Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 24 - SZERDA - Józsué 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1381. nap

Időközben Silós és Timótheus is megérkeztek Maczedóniából, hogy segítségére legyenek Pálnak; és ezután együtt munkálkodtak a pogányok között. Ezeknek is, miként a zsidóknak, Pál és munkatársai hirdették Krisztust, az elbukott emberiség Üdvözítőjét. A kereszt hírnökei kerültek minden bonyolult és hosszadalmas érvelést, s inkább a Világteremtő és a mindenség Uralkodójának tulajdonságairól prédikáltak. Szívük izzott Isten és Fia iránti szeretettől. Felszólították a pogányokat, hogy tekintsenek fel arra a mérhetetlen nagy áldozatra, melyet Isten hozott az emberiségért. Tudták, hogy akik sokáig tapogatóztak a pogányság sötétségében, azok vonzódni fognak az Üdvözítőhöz, mihelyt észreveszik a golgotai keresztről áradó világosságot. "És én, ha felemeltetem e földről" - mondotta az Üdvözítő - "mindeneket magamhoz vonzok". (Jón. 12, 32.)

Az evangélium korinthusi munkásai felismerték azokat a borzalmas veszélyeket, melyek azokat a lelkeket fenyegették, akikért fáradoztak. Miközben hirdették a Jézusban való igazságot, tudatában voltak a rájuk háruló felelősségnek. Üzenetük egyszerű és világos, de határozott volt: "Élet illata az életre, vagy a halálnak a halálra". És nemcsak szavaikban, hanem mindennapi életükben is az evangélium nyilvánult meg. Angyalok munkálkodtak együtt velük; Isten kegyelme és ereje mutatkozott meg sokak megtérésében. "Krispus pedig, a zsinagógának feje, hűn az Úrban egész házanépével egyben; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala és megkeresztelkedének vala."

Az a gyűlölet, amellyel a zsidók az apostolokra tekintettek, most még fokozódott. Krispus megtérése és megkeresztelkedése sem járult hozzá, hogy ezen konok ellenszegülőket meggyőzze, hanem arra szolgált, hogy őket még jobban elkeserítse. Miután nem voltak bizonyítékaik Pál prédikációinak cáfolására, csaláshoz és gonosz támadásokhoz folyamodtak. Káromolták az evangéliumot és Jézus nevét. Vak gyűlöletükben semmilyen kifejezés sem volt túl erős és semmilyen támadás sem volt elég aljas, hogy fel ne használták volna. Azt ugyan nem tudták letagadni, hogy Krisztus csodákat művelt, de azt nyíltan állították, hogy a Sátán ereje által vitte véghez. Hangoztatták azt is, hogy Pál, csodáit szintén így művelte.

Annak ellenére, hogy Pál bizonyos eredményt ért el Korinthusban, mégis az istentelenség olyan mértékű megnyilvánulása, aminőt itt látott és hallott ebben a romlott városban, majdnem teljesen elcsüggesztette. A pogányok között tapasztalt erkölcsi romlottság és a zsidók részéről elszenvedett megvetés és bántalom nagy lelki gyötrelmeket okozott neki. Ha azokra az emberekre tekintett, akiket ott látott, kételkedett abban, vajon bölcs dolog lenne- e Korinthusban gyülekezetet szervezni.

Amikor már azt tervezte, hogy a várost felcseréli más, megfelelőbb területtel és komolyan igyekezett kötelességét felismerni, az Úr megjelent neki látásban és így szólt hozzá: "Ne fél, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy neked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban". Pál tehát parancsnak tekintette, hogy Korinthusban maradjon és egyszersmind biztosítékul arra nézve, hogy az Úr gondoskodik az elvetett mag fejlődéséről is. Ezáltal megerősödött, felbátorodott, és újult buzgalommal, kitartással folytatta munkáját.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+7&version=NT-HU

„Senki sem egy különálló sziget” – írta John Donne (1572-1631). Azt a tanulságot lehet levonni ebből a rövid kis idézetből, hogy egy ember meggondolatlan döntései és tettei nem csak önmagára, de másokra is negatív hatással vannak. Ákán önös érdekeit másoké fölé helyezte; ez a döntése harminchat katona életébe került és nagy szégyent hozott Isten ügyére.

Az önzés hatással van az emberi lélekre, és ebben a korban, amikor sokan a késleltetett jutalmazást betegségnek tartják, az emberek könnyen beleesnek abba a hibába, hogy racionalizálják saját döntéseiket annak érdekében, hogy megtehessenek bármit, amit csak akarnak, függetlenül attól, hogyan érint az másokat.

De az igazi megújulás és a Szentlélektől ihletett reformáció átalakítja a gondolatainkat, hogy Krisztus gondolatait tükrözzék. Ami bűnös természetemnek vonzó volt, ma már nem fontos. Végcélom az, hogy kedves legyek Istennek, aki engem megteremtett és áldás legyek másoknak, akik az én testvéreim Krisztusban.

Willie Edward Hucks II 

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 23 - KEDD - Józsué 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1380. nap

Pál "bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus". Kimutatta az Ótestamentum alapján, hogy a próféciák és a zsidók várakozása szerint a Messiásnak Ábrahámtól és Dávidtól kellett származnia. Majd bebizonyította, hogy Jézus, Ábrahám pátriárkától és a királyi dalnoktól származott. Azután felolvasta a próféták bizonyságait a megígért Messiás jellemére és működésére vonatkozólag, valamint fogadtatását és az iránta tanúsított bánásmódot itt a földön. Azután pedig kimutatta, hogy ezek a jövendölések mind beteljesedtek Jézus életében, működésében és halálában.

Pál bebizonyította továbbá, hogy Krisztus azért jött, hogy elsősorban annak a népnek kínálja fel az üdvöt, amely várta a Messiás jövetelét, mint reménye beteljesedését és nemzeti léte értelmének koronáját. Ez a nép azonban, melynek életet akart adni, elvetette Őt és más vezetőt választott; vezetőt, kinek uralma a halált és végromlást jelentette. Igyekezett hallgatóival megértetni, hogy egyedül a bűnbánat mentheti meg a zsidó népet fenyegető végzetétől.

Rámutatott azon íráshelyek felőli tudatlanságukra, amelyek teljes megértésével annyira büszkélkedtek. Megfeddte világias gondolkozásukat, valamint rang-, cím és pompaszeretetüket, úgyszintén mérhetetlen önzésüket.

A Lélek erejével mondotta el azután Pál saját csodálatos megtérésének történetét; beszélt az ótestamentomi Írásokba vetett bizalmáról, melyek jövendölései a Názáreti Jézusban oly tökéletesen teljesedtek be. Ünnepélyes komolysággal beszélt; hallgatóinak fel kellett ismerni, hogy teljes szívéből szereti a megfeszített és feltámadott Krisztust. Látták, hogy gondolatainak központja: Krisztus, s hogy élete teljesen felolvad Ura életében. Szavai olyan mély hatást keltettek, hogy csak azok szívét nem érintették, kikben a legelkeseredettebb gyűlölet élt Krisztus vallása iránt.

Mindezek ellenére a korinthusi zsidók elzárkóztak az apostol világos bizonyítékai elől és vonakodtak továbbra is meghallgatni őt. Ugyanaz a lélek ébresztett most bennük haragot és gyűlöletet iránta, aki előbb már Krisztus megtagadására késztette őket. Ha Isten különös úton- módon meg nem védelmezi Pált, hogy folytathassa munkáját és hirdethesse az evangéliumot a pogányoknak, biztosan véget vetettek volna életének.

"Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólónak, ruháit megrázva, monda nékik: Véretek fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával".

Mai Bibliai szakasz: Józsué 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+6&version=NT-HU

Egy folyamatosan és egyértelműen nagyobb és nagyobb teret hódító jelenség tapasztalható egyes körökben, amelynek lényege, hogy minimalizálják azokat az elvárásokat, amelyeket Isten népére helyezett. Egyesek Isten kegyelmét olyan magasra emelik, ahol az üdvösség már-már egyetemesnek tűnik, azt mondván, hogy senki sem fog elkárhozni, mivel Isten túlságosan szereti teremtményeit ahhoz, hogy elpusztítsa őket.

De Isten parancsolatai magas követelményeket helyeznek elénk, és nekünk sosem szabad alábecsülnünk a Neki való engedelmességet, még akkor sem, ha követelményei nem tűnnek értelmesnek számunkra. A város körül való menetelés és a kiáltás nem fogják romba dönteni a várost, de az Isten parancsának való engedelmesség erőt szabadít fel bennünk és értünk, amely megszabadítja szívünket és életünket az ellenség szorításából és olyan győzelmet ad, amilyet saját erőnkkel soha nem tudnánk kivívni.

Willie Edward Hucks II  

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 22 - HÉTFŐ - Józsué 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1379. nap

Kortársaink közül sokan a golgotai keresztet szent emlékezésekkel veszik körül. Megszentelt gondolatok kapcsolják össze őket a keresztre feszítés eseményeivel. Pál idejében azonban undorral és borzalommal tekintettek az emberek a keresztre. Az emberiség Üdvözítőjének hirdetni valakit, aki kereszthalált szenvedett, természetszerűen csak gúnyt és ellentmondást válthatott ki.

Pál igen jól tudta, hogyan fogadják majd üzenetét Korinthusban akár a zsidók, akár a görögök. "Mi pedig" - vallotta be Pál - "Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot". (1. Kor. 1, 23.) Zsidó hallgatói között voltak sokan, akik az üzeneten, melyet hirdetni óhajtott, bosszankodnak majd. A görögök véleménye szerint pedig szavai értelmetlen bolondságot jelentenek; így elvárhatta, hogy minden kísérletnél, amellyel kimutatná, hogy a kereszttől függ, azzal kapcsolatos, az emberiség nemesbedése és üdvössége, gyengeelméjű bolondnak tartanák.

Pál részére azonban a kereszt az egyetlent és mindent jelentette. Amióta a keresztre feszített Názáreti üldözőjéből hű követőjévé vált, pályájának Isten tűzött ki célt; azóta soha sem szűnt meg dicsekedni a kereszttel... Abban az időben nyilvánult meg előtte Isten végtelen szeretete, ahogy Krisztus halálában megvalósult. Élete ezáltal csodálatos változáson ment át, mely minden tervét és szándékát a mennyeivel hangolta össze. Ez órától kezdve új emberré lett Krisztusban. Saját tapasztalatából tudta, hogy a bűnös, mihelyt megismeri az Atya szeretetét, ahogy az Fia odaadásában megnyilvánult és átadja magát az isteni befolyásnak, szívében olyan változást él át, hogy ezentúl számára Krisztus minden mindenben.

Megtérése napjától Pált egyetlen sóvárgó vágy lelkesítette: embertársainak segítségére akart lenni, hogy a Názáreti Jézusban felismerjék az élő Isten Fiát, akinek hatalma van életüket átalakítani és megmenteni. Élctét maradéktalanul annak az egyetlen célnak szentelte, hogy a Megfeszített szeretetét és hatalmát szemléltesse. Nemes, részvétteljes szíve minden társadalmi osztályért dobogott. Magáról mondotta: "Én mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok." (Róma 1, 14.) A dicsőség Ura iránti szeretete volt magatartásának alapja és cselekedeteinek rugója. Ha buzgósága valaha alábbhagyott, elegendő volt egy pillantást vetnie a keresztre és az ott megnyilatkozott szeretetre, hogy újból felövezze lelke erejét és továbbhaladjon az önmegtagadás útján.

Íme, lássuk az apostolt, amint a korinthusi zsinagógában prédikál; Mózestől és a prófétáktól veszi bizonyítékait; hallgatóit lélekben elvezeti egészen a megígért Messiás megjelenéséig. Halljuk, amint felvilágosítást ad a Megváltó munkájáról, mint az emberiség főpapjáról, akinek az volt a feladata, hogy élete feláldozásával a bűnért egyszer s mindenkorra engesztelést hozzon, azután pedig átvegye tisztségét a mennyei Szentélyben. Pál igyekezett hallgatóival megértetni, hogy a sóvárogva várt Messiás már eljött és hogy halála az összes áldozati szertartás beteljesülését jelenti. A mennyei Szentélyben végzett szolgálatában meg kell látnunk a lényeget, mely visszaveti árnyékát a múltba és érthetővé teszi a zsidó papság szolgálatát.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+5&version=NT-HU

Habár az olvasó kísértést érezhet arra, hogy a körülmetélkedésről szóló beszámoló miatt átugorja ezt a fejezetet, ezen kívül is gazdag áldásokat találhat itt. Csak egyre szeretnék összpontosítani a sok közül, amit találtam.

Sokan, akiket mi „ellenségnek” vélünk, bátor külsővel parádéznak, azt remélve, hogy megrémítenek, vagy elnyomnak másokat, de mélyen a lelkükben félelmet hordoznak, mivel felismerik azt, hogy Isten kiáll az Ő választottaiért. Könnyen meglehet, hogy a „Gilgál” emlékműveket látva – , amelyeket önmagunknak állítunk fel emlékeztetőül – az „ellenség”  megremeg Isten előtt, aki előttünk és mögöttünk jár, hogy óvjon és védjen bennünket.

A legfigyelemreméltóbb dolog az, hogy miközben Izrael ellenségei meghunyászkodnak a Menny Istene előtt, Izrael fiai nem mindig veszik észre Isten hatalmának jelenlétét. Mi sem vagyunk tudatában annak, hogy mások milyen mértékben tartózkodnak attól, hogy nekünk ártsanak, mert rájöttek arra, hogy a mi Istenünk hatalmas mentsvár!

Willie Edward Hucks II  

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 21 - VASÁRNAP - Józsué 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1378. nap

24. Korinthus

Korinthus az őskeresztény korszak első századában nemcsak Görögországnak, de az akkori világnak egyik vezető városa volt. Utcáin vegyes tömeg tolongott: görögök, zsidók és rómaiak, más országbeli utazókkal együtt; ezek lázasan törtettek üzleteik vagy élvezeteik után. Ezt a nagy kereskedelmi gócpontot a római birodalom minden részéből könnyen elérhették; fontos központ volt, ahol Isten és igazsága emlékműveit kellett megalapozni.

Korinthusban sok zsidó is letelepedett; ezek között volt Akvilla és Priscilla, akik később Krisztus komoly munkatársaiként tűntek ki. Miután Pál mindkettőjük jellemét kiismerte, "hozzájuk csatlakozék".

Pál mindjárt munkája kezdetén, mindenütt az előretörés komoly akadályait vette észre e nagy forgalmú központban. Majdnem az egész város a bálványimádásnak hódolt. Kedvenc istennőjük volt: Vénusz, kinek tiszteletéhez sok erkölcstelen szokás és ceremónia kapcsolódott. A korinthusiak durva erkölcstelensége még a pogányok között is feltűnt. Gondolkozásuk és észjárásuk semmi másra sem terjedt ki, mint pillanatnyi élvezeteikre és szórakozásaikra.

Mikor az apostol Korinthusban prédikálta az evangéliumot, egészen más módszene tért át, mint amelyet athéni működése alatt követett. Ott megkísérelte a hallgatók jelleméhez való alkalmazkodást: logikára logikával, tudományra tudománnyal és filozófiára filozófiával válaszolt. Azonban, amikor az eltöltött időre visszagondolt, rájött, hogy Athénben milyen kevés eredményt ért el munkájával. Elhatározta tehát, hogy Korinthusban egészen más munkatervet követ majd tanításainál, mellyel a felületesek és közönyösek figyelmét igyekszik lekötni. Eltökélte, hogy minden tudományos érvelést és következtetést kerülni fog; a korinthusiak között nem akar másról beszélni, mint Jézusról. "Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről." Úgy hirdette az Igét, hogy "az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában." (1. Kor. 2, 2. 4.)

Jézust, akit Pál Korinthusban a görögöknek mint Krisztust akart hirdetni, alacsony származású zsidóként mutatta be, aki az istentelenségéről hírhedt városban nevelkedett. Saját népe elvetette és végül közönséges bűnösként keresztre feszítette. A görögök tanították, hogy az emberiséget magasabb fokra kell emelni, azonban úgy vélték, hogy a bölcselet és a tudományok tanulmányozása az igazi emelkedés és dicsőség egyedüli módja. Lehetséges-e Pálnak meggyőzni őket, hogy ezen egyszerű zsidó hatalmába vetett hit, minden tehetségüket és hajlamukat fejleszteni és nemesbíteni képes?

Mai Bibliai szakasz: Józsué 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+4&version=NT-HU

Mindnyájunknak szüksége van egy Gilgálra. Sőt, újra meg újra szükségünk van olyan helyekre az életünkben, ahol emlékeztetőket helyezünk el, és megállunk, hogy azon gondolkodjunk, mit tett Isten értünk a múltban, hogyan szabadított ki bennünket a különböző megpróbáltatásokból, nehézségekből és bajokból.

Ezek a „Gilgálok” legalább két célt szolgálnak: (1) Amikor megkísértetünk, hogy megkérdezzük, hol van az Isten, vagy amikor olyan kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket nem tudunk kezelni, akkor visszaemlékezhetünk arra, mit tett Ő a múltban, és bizalommal nyugodhatunk meg abban a tudatban, hogy ismét meg tud és meg is fog áldani; és (2) ezek az emlékeztetők bizonyságul szolgálnak másoknak, akik saját kihívásaikkal néznek szembe. Őket is bátoríthatja az a tudat, hogy az az Isten, aki bennünket megáldott, kész arra, hogy őket is megáldja a maga különleges módján.

Willie Edward Hucks II  

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 20 - SZOMBAT - Józsué 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1377. nap

Pál szavai az ismeret gazdag kincseit tárják a gyülekezet elé. Az adott körülmények között milyen könnyen mondhatott volna olyasvalamit, ami gőgös hallgatóit felingerli és nehézségeket szerez számára. Ha beszédében meggondolatlanul isteneiket és városuk nagy embereit támadja, az a veszély fenyegeti, hogy Szókratész sorsára jut. Azonban isteni szeretetből fakadó tapintattal igyekezett gondolataikat a pogány istenségektől óvatosan eltéríteni, amennyiben az igaz Istent nyilatkoztatta ki előttük, akit nem ismertek.

Ma is el kell juttatni a Szentírás igazságait a világ nagy embereihez, hogy választhassanak: vagy Isten törvényének engedelmeskednek, vagy a gonoszság fejedelmét szolgálják. Isten örök igazságokat tár eléjük - igazságokat, melyek bölccsé tesznek az üdvösségre; azonban nem kényszeríti őket, hogy elfogadják azokat. Ha ezektől elfordulnak, magukra hagyja őket, hogy saját cselekedeteik gyümölcseivel teljenek meg.

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje; mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem." "Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemtelenest és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse." (1. Kor. 1, 18. 19. 27. 28.) A világ legkiválóbb férfiai napjainkban is elfordulnak ugyan a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri el Istent; mindazáltal szolgái ragadjanak meg minden alkalmat, hogy velük az isteni igazságot közöljék. Egyesek mégis belátják majd tudatlanságukat az isteni dolgokban és alázatosan letelepszenek tanítványként a Mester lábaihoz.

Minden fáradozás, mellyel Isten munkatársai a felsőbb rétegekhez szándékoznak férkőzni, erős hitet igényel. A körülmények talán nem valami biztatók, de a legsötétebb órákban is hatol át világosság onnan felülről. Akik Istent szeretik és Néki szolgálnak, erejük napról napra megújul. A Mindenható értelmet ad nekik, hogy szándéka kivitelében ne tévedjenek. Vajha mindvégig megőriznék ezek a munkások bizalmukat és arra gondolnának, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétségben, mely világunkat körülveszi. Isten szolgálatában nincs helye kétségbeesésnek. Az Úrnak szentelt munkás hitének oly erősnek kell lennie, hogy az minden ránehezedő próbát kiálljon. Isten képes és készséges arra, hogy szolgáinak mindazt az erőt nyújtsa, amelyre szükségük van és annyi bölcsességgel ruházza fel őket, amennyit igényelnek. Sőt azokat, kik bizalmukat Belé helyezik, várakozásukon felül megsegíti.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+3&version=NT-HU

Isten vágyik arra, hogy csodákat tegyen értünk úgy személyesen, mint közösségi szinten, de ahhoz, hogy teljességében megtapasztaljuk hatalmát, együtt kell működnünk Vele. Az első dolog, amit meg kell tennünk az, hogy elismerjük törvénye szentségét és engedelmeskedünk neki. „Ha ... látjátok, ... akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána” (3. vers - új prot. ford.). Aztán oda is kell szentelnünk magunkat (5. vers). Meg kell tapasztalnunk lelkünk megtisztítását és szívünk odaszentelését. 

Amikor keressük Isten akaratát, és átéljük a megújulást és a reformációt, amelyet Isten szándéka, hogy megtapasztaljunk, látni fogjuk a csodákat, amelyeket nekünk tartogat (5. vers). A maga idejében és a maga módján Isten szabad hozzáférést biztosít minden áldásához, amelyeket vágyik nekünk adni. 

Willie Edward Hucks II  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 19 - PÉNTEK - Józsué 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 23. fejezet 1376. nap

Így végződött az apostol munkája Athénben, a pogány tudományos világ központjában, mert az athéniek kitartottak bálványimádásukban és hátat fordítottak az igaz vallás világosságának. Ha az embereket kielégítik saját vívmányaik, eredményeik, akkor lelkileg igen keveset várhatunk tőlük. Az athéniek büszkélkedtek ugyan tudományukkal és műveltségükkel, mégis állandóan romlottabbakká váltak; viszont elégedettebbé bálványimádásuk homályos titokzatosságával.

Voltak néhányan az apostol hallgatói között, akik annak ellenére, hogy az elmondott igazságok meggyőzték őket, mégsem akartak megalázkodni, az igaz Istent elismerni, és a megváltás tervét elfogadni. A bűnöst sem az ékesszólás, sem a legerősebb bizonyítékok sem tudják megtéríteni; Isten ereje képes csupán az igazságot a szívbe vésni. Aki állhatatosan elzárkózik ezen erő elől, azt megközelíteni nem lehet. A görögök bölcsességre vágytak, de a keresztről szóló üzenetet bolondságnak tartották, mivel saját bölcsességüket magasabbra értékelték annál a bölcsességnél, mely onnan felülről jön.

Az athéniek szellemi elbizakodottságában és büszkeségében keresendő annak az oka, amiért az evangélium náluk aránylag oly csekély eredményt érhetett el. Ha a világ bölcsei szegény bűnösökként járulnak Krisztushoz, bölcsekké válnak az üdvösségre. Azonban, ha mint hírneves és bölcsességükkel dicsekvő emberek jönnek, elvesztik a lehetőségét annak a megismerésnek és világosságnak, amelyet egyedül csak Tőle nyerhetnek.

Így állott szemben Pál korának pogányságával. Azonban Athénben végzett munkája nem volt egészen hiábavaló. Dienes, aki a legelőkelőbb polgárok közül való volt, és még néhányan elfogadták az evangéliumi üzenetet és fenntartás nélkül csatlakoztak a hívőkhöz.

Isten Lelke lehetővé tette számunkra, hogy az athéniek életébe bepillanthassunk. Minden tudományuk, műveltségük és művészetük ellenére bűnökbe merültek. Láthatjuk, miként feddte meg Isten, szolgája által, a gőgös, önmagával elégedett nép bálványimádását és vétkeit. Az apostol szavai, magatartásának, helyzetének szemléltetése, ahogyan a Szentlélek az utókor számára megörökítette, bizonyságot tesz megingathatatlan bizalmáról; a magárahagyottság és az ellenségeskedések közepette tanúsított bátorságáról; valamint győzelméről, melyet a kereszténység számára a pogányság központjában kivívott.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+2&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+2&version=NT-HU

Isten megparancsolta Józsuénak, hogy legyen erős és bátor, és ezt a felszólítást megpecsételte azzal a garanciavállalással, hogy Ő elkíséri Józsuét bárhová megy. Aztán Isten megerősítette ezt a parancsot a két kém által is, akik Ráhábbal találkoztak. Értesülésük, hogy Jerikó lakosainak tudomásuk volt Isten hatalmáról, bátorságot adott a kémeknek és Józsuénak, hogy Isten már tényleg kezükbe adta Kánaánt.

Hogyan erősítette meg Isten mindannyiunk számára, hogy Ő képes teljesíteni nekünk tett ígéreteit? Talán nehéz meglátni, hogyan fogja beteljesíteni mindazt, amit elkezdett, de nem kell mást tennünk, csak azt, hogy figyeljük azokat a finom utalásokat, amelyeket utunkba elhelyez. Lehet, hogy tegnap is kaptunk ilyen jeleket, vagy hónapokkal, talán évekkel ezelőtt. De Isten már eddig is sok győzelmet adott nekünk a jövő érdekében, ha bízunk benne ott, ahová vezet!

Willie Edward Hucks II  

 

193. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  23. fejezetéhez (április 14-20.).

A béreai zsidók elismerésben részesültek készségük miatt, hogy megvizsgálták az igazságokat, amelyeket Pál tanított. Előítélet nem hatott rájuk szemellenzőként, így az angyalok képesek voltak megvilágítani az elméjüket, és a szívükre hatni a számukra új igazságokkal. Milyen fontos tanulság ez számunkra!

A béreai és thesszalonikai evangelizációt követően Pál tovább utazott Athénba, a pogányság metropoliszába. Pált nem ijesztették meg a fényűzés, az oktatás és kultúra grandiózus központjai, amelyekkel találkozott, és szenvedélyesen Krisztust prédikálta az Areopáguson és a piacokon. Noha nem félt attól, hogy leleplezze az athéniak vallásának tévedéseit, Pál nem hagyta őket remény nélkül. A Szentlélek vezetésével Pál tapintatosan az „Ismeretlen Istenre” terelte a bálványimádó hallgatósága figyelmét, napvilágra hozván a menny Istenének természetét és küldetését.

Az Areopáguson állva nemrégiben eltűnődtem az előttem fekvő, hatalmas kiterjedésű városon. Ma csak kevés hetednapi adventista van Athénban, hogy tovább vigye a fáklyát, amelyet Pál nagy bátorsággal lángra lobbantott sok-sok évvel ezelőtt. Imádkozzunk, hogy Isten erősítse meg a szívüket! Bár a látszat ijesztőnek tűnhet, Isten igazságának még mindig ragyognia kell a sötétségben, amely beburkolja világunkat. „Isten szolgálatában nincs helye a kétségbeesésnek.”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba