2019. április 22., hétfő

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 22 - HÉTFŐ - Józsué 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1379. nap

Kortársaink közül sokan a golgotai keresztet szent emlékezésekkel veszik körül. Megszentelt gondolatok kapcsolják össze őket a keresztre feszítés eseményeivel. Pál idejében azonban undorral és borzalommal tekintettek az emberek a keresztre. Az emberiség Üdvözítőjének hirdetni valakit, aki kereszthalált szenvedett, természetszerűen csak gúnyt és ellentmondást válthatott ki.

Pál igen jól tudta, hogyan fogadják majd üzenetét Korinthusban akár a zsidók, akár a görögök. "Mi pedig" - vallotta be Pál - "Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot". (1. Kor. 1, 23.) Zsidó hallgatói között voltak sokan, akik az üzeneten, melyet hirdetni óhajtott, bosszankodnak majd. A görögök véleménye szerint pedig szavai értelmetlen bolondságot jelentenek; így elvárhatta, hogy minden kísérletnél, amellyel kimutatná, hogy a kereszttől függ, azzal kapcsolatos, az emberiség nemesbedése és üdvössége, gyengeelméjű bolondnak tartanák.

Pál részére azonban a kereszt az egyetlent és mindent jelentette. Amióta a keresztre feszített Názáreti üldözőjéből hű követőjévé vált, pályájának Isten tűzött ki célt; azóta soha sem szűnt meg dicsekedni a kereszttel... Abban az időben nyilvánult meg előtte Isten végtelen szeretete, ahogy Krisztus halálában megvalósult. Élete ezáltal csodálatos változáson ment át, mely minden tervét és szándékát a mennyeivel hangolta össze. Ez órától kezdve új emberré lett Krisztusban. Saját tapasztalatából tudta, hogy a bűnös, mihelyt megismeri az Atya szeretetét, ahogy az Fia odaadásában megnyilvánult és átadja magát az isteni befolyásnak, szívében olyan változást él át, hogy ezentúl számára Krisztus minden mindenben.

Megtérése napjától Pált egyetlen sóvárgó vágy lelkesítette: embertársainak segítségére akart lenni, hogy a Názáreti Jézusban felismerjék az élő Isten Fiát, akinek hatalma van életüket átalakítani és megmenteni. Élctét maradéktalanul annak az egyetlen célnak szentelte, hogy a Megfeszített szeretetét és hatalmát szemléltesse. Nemes, részvétteljes szíve minden társadalmi osztályért dobogott. Magáról mondotta: "Én mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok." (Róma 1, 14.) A dicsőség Ura iránti szeretete volt magatartásának alapja és cselekedeteinek rugója. Ha buzgósága valaha alábbhagyott, elegendő volt egy pillantást vetnie a keresztre és az ott megnyilatkozott szeretetre, hogy újból felövezze lelke erejét és továbbhaladjon az önmegtagadás útján.

Íme, lássuk az apostolt, amint a korinthusi zsinagógában prédikál; Mózestől és a prófétáktól veszi bizonyítékait; hallgatóit lélekben elvezeti egészen a megígért Messiás megjelenéséig. Halljuk, amint felvilágosítást ad a Megváltó munkájáról, mint az emberiség főpapjáról, akinek az volt a feladata, hogy élete feláldozásával a bűnért egyszer s mindenkorra engesztelést hozzon, azután pedig átvegye tisztségét a mennyei Szentélyben. Pál igyekezett hallgatóival megértetni, hogy a sóvárogva várt Messiás már eljött és hogy halála az összes áldozati szertartás beteljesülését jelenti. A mennyei Szentélyben végzett szolgálatában meg kell látnunk a lényeget, mely visszaveti árnyékát a múltba és érthetővé teszi a zsidó papság szolgálatát.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Habár az olvasó kísértést érezhet arra, hogy a körülmetélkedésről szóló beszámoló miatt átugorja ezt a fejezetet, ezen kívül is gazdag áldásokat találhat itt. Csak egyre szeretnék összpontosítani a sok közül, amit találtam.

Sokan, akiket mi „ellenségnek” vélünk, bátor külsővel parádéznak, azt remélve, hogy megrémítenek, vagy elnyomnak másokat, de mélyen a lelkükben félelmet hordoznak, mivel felismerik azt, hogy Isten kiáll az Ő választottaiért. Könnyen meglehet, hogy a „Gilgál” emlékműveket látva – , amelyeket önmagunknak állítunk fel emlékeztetőül – az „ellenség”  megremeg Isten előtt, aki előttünk és mögöttünk jár, hogy óvjon és védjen bennünket.

A legfigyelemreméltóbb dolog az, hogy miközben Izrael ellenségei meghunyászkodnak a Menny Istene előtt, Izrael fiai nem mindig veszik észre Isten hatalmának jelenlétét. Mi sem vagyunk tudatában annak, hogy mások milyen mértékben tartózkodnak attól, hogy nekünk ártsanak, mert rájöttek arra, hogy a mi Istenünk hatalmas mentsvár!

Willie Edward Hucks II  
 
194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba

1 megjegyzés: