Higgyetek az Ő prófétáinak

2020. december 5., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 5 - SZOMBAT - Jeremiás 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 18. fejezet 1970. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

18. fejezet (7. rész) – A test és a lélek kölcsönhatása

"Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok" (1Thessz 5:18). Ez a parancs egyben biztosíték is. Szavatolja, hogy még a látszólag ellenünk szóló dolgok is javunkra szolgálnak. Isten nem kéri, hogy legyünk hálásak azért, ami árt nekünk.

"Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
Kitől féljek?
Az Úr az én életemnek erőssége:
Kitől remegjek?"
"Bizony elrejt engem az ő hajlékában a veszedelem napján;
Eltakar engem sátrának rejtekében...
És én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom,
Énekelek és zengedezek az Úrnak."
"Várván vártam az Urat,
És hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből,
És sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
És új éneket adott szájamba,
A mi Istenünknek dicséretét."
"Az Úr az én erőm és pajzsom;
Őbenne bízott szívem és megsegíttettem;
Örvend szívem, és énekemmel dicsérem őt" (Zsolt 27:1, 5-6; 40:2-4; 28:7).

A beteg gyógyulásának egyik legbiztosabb akadálya az énközpontúság. Sok megrokkant ember tart igényt mások sajnálkozására és segítségére, pedig az segítené őket igazán, ha nem önmagukkal, hanem másokkal törődnének.

Sokszor kérnek bennünket, hogy imádkozzunk a szenvedőkért, a szomorkodókért, a csüggedtekért; és ez helyes is. Imádkoznunk kell azért, hogy Isten árasszon fényt a szomorú lélekbe, és vigasztalja meg azt, akinek fáj a szíve. De Isten csak az azokért mondott imát hallgatja meg, akik áldásai előtt kitárják szívüket. De miközben imádkozunk e fájó szívűekért, buzdítsuk is őket arra, hogy igyekezzenek segíteni a még náluk is nyomorultabbakon! Szívükből elszáll a homály, miközben másokon segítenek. Amikor másokat bátorítunk azzal a vigasztalással, amelytől mi is megvigasztalódtunk, az áldás visszaszáll reánk.

Ésaiás könyvének 58. fejezete recept a testi és lelki betegségek gyógyítására. Ha gyógyulásra és az élet igazi örömeire vágyunk, akkor követnünk kell az Ige által előírt szabályokat. Ezt mondja az Úr a neki tetsző szolgálatról és e szolgálat áldásairól:

"Nem az-é (a böjt), hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet,
És a szegény bujdosókat házadba bevigyed,
Ha meztelent látsz, felruházzad,
És tested előtt el ne rejtsd magadat?
Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod,
És meggyógyulásod gyorsan kivirágzik,
És igazságod előtted jár;
Az Úr dicsősége követ.
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat,
Jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok.
Ha elvetended közüled az igát,
És megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek,
És az elepedt lelkűt megelégíted:
Feltámad a setétségben világosságod,
És homályosságod olyan lesz, mint a dél.
És vezérel téged az Úr szüntelen,
Megelégíti lelkedet nagy szárazságban is,
És csontjaidat megerősíti,
És olyan leszel, mint a megöntözött kert,
És mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy" (Ésa 58:7-11).

A jótétemény kettős áldás. Segít azon, aki gyakorolja, és azon is, aki részesül benne. Az a tudat, hogy jót tettünk, a beteg test és lélek egyik legjobb gyógyszere. Az a tudat, hogy jól végeztük el feladatunkat, és örömet szereztünk másoknak, felszabadulttá és boldoggá teszi lelkünket, és új életre kelti egész lényünket.

Az együttérzés állandó igénylése helyett igyekezzék a beteg együttérzést tanúsítani. Saját gyengeséged, bánatod és fájdalmad terhét vesd a könyörülő Megváltóra. Tárd ki szívedet szeretete előtt, és áradjon ez a szeretet másokra is. Ne felejtsd el, hogy mindenkinek vannak nehezen elviselhető próbái és nehezen leküzdhető kísértései. Talán tehetsz valamit e terhek könnyítésére. Fejezd ki háládat a kapott áldásokért, és méltányold, ha figyelmességet tapasztalsz. Legyen szíved állandóan telve Isten drága ígéreteivel, hogy ebből a kincstárból vigaszt és erőt nyújtó szavakat hozhass elő másoknak. Ez olyan légkörrel vesz téged körül, amely segít és felemel. Tűzd ki célul, hogy áldás leszel a körülötted levőknek, és módot fogsz találni saját családod tagjainak és másoknak is a megsegítésére.

Ha a betegségben szenvedőkkel a másokért való szolgálat elfeledtetné önmagukat, ha az Úr parancsát követve a náluk nyomorultabbaknak szolgálnának, akkor megtapasztalnák, hogy mennyire igaz a prófétai ígéret: "Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik" (Ésa 58:8).

Boldog bizonyosság

Tudom és érzem, Jézus enyém,
Boldogság, béke árad felém;
Megtisztít vére, Lelke vezet,
Tudom és érzem, nagyon szeret.

Refr.:

Megváltott engem, az üdv enyém,
Dicsérem Jézust boldogan én,
Megváltott engem, az üdv enyém,
Dicsérem Jézust boldogan én.
Boldog a szívem, hogy rá talált,
Örömmel zengem e szent csodát;
Lehajolt értem a kegyelem,
Amíg csak élek, énekelem:
Megtartja Jézus életemet,
Békesség lakja a szívemet;
Hirdetem híven üzenetét,
Őrködve várom jövetelét.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2040&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2040&version=NT-HU

Nabuzáradán, a babiloni poroszlók feje láncon vitte el Jeremiást Rámába – valószínűleg Nafthaliba –, Jeruzsálem pusztulása után. Jeremiás 40:1-6 annak az összefoglalónak a magyarázata, amit Jer 39:11-14-ban olvashatunk. Az akkori király, Nabukodonozor elrendelte, hogy Nabuzáradán nem tehet kárt Jeremiásban, vigyázzon rá, és minden kérését teljesítse, bármi legyen is az. Így hát Nabuzáradán szabad utat adott Jeremiásnak, hogy oda mehet, ahová csak akar. Jeremiás úgy döntött, hogy Gedáliás közelében, Mispában fog lakni, Benjámin törzsének területén, ugyanis a király őt nevezte ki a terület, Júda kormányzójává. Isten gondoskodott arról, hogy az új helytartó segítséget kapjon Jeremiás próféta által, aki ott volt vele, és segítette őt. Jeremiás megoszthatta az Úr akaratát Gedáliással, amikor csak a helytartó kérte azt. Gedáliás jó kormányzónak bizonyult minden emberi tekintetben. Júda népének javát és boldogulását munkálta (Jer 40:9-10).

Jeruzsálem falain kívül a júdeai hadsereg kapitányai tartózkodtak, akiket nem fogtak el a babiloniak. Éppen menekültek, és Gedáliáshoz siettek, hogy elmondják neki: egy merénylet terve van érvényben ellene, amivel Ismáelt bízták meg. Ismáelt még Baálisz, Ammon királya is támogatja. Gedáliás nem hitt Jóhanánnak és a júdeai hadvezéreknek. De Jóhanán aggódott a merénylet terve miatt, és titokban felajánlotta, hogy ő megöli Ismáelt, mielőtt az a helytartó életére törne. Jóhanán tudta, hogy Júda népe szétszéledne, és a kevés maradék sem létezne többé, ha Gedális helytartót kivégeznék ezek az Egyiptom-barát merénylők. A helytartó azonban annyira jóhiszemű volt, hogy nem akart hinni a jelentésnek. Ezt parancsolta Jóhanánnak: „Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólsz Ismáel felől!” (16. vers)

Gedáliás elmulasztott valamit, mégpedig azt, ami a legfontosabb dolog minden ember életében. Mielőtt Jóhanánnak kimondta volna utolsó szavait, meg kellett volna tennie még valamit. Mégpedig azt, hogy kérdezze meg Jeremiás prófétát, igaz-e ez a pletyka a merényletről. Ha a próféta azt mondja, hogy,,igen”, akkor tanácsot kellett volna kérnie Jeremiástól, hogy mit tegyen. Gedáliás jó szándékú férfi volt, és szerette az embereket, de ebben a döntő pillanatban nem tett meg egy fontos dolgot, hogy megkérdezze Jeremiás prófétát.

Isten akarja, hogy kérdezzük Őt!

Hogyan kerülhetjük el azt a hibát, amit Gedáliás elkövetett, s ami az életébe került? Vajon mi is a saját ítélőképességünkben bízunk, és nem kérdezzük meg Istent?

Yoshitaka Kobayashi

278. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 18. fejezetéhez (november 29 – december 5.).

Az elme az egyike a legelhanyagoltabb területeknek, amikor az egészségről beszélünk általában. Amikor a fizikai test általános betegségével foglalkozunk, nagyon ritkán vesszük figyelembe az elmét. Azonban az egészség nem csak a testi, hanem a mentális és lelki vonatkozásokat is magában foglalja. Ha valami hatással van az egyikre, az rendszerint a másikra is hatással van.

Gondoljunk vissza a gutaütött esetére Márk 2. fejezetében, akit azért vittek Jézus elé, mert testi gyógyulásra volt szüksége. A legelső dolog, amivel Jézus foglalkozott, az a mentális és lelki szükséglete volt. A bűneinek a megbocsátása felszabadította az egész életében cipelt tehertől, amit a bűntudat és a stressz okozott. A stressz, az aggodalom, a szorongás, az elégedetlenség, a depresszió, a harag és a félelem mind negatív hatással van a testre. Ezek az érzések rendszerint lecsökkentik az életerőnket, azáltal, hogy lelassítják és megakadályozzák, hogy a test szervrendszerei megfelelően működjenek és valójában romlást, betegséget és halált hoznak.

Meglepő, de néhány kutatás eredménye azt mutatja, hogy 10 betegségből 6-ot a stressz okoz, ami ismét visszavezet minket az elméhez. Milyen fontos, hogy ne csak a testi vonatkozásra figyeljünk oda, hanem a mentálisra is, amikor az egészséggel és a jóléttel foglalkozunk.

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. december 4., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 4 - PÉNTEK - Jeremiás 39

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 18. fejezet 1969. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

18. fejezet (6. rész) – A test és a lélek kölcsönhatása

Amikor valaki hogyléted felől érdeklődik, ne próbáld valami szomorú dologgal sajnáltatni magad! Ne beszélj hited kicsiségéről, fájdalmaidról és szenvedéseidről! A kísértő gyönyörködik az ilyen szavakban; a lehangoló dolgok említésével őt dicsőíted. Ne mondogassuk, hogy Sátán nagy hatalmával le fog győzni minket! Sokszor kiszolgáltatjuk neki magunkat azzal, hogy hatalmát hangoztatjuk. Inkább Isten nagy hatalmáról beszéljünk, hogy érdekeink összefonódhassanak az Ő érdekeivel. Hirdessük Krisztus páratlan hatalmát, és beszéljünk dicsőségéről! Az egész mennyet érdekli üdvösségünk. Isten megbízta angyalait: ezerszer ezret és tízezerszer tízezret, hogy szolgáljanak az üdvösség örököseinek. Ők óvnak bennünket a gonosztól, és visszaszorítják a sötétség hatalmait, amelyek elpusztításunkra törekszenek. Nincs-e minden pillanatban okunk a hálára, még ha viszontagságos is az utunk?

Dicsőítsd Őt énekkel!

Adjunk énekben hálát és dicsőséget Istennek! Amikor Sátán megkísért, ne adjunk hangot érzéseinknek! Inkább énekeljünk hittel hálaadó éneket Istennek!

Ím áldunk, nagy Úr, a mi Megváltónkért,

Aki meghalt és feltámadt bűnösökért.

Ím áldunk, nagy Úr, a te Szentlelkedért,

Aki Jézushoz vezet és gyújt bennünk fényt.

Ím dicséret zeng néked, égi Bárány,

Aki eltörléd bűnünket ott fenn a fán.

Ím dicséret zeng a te kegyelmedért,

Azzal bennünket bűnünktől megmentettél.

Kelts új életre, tölts be szerelmeddel,

Hogy ma minden szív teljék meg Szentlelkeddel!

Kar:

Zengjen hála minden ajkon.

Zengjen alleluja;

Zengjen ének, hála néked,

Ó! egek Ura.

Az ének az a fegyver, amelyet mindig használhatunk a csüggedés ellen. Amikor kitárjuk szívünket a Megváltó jelenlétéből áradó napfény előtt, egészség és áldás lesz az osztályrészünk.

"Magasztaljátok az Urat, mert jó,

Mert örökkévaló az ő kegyelme.

Ezt mondják az Úrnak megváltottai,

Akiket megváltott a szorongatónak kezéből."

"Énekeljetek néki, zengedezzetek néki,

Beszéljétek el minden ő csodatételét.

Dicsekedjetek az ő szent nevével;

Örvendezzen azoknak szívök,

Akik keresik az Urat."

"Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket,

És az éhező lelket betölté jóval!

Akik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek,

Megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal...

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban,

Sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából,

Köteleiket pedig elszaggatá.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért,

És az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

"Miért csüggedsz el lelkem,

És miért nyughatatlankodol bennem?

Bízzál Istenben,

Mert még hálát adok én néki,

Az én szabadítómnak És Istenemnek"

(Zsolt 107:1-2; 105:2-3; 107:9-15; 42:12).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 39

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2039&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2039&version=NT-HU

A fejezet első versei Nabukodonozor Jeruzsálem elleni támadásáról számolnak be, valamint arról, hogy mit tett Sedékiással és Izrael népével. Sedékiás király több mint két évig sikeresen védte a várost, az uralkodásának 11. évében azonban áttörték a városfal egy részét. Miután látták, a babiloni hadsereg vezetői hogyan jutnak be a városba, Sedékiás és katonái az éj leple alatt elmenekültek Jeruzsálemből. Arabába akartak eljutni, a Jordán folyó völgyébe, de sajnos már Jerikó közelében elfogták őket. Nabukodonozor király elé vitték őket, aki Riblában tartózkodott Hamát földjén, Szíriában. Nabukodonozor megölette Sedékiás gyermekeit és Júda nemeseit. Sedékiást megvakíttatta, bronzbilincsbe verte és Babilonba vitette. Mindeközben a káldeusok felégették a királyi palotát valamint a júdeaiak házát, és lerombolták Jeruzsálem falait. Azután Nabuzáradán, a babiloni testőrök parancsnoka száműzte Júda népének fennmaradó részét, a szegény júdeai földművelőkön kívül.

Míg Jeremiás a börtön udvarára volt bezárva, Isten igéje szólt hozzá Ebed-Melekkel kapcsolatban, aki korábban kimentette őt a börtön víz nélküli, sáros ciszternájából. Isten biztosította őt arról, hogy megmarad az élete.

Ez a fejezet három embertípust hasonlít össze. Először is: a király tisztviselői Egyiptomban bíztak, és Jeremiást gyűlöltek. Szívükben gonoszak voltak, és Istennel szembeni álláspontra helyezkedtek. Ezzel ellentétben Ebed-Melek Istenben bízott, és meg akarta menteni Jeremiás életét. Úgy tűnik, ő egy Istenben bízó, hittel rendelkező ember volt. Sedékiás király azonban nem tartozik az előző két csoportba. Jónak látta ugyan Jeremiást megmenteni a tisztviselők kezéből, viszont nem fogadta meg Jeremiás tanácsát, hogy adja meg magát Babilon királyának, mert ő is annak az egyiptomi hadseregnek az erejében bízott, aki elől már egyszer megfutamodtak a babiloniak (Jer 37:5). Hitetlenségének eredménye Jeruzsálem pusztulása és a Júdeai Királyság vége lett. Jeremiás 39:9-10 azt írja le, milyen keserves volt Sedékiás életének utolsó szakasza. El tudta volna kerülni ezt a nyomorúságot, ha teljes szívvel elhitte volna Isten Jeremiáson keresztül küldött üzenetét, és engedelmeskedett volna annak.

Hogyan kerülhetjük el, hogy olyanok legyünk, mint Sedékiás és az ő tisztviselői? Hallgatunk Isten hírvivőkön keresztül küldött szavára és őszintén engedelmeskedünk neki, vagy világi értékrend szerint ítélünk meg egy-egy helyzetet?

Yoshitaka Kobayashi

278. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 18. fejezetéhez (november 29 – december 5.).

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. december 3., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 3 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 18. fejezet 1968. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

18. fejezet (5. rész) – A test és a lélek kölcsönhatása

A test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomorságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imádkozni. Ha úton vagyunk a menny felé - Atyánk háza felé -, hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, siránkozva, mint egy gyászmenet?!

Azok az állítólagos keresztények, akik állandóan panaszkodnak, és akik a jókedvet és vidámságot bűnnek tartják, nem tudják, mi az igazi vallás. Akik élvezettel sajnálkoznak minden miatt, ami a természet világában lehangoló, akik nem a gyönyörű élő virágokat szedik, hanem a halott leveleket nézik, akik nem látnak szépséget a fenséges hegycsúcsokban és az élénk zöld völgyekben, akik nem hallják meg a természet vidám hangjait, a nyitott fül számára kedves zenét, azok nem Krisztuséi. Homályt és sötétséget gyűjtenek, pedig fényben járhatnának, sőt szívükben felragyoghatnának az Igazság Napjának gyógyító sugarai.

Sokszor fájdalom felhője borul a lelkedre. Ilyenkor ne tépelődj! Azt tudod, hogy Jézus szeret. Megérti gyengeségedet. Akaratát cselekedheted már azzal is, ha csupán megpihensz karjában.

Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmélyülnek és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük őket. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk hitünkről, ha jobban örvendeznénk a nyilvánvalóan minket érintő áldásoknak - Isten nagy kegyelmének és szeretetének -, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk. Emberi nyelv képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfogni, hogy milyen áldások származnak Isten jóságának és szeretetének értékeléséből. Már itt a földön is soha ki nem apadó forráshoz hasonlíthatna örömünk, mert az a folyam táplálja, amely Isten trónjától árad.

Akkor hát neveljük szívünket és nyelvünket Isten páratlan szeretetének dicsőítésére! Szoktassuk lelkünket bizakodásra, és maradjunk mindig a Golgota keresztjéről sugárzó fényben! Sohase feledkezzünk meg arról, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai! Nála mindig megpihenhetünk.

"Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben... és háládatosak legyetek" (Kol 3:15). Terheinket, bajainkat elfeledve dicsőítsük Istent, amiért nevének dicsőségére élhetünk. Minden új nap új áldásai indítsák dicsőítésre szívünket szerető gondviselésének ezekért a jeleiért! Amikor reggel kinyitod a szemed, köszönd meg Istennek, hogy megőrzött az éjszaka! Köszönd meg, hogy béke van szívedben! Reggel, délben, este áldozati füstként szálljon fel hálád a menny felé!

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2038&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2038&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Jeremiásnak Júda utolsó királyával, Sedékiással van dolga. Uralkodásának 11. éve előtt Nabukodonozor visszatér Jeruzsálembe, felégeti a várost és a templomot, és fogságba viszi a népet, beleértve Sedékiást is.

Jukál, Safátiás, Gedáliás, Passúr és mások hallották, amit Jeremiás mondott: ha a babiloniakhoz mennek, életben maradnak, de ha nem, kard által halnak meg. Ha ellenállnak, a város biztosan Babilon uralma alá kerül. Ez volt az Úr üzenete. Mindazonáltal ezek a hivatalnokok, köztük Jukál, aki korábban arra kérte Jeremiást, hogy imádkozzon a királyért, most kételkedtek Isten szavában. A királytól Jeremiás halálát kérték. Ő volt az elsőszámú közellenség. Sedékiás király a Jeremiásnak tett ígérete ellenére hagyta, hogy ők döntsenek sorsa felől, mintegy Poncius Pilátus álláspontra helyezkedett. Így Jeremiást a börtön udvarán lévő verembe vetették. Jeremiás belesüllyedt a gödör alján lévő sárba.

Itt született Jeremiás siralmai 3. fejezete „Körülkerített, hogy ki ne mehessek” (JSir 3:7). Egy etióp szolga a király udvarában, aki érzékeny volt mások szenvedéseire, meghallotta mindezt, és megindult a szíve Jeremiáson. Ebed-Melek gyorsan a Benjámin-kapuhoz szaladt, ahol Jeremiásnak először volt összetűzése az őrséggel, és a király elé ment. Elmondta a királynak, hogy az emberek gonoszul cselekedtek, és ha a király nem tesz valamit, Jeremiás meg fog halni, mert nincs kenyere és vize. A király hallgatott rá, és 30 embert adott a keze alá, hogy kihúzzák Jeremiást a veremből. Ebed-Melek elment a kincstartó ház alá, és régi ruhadarabokat hozott elő kötélnek. Így Jeremiást kiemelték a gödörből és a börtön udvarán lakott ezután.

Sedékiás király az Úr házának harmadik bejáratához rendelte Jeremiást, és újra megkérdezte tőle, mi fog történni. Jeremiás őszinte volt a királlyal, de tudta, ha megmondja az igazat, az az életébe kerülhet, és ha tanácsot ad a problémák megoldására, nem fognak rá hallgatni.

A király titokban megesküdött Jeremiásnak, hogy nem öli meg őt, és nem szolgáltatja ki őt azoknak, akik az életére törnek. Jeremiás megismételte a korábbi üzenetet: ha Sedékiás megadja magát a babiloniaknak, élni fog, és a várost nem égetik fel. Sedékiás azt mondta fél, hogy a Babilonba ment zsidók meg fogják ölni, de Jeremiás biztosította, hogy nem árthatnak neki.

Ha megadja magát, minden rendben lesz, de ha nem, feleségei és fiai a babiloniak kezébe kerülnek, a város pedig lángoktól pusztul el. Ahelyett, hogy követte volna Jeremiás Istentől származó utasítását, halálosan megfenyegette: „Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!” (24. vers).

A király biztosította, hogy Jeremiás megmenekülhessen üldözői kezéből. Mivel titokban találkoztak, a beszélgetés tartalmáról Jeremiásnak azt kellett mondania, azért esedezett a királyhoz, hogy ne vesse újra tömlöcbe őt. Így, amikor a hivatalnokok a tárgyalásról faggatták, ő ennyit mondott nekik, így életben maradt, és a börtön udvarán lakott addig a napig, amelyen a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet.

Drága Istenünk!

Add, hogy amikor az Igéd hatást gyakorol ránk, cselekedjünk annak megfelelően, és ne próbáljunk előle kitérni, kiegészíteni, figyelmen kívül hagyni vagy elutasítani az életünkre vonatkozó üzenetet, ahogyan Sedékiás tette. Ámen.

Koot van Wyk

278. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 18. fejezetéhez (november 29 – december 5.).

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. december 2., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 2 - SZERDA - Jeremiás 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 18. fejezet 1967. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

18. fejezet (3. rész) – A test és a lélek kölcsönhatása

Ne engedjük, hogy a jövő a maga súlyos problémáival és nyugtalanító kilátástalanságával elcsüggessze szívünket, remegővé tegye térdünket, kezünket pedig erőtlenné! "Fogja meg erősségemet - mondja a mindenható Isten -, kössön békét velem, békét kössön velem" (Ésa 27:5). Akik Isten vezetésére bízzák és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van Vezetőnk, aki igazgatja utunkat; bármilyen bonyolult is a problémánk, biztos Tanácsadónk van; bármi a bánatunk, veszteségünk, vagy bármilyen elhagyatottak vagyunk is, együttérző Barátunk van.

Ha tudatlanságunkban hibát követünk el, a Megváltó nem hagy cserben minket. Sohasem kell egyedül éreznünk magunkat. Angyalok a társaink. A Krisztus nevében ígért és küldött Vigasztaló velünk lakozik. Az Isten városába vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket a benne bízók le ne küzdhetnének.

Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekedhetnének. Nincs olyan bánat, nincs olyan sérelem, nincs olyan emberi gyengeség, amelyre Krisztusnál ne lenne orvosság.

Senkinek sem kell elcsüggednie, sem kétségbeesnie! Lehet, hogy Sátán kegyetlenül megkísért. Ezt mondja: "Reménytelen eset vagy; téged nem lehet megmenteni". De Krisztusnál van remény számodra! Isten nem azt parancsolja, hogy saját erőnkkel győzzünk, hanem arra kér, hogy húzódjunk közel hozzá. Bármilyen nehézségek között dolgozzunk is, bármilyen teher alatt roskadozik is testünk és lelkünk, ő szabadulást kínál.

Ő, aki magára vette az emberi természetet, tudja, hogyan fejezze ki, hogy együttérez az ember szenvedéseivel. Krisztus nemcsak ismer minden egyes embert, sajátos szükségleteivel és próbáival együtt, de ismeri azokat a körülményeket is, amelyek bántják és megzavarják lelkét. Szánó szeretettel nyúl minden szenvedő gyermeke felé. Aki nagyon szenved, azt nagyon szánja, és mélységesen együttérez vele. Megindul gyengeségünkön, és szeretné, ha kétségeinket, bajainkat letennénk lábaihoz, és ott is hagynánk.

Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat. Ne önmagunkra tekintsünk, hanem Jézusra!

Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat, és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelked, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához! A Megváltóval közösségbe lépve a béke birodalmába lépünk.

A gyógyítás ígéretei

"Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét,
És senki meg nem lakol, aki őbenne bízik" (Zsolt 34:23).

"Az Úrnak félelmében erős a bizodalom,
És az ő fiainak lesz menedéke" (Péld 14:26).

"És szól Sion: Elhagyott az Úr engem,
És rólam elfeledkezett az Úr!
Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről,
Hogy ne könyörüljön méhe fián?
És ha elfeledkeznének is ezek:
Én terólad el nem feledkezem.
Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged" (Ésa 49:14-16).

"Ne félj, mert én veled vagyok;
Ne csüggedj, mert én vagyok Istened;
Megerősítelek, sőt megsegítlek,
És igazságom jobbjával támogatlak" (Ésa 41:10).

"...Ti, akiket születésetek óta hordozok,
Világra jöveteletek óta viszlek:
Vénségetekig ugyanaz maradok,
Ősz korotokig én hordozlak!
Én alkottalak, én viszlek,
Én hordozlak, én mentelek meg" (Ésa 46:3-4 - új prot. ford.).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2037&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2037&version=NT-HU

Jeremiás prófétának ebben a fejezetben Sedékiással, Júda utolsó királyával volt dolga, uralkodásának kilencedik esztendejében. Nabukodonozor, Babilónia uralkodója nevezte ki Sedákiást Júda királyává (1. vers). „De nem hallgatott sem ő, sem szolgái, sem az ország népe az Úr szavára, amelyet Jeremiás próféta által szólt” hozzájuk (2. vers).

Mit tehet az orvos, ha a beteg nem akarja bevenni az általa rendelt gyógyszert? Sedékiás király Jeremiáshoz küldte két emberét, Júkált és Sofóniást (akinek apja pap volt) a kéréssel: „könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” (3. vers). Az egyiptomi fáraó éppen akkor tervezte, hogy seregével Jeruzsálem segítségére siet. A babiloniak a fáraó közeledtéről értesülve visszavonultak egy időre (5. vers).

Sedákiás a siker hamis illúzióját táplálta. Isten azonban elmondta Jeremiásnak, hogy az egyiptomiak vissza fognak fordulni és hazatérnek (7. vers). Sedékiás és népe elszalasztotta az alkalmat, amikor az embernek inkább egy elejétől a végéig mindent tudó Istenbe, és nem a politikába kell bizalmát vetnie.

A babiloniak visszatérnek és felégetik Jeruzsálemet (8. vers). Ez a biztos valóság (9-10. vers). Amikor a babiloniak egy kis időre elvonultak, Jeremiás Benjámin földjére indult, hogy családi örökségét kikérje (12. vers). A városkapuban észrevette őt egy őr és azzal gyanúsította, hogy a káldeusokhoz akar szökni (13. vers). Hamis vádakkal a fejedelmek elé vitte Jeremiást, akik annyira megharagudtak a prófétára, hogy nagyon megverették az ártatlan embert (14-15. vers), és fogságba vetették Jónátán írnok házában (15. vers). Jeremiás hosszú időt töltött abban a börtöncellában (16. vers).

Sedékiás király kihozatta, titokban a palotájába vitette, és megkérdezte, van-e kijelentése az Úrtól (17. vers). A próféta a következő üzenetet adta át a királynak: „A babiloni király kezébe adatol”. Majd szóvá tette a király és főemberei igazságtalan eljárását, amivel őt ártatlanul börtönbe vetették (18. vers).

Jeremiás rákérdezett, vajon hol vannak azok a próféták, akik azt jövendölték, hogy a babiloniak soha nem támadják meg Jeruzsálemet (19. vers). Könyörgött a királynak, ne küldje vissza a börtönbe (20. vers). Sedékiás király ezért elrendelte, hogy a börtön udvarában tartsák fogva Jeremiást és minden nap adjanak neki egy cipót a pékek utcájából (21. vers). Sedékiás úgy gondolta, hogy ha kedves az Úr prófétájához, talán az Úr is jót tesz majd vele. Ám a király jóindulata igen rövid életűnek bizonyult.

„Drága Istenünk! Prófétáid naponta kérlelnek minket, hogy teljesen, feltétel nélkül adjuk át magunkat a te szolgálatodnak. Sokunk fülének és szívének nehéz ezt hallani, ahogy Sedékiásnak is az volt. Segíts, kérünk, hogy engedelmeskedjünk utasításaidnak, amíg nem késő! Ámen.”

Koot van Wyk

278. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 18. fejezetéhez (november 29 – december 5.).

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba

2020. december 1., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 1 - KEDD - Jeremiás 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 18. fejezet 1966. nap

A BETEGEK GONDOZÁSA

"Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."

18. fejezet (3. rész) – A test és a lélek kölcsönhatása

A gyógyítás bibliai elvei

A Szentírás így tanítja azokat, akik szeretnék visszanyerni, illetve megőrizni egészségüket: "Meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szentlélekkel" (Ef 5:18). Testünk és lelkünk igazi gyógyulása és felüdülése nem természetellenes és egészségtelen doppingszerek kínálta izgalmi állapotban vagy feledtetésben található meg, sem pedig az alacsonyabb rendű vágyak és szenvedélyek kielégítésében. Sok beteg Isten és reménység nélkül él. Kielégítetlen vágyaik, zavaros szenvedélyeik miatt és saját lelkiismeretük kárhoztatása következtében szenvednek; lassan nem köti már őket semmi ehhez az élethez, és nem reménykednek az elkövetkezendő életben sem. Ne gondolja a betegeket kiszolgáló személyzet, hogy jót tesz ezeknek a betegeknek, ha léha, izgató szórakozásokról gondoskodik részükre! Hiszen ezek rontották meg az életüket! Az éhes, szomjas lélek továbbra is éhezik és szomjúhozik, ameddig ezekben keres kielégülést.

Csalódik az, aki önző élvezetek forrásából merít. Összetéveszti a vigasságot az erővel, és amikor az izgalom megszűnik, nincs mi lelkesítse, és megmarad a kielégítetlenség és a csüggedés.

A maradandó békének, a lélek igazi nyugalmának csak egy Forrása van. Erről beszélt Krisztus, amikor így szólt: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28). "Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja" (Jn 14:27).

Ez a békesség nem olyasvalami, amit Krisztus önmaga nélkül ad. Ez a békesség Krisztusban rejlik, és csak akkor kaphatjuk meg, ha magát Krisztust is elfogadjuk.

Krisztus az élet kútforrása. Jobban megismerni Őt - erre van szükségük az embereknek. Türelmesen, szelíden és mégis határozottan kell tanítani őket arra, hogyan tárhatják ki egész lényüket a menny gyógyító hatásainak. Ha Isten szeretetének napsugara fénnyel árasztja el a lélek homályos zugait, akkor eltűnik a nyugtalanság, kimerültség, elégedetlenség, és megelégedett öröm eleveníti meg a lelket, erősíti és gyógyítja a testet.

A mi világunk a szenvedés világa. A mennyei hazánk felé vezető úton véges-végig nehézségek, próbák és gyötrelmek várnak reánk. Sokan az élet terheinek súlyát megkétszerezik azzal, hogy állandóan valamilyen nehézségtől tartanak. Ha azután csapás vagy csalódás éri őket, úgy érzik, hogy minden összeomlik; hogy olyan nehéz sorsa senkinek sincs, mint nekik; hogy biztosan nyomorba jutnak. Ezzel szerencsétlenné teszik saját magukat, és árnyat vetnek mindenkire, aki környezetükben él. Az élet teher lesz számukra. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Gondolatmenetük megváltoztatása céltudatos erőfeszítésbe kerül. De lehet változtatni. Boldogságuk - a jelenlegi és az eljövendő - azon múlik, hogy tekintetüket kellemes dolgokra függesztik-e. Forduljanak el a sötét képektől! Azok csak a képzelet szüleményei. Lássák meg azokat az áldásokat, amelyeket Isten hint útjukra; és azokon túl lássák meg a láthatatlant és az örökkévalót!

Isten minden próbában gondoskodik segítségről. Amikor Izrael a pusztában Mára keserű vizéhez érkezett, Mózes az Úrhoz kiáltott. Az Úr nem valami új gyógyszert kínált: arra hívta fel a figyelmet, ami kéznél volt. Egy cserjét, amit Ő teremtett, kellett a forrásvízbe dobni, hogy a vizet megtisztítsa és megédesítse. Amikor ez megtörtént, a nép ivott a vízből, és felfrissült. Krisztus minden próbában segítséget nyújt, ha kérjük. Szemeink megnyílnak, és meglátjuk az Igében feljegyzett ígéreteket: a gyógyítás ígéreteit. A Szentlélek megtanít arra, hogyan hasznosítsunk minden áldást, hogy azok a bajok ellenszerévé legyenek. Minden keserű pohárra, amely ajkunkhoz ér, találhatunk egy-egy gyógyító ágat.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 36

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2036&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2036&version=NT-HU

Jeremiás hosszú ideig szolgált, egészen Jósiás király idejétől Sedékiás király uralkodásának utolsó, tizenegyedik évéig. Az utolsó feljegyzések Jeremiás életéről a hódító Nabukodonozor király idejéből származnak. Mintegy 44 esztendeig tartott Jeremiás szolgálata, és Isten megmutatta neki a fogság előtti és utáni állapotokat. Isten és a próféta nagy csalódására, a nép szokása szerint igen nyakas volt.

Ebben a fejezetben Isten i. e. 605-ben szólította meg Jeremiást, Nabukodonozor seregeinek érkezése előtt (1. vers). Ez Jeremiás Úrért végzett szolgálatának hetedik esztendeje volt. Egy tekercsre kellett leírnia Istennek minden neki adott próféciáját és üzenetét „mind e mai napig” (2. v.). Isten terve az volt, hogy amikor a tekercset felolvassák a királynak és a fejedelmeknek, ők megtérjenek, megbánják bűneiket és az Úr megbocsájtja hűtlenségüket és bűneiket (3. vers).

Jeremiás tehát hívatta írnokát, Bárukot, aki mindent szóról-szóra leírt , amit a próféta diktált neki (4. vers). A körülmények miatt Jeremiás nem beszélhetett közvetlenül a királlyal, de elküldte hozzá Bárukot, hogy olvassa fel neki a tekercset az Úr házában az ünnepség napján, amelyre eljött a nép Júda minden részéből (6-9. vers). Az ünnepségen „az Úr elé” hívták az egész népet, de a szívük nem változott meg, ahogy a király és főembereinek szíve sem. Az Úr házának kapujában Báruk felolvasta a szavakat, melyeket Jeremiás Gamária kamrájában diktált neki (10. vers). Néhány fejedelem nem volt jelen, de Gamária fia, Mikeás ott volt, és hallotta az Úr szavait (11. vers).

Mikeás tehát a királyi palotába, az írnok szobájába ment, ahol elmondta Jeremiás szavait a fejedelmeknek (12-13. vers). Ők ezért elküldték Jehudit, a fekete fiatalembert (akinek dédapja Kusi volt, ahogy az etióp embereket nevezték) menjen el Bárukért és hívja oda az összejövetelre a tekerccsel együtt, hogy felolvassa nekik (14-15. vers). Mindnyájan megdöbbentek az Úrnak Jeremiás által közvetített szavain, és „megrettenve tekintettek egymásra” (16. vers). Azon tanakodtak, hogyan is íródhatott ez az üzenet, milyen módon jöhetett létre (17. vers). Tudni akarták, vajon mindez Jeremiástól származik-e. Meg voltak győződve róla, hogy Jeremiás és Báruk a helyes úton jár, és kérték őket, rejtőzzenek el (19. vers.). A tekercset pedig Elisámának, Báruk egyik kollégájának szobájába vitték (21. vers).

Ezután a király megkérte Jehudit, a fekete fiatalembert, vigye oda hozzá a tekercset és olvassa fel neki. Tél lévén a király a tűznél melegedett (22. vers). A király egy ideig hallgatta, majd fogott egy kést, darabokra szabdalta az Isten Igéjét tartalmazó tekercset, és a tűzbe hajította (23. vers). „Nem rettentek meg, és ruhájukat sem szaggatták meg sem a király, sem a szolgái, akik hallották mindezeket a beszédeket” (24. vers). Senki sem olyan süket, mint az, aki nem hajlandó az intésre odafigyelni. A király saját fiát és annak barátait utasította, hogy fogják el Bárukot és Jeremiást, „de az Úr elrejtette őket” (26. vers).

Isten szólt Jeremiásnak, hogy készítsen egy újabb példányt a tekercsből, és azt is Bárukkal írassa le (28-32. vers). Isten újabb mondatokkal egészítette ki az írást, melyek a király és szolgái, valamint leszármazottaik büntetéséről szóltak. Jeremiás kibővítette ezekkel a szavakkal az ismételten lediktált könyvtekercset.

Istenünk alkalmas férfiakkal és nőkkel íratta le igéjét, s amit leíratott, az történelmileg mind pontos volt. Bűnbánatra kérlelte a népet, miközben egy örökké szerető Isten türelmét mutatta be. Ami Isten jellemét illeti, a büntetést az ember saját maga vonja magára, hiszen Isten minden módon megtesz mindent az ember megtéréséért.

„Drága Istenünk! Add, kérlek, hogy mi ne égessük el Isten Igéjét megvetésünk által, és ne engedd, hogy széttépjük elfordult életünkkel. Add, hogy amikor kérlelsz bennünket, a hitünk működjön együtt a Te isteni terveddel. Ments meg minket, Urunk, saját magunktól! Ámen.”

Koot van Wyk

278. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN 18. fejezetéhez (november 29 – december 5.).

Tapiwa Marawanyika

Igazgató, Wildwood Egészségügyi Evangelizációs Központ, Georgia, USA

Fordította Gősi Csaba