratából bizonyságot kell tennünk arról, hogy Ő nem elégedhet meg addig, amíg mindazok, akik elfogadták a megváltást, meg nem térnek, vissza nem jutnak az istenfiúság szent és kiváltságos állapotára.
Isten a legvisszataszítóbb embert is készséggel fogadja. Ha megbánja bűneit, reá árasztja Lelkét, és elküldi a hitetlenek táborába, hogy hirdesse kegyelmét. A Sátán eszközeivé aljasult emberek, Krisztus ereje által ma is az igazság hírnökeivé formálódhatnak, hogy Krisztus küldötteiként mondják el, milyen nagy dolgot cselekedett velük az Úr, és hogy megkönyörült rajtuk.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 45
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2045&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2045&version=NT-HU
Ez a fejezet annyira tartalmas, hogy nehéz is röviden összefoglalni mondanivalóját.
Először is, a szakaszban újra ott szerepel Círusz király. Amikor az evangélisták Ézsaiás 44:26-45:1 verseit idézik, egyszerűen lenyűgözik a közönséget, ahogy elmesélik a babiloni hódítást és elmondják, hogyan jósolta meg mindezt Ézsaiás 150 évvel korábban. A hódító neve, a királyok és városok leigázása, a folyó kiszáradása, a tény, hogy a kapuk nyitva maradtak; valamint a rendelet Jeruzsálem és a Templom újjáépítéséről, mind itt található ezekben a versekben.
A történet Círusz saját szemszögéből – mely a Círusz-hengeren, a British Múzeumban található – elmondja Babilon harc nélküli bevételét, és azt is, hogy a foglyokat szabadon engedték, hogy a saját földjeiken azt imádhassanak, akit csak akarnak. A görög történetíró, Hérodotosz további részleteket árul el: miközben Círusz felállította az ostromgyűrűt Babilon körül, a király kedvenc lova megfulladt az Eufrátesz folyóban. Feldühödve a folyóra, megparancsolta az embereinek, hogy ássanak elvezető csatornákat a folyótól, hogy az kiszáradjon. Az Eufrátesz folyó a város falai alatt végigfutott a városon keresztül, így mikor a vízszint eléggé lecsökkent, Círusz serege be tudott vonulni a városba a folyómederben és kinyitotta a város kapuit. Azon az estén Babilon királya elesett (Dániel 5:30).
Nagyon sok liberális gondolkodásút tudós azt mondja, hogy Ézsaiás 40-66 fejezeteket nem Ézsaiás próféta írta, hanem egy „második” Ézsaiás. A legfőbb okok, amelyek miatt ezt állítják: Círusz említése még a születése előtt, a prófécia részletessége, és a rengeteg helyszín említése a szövegben a babiloni fogság és visszatérés idejéről. Emiatt vetették fel a tudósok, hogy Ézsaiás könyvének ez a része két századdal később íródott, az események után, és nem jóval előtte.
Ézsaiás szerzőségét azonban szilárd érvek támasztják alá, és ezek közül az egyik az a fontos tény, miszerint János apostol Ézsaiás könyvének 6. és 53. fejezetéből úgy idéz, mint egy szerző művéből (lásd Jn 12:38-41-ben). Ézsaiás könyvét megtalálták a Holt-tengeri tekercsek között is, melyeket 150 évvel Krisztus születése előtt másoltak le és 1947-ben találták meg. Ezekben a tekercsekben sem találjuk nyomát különálló könyveknek, vagy több szerzőnek, mint ahogy a tudósok állítják.
Van még egy fontos téma ebben a fejezetben. A 11. és 12. versekben Isten két rendíthetetlen bizonyítékot ad isteni mivoltáról és tulajdonságairól: az egyik ilyen bizonyíték, hogy ismeri a jövőt, a másik, hogy ő az univerzum teremtője. Ezt a másodikat, melyet oly gyakran megtalálunk ezekben a fejezetekben elneveztem „Isten aláírásának.” Isten aláírásának három eleme van: 1) Ő teremtette a mennyet; 2) Ő teremtette a földet; 3) Ő teremtette az embereket, hogy népesítsék be a Földet. Ez mind hatszor van megemlítve Ézsaiás könyvének ebben a részében (42:5; 44:24; 45:12, 18; 51:13, 16). A 45. fejezetben kétszer is! „Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő” (12. vers).
Az egyik legmélyebb tapasztalatom az elmúlt néhány évben az volt, hogy oly sok mindent tanultam a kozmológiáról és Isten nagyságáról. A világegyetem precizitása, szintúgy mint a mi földünké, melyen élünk, sőt még a saját biológiai felépítésünk is csodálatos bizonyítéka, hogy egy Isten létezik, és csak Neki, egyedül Neki van hatalma, hogy ilyen pompás dolgokat teremtsen. Dicsőítsük az Ő nevét! Ő a Teremtő!
Ron E M Clouzet
270. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 6. fejezetéhez (október 4-10.).
Jézus és a tanítványai, amikor megérkeztek a partra, két ördögtől megszállott emberrel találkoztak, akik őrjöngtek, szakadtak és megtépázottak voltak. A tanítványok rémülten elmenekültek, de Jézus nyugodtan megparancsolta a démonoknak, hogy távozzanak az emberekből, azok egy közeli disznókondába költöztek, és leugrottak egy szikláról. A disznópásztorok siettek a városba, hogy elterjesszék a hírt, és amikor a városiak megérkeztek erre a helyszínre, a férfiak már rendesen felöltözöttek voltak, és elméjük megvilágosodott. Vajon Jézus adta nekik a saját felsőruháját? Az emberek esdekeltek Jézusnak, hogy menjen el. Miközben indult, a korábban megszállottak arra kérték, hogy kísérhessék el, Ő azonban azt mondta nekik, hogy maradjanak és meséljék el a barátaiknak a csodát, amelyben részesültek.
Amikor Jézus visszatért erre a helyre, ezrek tolongtak oda hozzá, hogy az Ő megváltási üzenetét hallják, köszönhetően a két férfi tanúságának, akiket meggyógyított.
A szamaritánus asszony hasonlóképpen elsietett a városba, és elhozta a sok városi embert, hogy lássák az Embert, aki csodát művelt a szívében. Ha valakit Jézus meggyógyít, akár fizikailag, mentálisan vagy mindkét módon, az vágyat kelt az ember szívében, hogy másokat szolgáljon, azáltal, hogy megosztja az átalakulás csodáját.
Nincs szükség arra, hogy nagy távolságokat tegyünk meg, hogy ott járhassunk, ahol Jézus is járt. El vagyunk hívva arra, hogy az Ő kezei legyünk, az Ő lábnyomain járjunk hűségesen úgy, hogy megosztjuk, ami rendelkezésünkre áll, szeressünk, bátorítsunk, ételről, ruházatról, menedékről gondoskodjunk, lehetővé tegyük, hogy egy fáradt anyuka megpihenhessen kicsit, azáltal, hogy a gyerekeiről gondoskodunk, meglátogassunk egy magányos idős embert, megmutatván Isten szeretetét minden alkalommal.
